teszt és a fennséges natto~

Yo~~

Még mindig óóóriási a hőség itt. Hallom, otthon pedig elég hideg van :S

Ma kellett mennem a suliba a vizsga miatt. Szuper érzés volt megint ott lenni :)
A vonatról leszállva szép lassan sétáltam az iskoláig, hogy kiélvezhessem az ismerős utat, és jól megnézzem magamnak a nyári Ryogoku-t. Legutóbb még vagy eső fátylon keresztül láttam, vagy pedig hóval borítva.

Mikor beléptem, minden tanár mosollyal az arcán köszönt, Chika-sensei még hevesen integetett is. ♥ Minden tanár a suliban annyira kedves, még azok is, akik nem tanítanak. Nagyon szeretem őket :)
A tesztek tényleg elég nehézek voltak, ahogy Che is megmondta. Pedig ő még végig is ülte az órákat ^^ 5 részből állt, és mindegyiken el kellett érni minimum 80%-ot. Hát ezt 5-ször sajnos nem sikerült teljesíteni, egy hajszányi híja volt. De a tanárok teljesen le voltak nyűgözve, hogy teljesen egyedül ennyire jól megtudtam tanulni, ráadásul sokkal kevesebb időm volt rá, mint a többieknek, és biztos mennyit tanulhattam ^^
Sajnos még sem volt elég, de azért nem keseredtem el. A gyors tanulás miatt biztos nem maradt meg minden hosszabb távon, így csak hasznomra válik, ha rendesen is meg tanítják. :)

Most a délutáni csoportba kerültem, így az óráim 1.20-kor kezdődnek majd.
Miután mindent megbeszéltünk, elindultam haza felé.
A suli előtt találkoztam össze Miura sensei-el. Meglátott, hatalmas mosoly terült szét az arcán, és hangos Claudia-saaaan, hisashiburi desu ne~ (Claudia, de rég találkoztunk) felkiáltással köszöntött. Még beszélgettünk egy kicsit, majd indultam tovább. :)

Hazafelé a vonaton a felszállók között kiszúrtam egy srácot, aki teljesen úgy nézett Seto Koji *w* És pont mellém ült. Hát én ott majdnem lefolytam a vonatról xD És az öltözködési stílusa is nagyon bejövős volt ^^


A vonatról leszállva, itt Houya-ban ment előttem egy srác, és lefotóztam hátulról, mert a pólója megtetszett :DPuma helyett Kuma van ráírva, ami medvét jelent, ezért is díszeleg ott a maci :D

Aztán itt egy kép a tegnapi vacsiról. Nagyon fincsi volt :)
Ez a hiyayako, vagy is a hideg tofu.
Ayaka még megkoronázta ezt egy kis natto-val :S Na ettől az ételremektől intenék óva mindenkit, aki még szeretné használni a továbbiakban is az ízlelőbimbóit xD Mondanám én, hogy óóó, hát ez igazán fenséges ételköltemény, de egyszerűen nem megy ^^ Egyszer kóstoltam, az elég is volt. Akkor Ayaka gondolta, hogy feltúrbózza egy kicsit, úgy hátha ízleni fog. Hát nem nyert xD Bár erre számítani lehetett azok után, hogy az alapból nyálkás trutymóban fürdőző, büdös, erjesztett babot összekeverte nyers tojással, ezzel is fokozva a nyálkásságát, de a finomsági indexét egy cseppet sem xD Tegnap is megpróbált róla meggyőzni, hogy de hát mennyire finom. Valamiért nem sikerült :D
És íme, itt egy kép is eme pazar táplálékról:

Na most hogy (remélem) mindenkinek kellő képen meghoztam az étvágyát, menjetek és faljatok valamit. Ha ez meg volt, és épp a fogpiszkálóval ügyködtök, meg mutatom az itteni, tovább fejlesztet változatát :D
Tehát a végévél kipiszkálod ugye a fogadból a kajcsi maradékát, az U alakban pedig egy kifeszített fogselyem található, aminek a lényegét gondolom ismeritek :D Csodás találmány, bár jómagam nem szoktam használni :D

Végül jöhet a desszert. Ez egy nagyon finom, nagyon olcsó nyalánkság a forró napokra. A gyerekek imádják állítólag. Hát, én is :D
Mikor megveszed még folyékony halmazállapotban leledzik, majd otthon be kell rakni a fagyóba. Ha átesett a fagyás folyamatán és halmazállapotot változtatott, lehet is fogyasztani. Középen, ahol vékonyabb, ketté lehet törni és így kiszopogatni belőle a nyamiságot *-* Tényleg nagyon fincsi ^^


bai bai~

tadaimaaa~

Yo~

Az első bejegyzésem újra Japánból :)

A tervezett indulásnál egy nappal később érkeztem, mivel hétfőn reggel a reptéren közölték, hogy törölték a bécsi járatot, és menjek vissza másnap. Mit tudtam csinálni, így lett.
Így kedden megint megjelentünk a reptéren, ahol aznap is várt Lana, Neko-val kiegészülve *w*
Marianna vitt fel mind két nap. Nagyon szépen köszönööööm~♥

Megérkeztünk, Lanáék már messziről integettek. :D Én Neko-val és Lanával beálltam a sorba, anya pedig Mariannával elintézte a becsekkolást, immár sikerrel :D
Eközben Nekoék a minket körülvevő japánokat fanolták, míg végül kiszúrtak maguknak egy pasit, akire teljesen rákattantak xD Ezt valószínűleg Ő is észrevehette, mert diszkréten többször is oda pislogott és vicces fejeket vágott kínjában, hogy el ne nevesse magát xD
Miután a bőröndömet elszállították és megkaptam a beszálló kártyámat, következet a várakozási időszak. Ekkor pár fotó készült, na meg Lanáéknak továbbra is folyt a nyála :D

Végül elérkezett az idő, és búcsúzkodás után bebattyogtam a kordon mögé csomag és én átvilágításra. Nagyon helyes pasi volt aki vette el a cuccokat és segédkezett :D Sikerült is egyből összehaverkodni :D
Simán átjutottam és a kaput is megtaláltam, Lanáék bishijével együtt :D Pont mögöttem állt egy haverjával. :P
A géphez busszal vittek ki, majd hamarosan fel is szálltunk :) Bécsig nem hosszú az út, csupán 50 perc. Ott egy órám volt az átszállásra. Most már rutinosabb voltam, de azért a bishi-ket követtem, biztos ami biztos alapon :D
Itt is minden simán ment, gyorsan megvoltam. Még anyával is váltottam pár szót telefonon míg vártam az útlevél ellenőrzésre.
Bent még annyira volt időm, hogy bekapcsoltam a laptopomat, helyzet jelentettem FBn és plurkon, majd mehettem is beszállni. És ki mellé csüccsentem? Na? :D hát a bishi mellé xD Vigyorgott is, mint a tejbe tök :D Nagyon kényelmes helyem volt, most is ablak mellett. Legelöl ültünk, így szép tágas helyünk volt és háttámlába épített TV helyett az ülés mellől varázsoltuk elő a szórakoztatást hivatott készüléket.


A több, mit 11 órás út elég jól telt. Összebarátkoztam a mellettem ülő Takayoshi-val is, hogy most már a nevét is eláruljam :D Nagyon aranyos volt, és megdicsérte a japán tudásomat is :) Először is segített kitölteni a papírt, amit majd a reptéren kell oda adni belépéskor, de már a repülőn oda adják, hogy ki tudd tölteni, és ne akkor teljen vele az idő. Beszélgetés közben kiderült, hogy ő is beszél kicsit magyarul. Nagyon cuki volt a kiejtése :D Budapesten tanul orvosnak, hamarosan utazik is vissza. Mikor meséltem neki, hogy voltam Akanishi Jin koncerten, mondta, hogy ő meg statiszta volt a 47 Ronin forgatásán, és hogy tudott beszélgetni Jinnel *-* És hogy milyen kedves meg jó arc volt. Na meg hogy kakkoi volt szamuráj ruciban *w* Én is látni akaroooom ( >.< )
A hosszú út alatt elaludnom nem sikerült, így tanultam szavakat, filmeket néztem, PSP-ztem, na meg laptopon KAT-TUN koncit néztem. :D

Még a felhők felett

Már látszódik Japán *w*

Sajnos a gépből nem tudtam jobban lefotózni, de ha rákattintotok és nagyobb lesz, akkor lehet látni, hogy a fű úgy van kiszedve, hogy az legyen oda írva: がんばろ　日本! vagy is, Mindent bele Japán!

Itt pedig az emelkedik ki a fűből, hogy NARITA, vagyis a reptér neve :)


Nagyon lehűtötték a gépet légkondival, így mikor kiléptünk Japánban a reptérre, elég kellemetlenül érintett az idő :S Finoman szólva is rohadt meleg van, ráadásul iszonyat párás. Pár perc, és már szakad is az emberről a víz. Pont aznap volt a legmelegebb nap. :S
Mikor leszálltam a gépről, már várt rám egy nő, és közölte, hogy nagyon sajnálják, de a bőröndöm Bécsben maradt -.-" Másnapra elvileg megérkezik, menjek majd vissza érte. Elsőre nem teljesen értettem, de Takayoshi segített :)
A többi része már rendben ment a dolognak. Meg volt a retina és ujjlenyomat levétel, fotózkodás, útlevél ellenőrzés. A japán útlevéllel rendelkezőknek másik sorba kellett ezekhez állni, így külön váltunk Takayoshival, de megvárt :)
Ayakának mondtam, hogy mivel messze van a reptér, ne költse rá a pénzét, hogy kijön elém. Viszont Che mondta, hogy ő ha tud, akkor ki jön :)
Mikor mondtam Takayoshinak, hogy egy telefont kell találnom, hogy felhívjam Che-t, egyből a kezembe nyomta a sajátját, hogy használjam :D Ugyan nem sikerült Che-t felhívnom valamiért, de így is sikerült megtalálnunk egymást :) Nagyon jó volt újra találkozni, hiányzott a kis lüke :D
Takayoshi látva, hogy megvan a barátom, búcsút is vett tőlem :) Természetesen még a gépen megvolt az elérhetőségek csere-beréje :D
Che-vel a vonat felé vettük az irányt, hamarosan jött is a számunkra megfelelő :)
A vonaton beszélgettünk minden féléről. Végül Ikebukuro-ba érve lepihentünk egy kicsit, és oda adtam neki az ajándékokat, amiket vittem :) Nagyon örült nekik :D Ezután mondta, hogy üljünk be vhova inni egy kakaót, mert tudja, hogy az a kedvencem :D Isteni jeges kakaót szüpürtyültem, nyammm~~~ :D

Több óráig beszélgettünk a kellemesen lehűtött, csinos kis kávézóban. Rengeteget nevettünk, vicces volt :D Imádok Che-vel beszélgetni, nagyon mókás :D
Olyan fél2 felé vehettünk búcsút egymástól, így egyedül folytattam az utamat hazafelé. Nagyon jó érzés volt az ismerős vonatra felszállni, majd az ismerős állomáson leszállni, az ismerős úton haza felé menni, a bolt elől elmenni, hol megtudtam, hogy másnap kezet lehet fogni YamaPi-vel, és végre megpillantani az ismerős lakást *-*
Csengettem, és Ayaka már egyből nyitotta is az ajtót *w* De jót volt újra látni őt is *-* Épp akkor végzett a szobám kitakarításával.
Le is pakoltam az a kevés cuccomat, amim volt. Aztán gyors átöltözés, mert abban a ruhában nem mászkálunk a házban, amiben kint voltunk. Ez ilyen elővigyázatossági dolog, mint ahogy az is, hogy ha kimegyünk, utána mindig hajmosással egybekötött zuhanyozás kell. Így ha majd elkezdődik a suli, minden napra tervezhetek egy hajmosást.
A másik pedig ugye, hogy nem iszunk csap vizet, és nagyon megnézik Ayakáék, hogy milyen ételeket vesznek. Tegnap voltunk bevásárolni, így egyből vettem is magamnak egy Wink Up-ot *-* Persze ezt hosszas dilemma előzte meg, mert legfőképp két magazin között hezitáltam, de végül a Wink Up nyert :D Ezután a koreai magazinok részleg felé vettem az irányt, ahol megint csak hosszas nyál csorgatás következett legfőképpen Jang Geun Suk-ra (koreai), mert most Ő nagyon népszerű itt Japánban, az én nagy örömömre :D Ayaka anyukája is nagyon szereti :D



Sajnos az áramátalakítóm a csomagomban volt, így a laptopomat sem tudtam bekapcsolni. Ayaka gépét használtam míg meg nem érkezett a cuccom, ezért nem is volt eddig blog.

Eddig még nem voltam sehol, csak itthon. A 7 órás eltolódást is szokni kell, na meg most már, hogy vissza kaptam a cuccaim, tudok végre tanulni is. Elég sokat kell még, majd 5.-én kiderül, hogy sikerült-e behozni a lemaradást ^^
Már várom, hogy újra a suliba is mehessek, mert nagyon szeretek oda járni :) Chika sensei (ő a YamaPi-fan tanárnőm :D) rám is írt facebook-on, hogy nagyon várja már, hogy újra találkozzunk :)
Ha minden igaz, majd a Fuji-joz megyünk az iskolával kirándulni *w* De erről egyenlőre még nem tudok semmit.

Egyik nap ilyet nasiztunk:

Ez egy okinawa-n lévő gyümölcs, a neve かにすてる, vagy is kanisuteru, és nagyon fincsi :D Az íze kicsit a tökre emlékeztet. Nem rég volt Ayaka Okinawa-n, és akkor hozta :)

Ezek pedig az új csodás CD-im, amik már itthon vártak rám *w*

YamaPi - Loveless
News - Happy Birthday és Koi no ABO
KAT-TUN - Rescue

Köszönöm Ayaka ♥

A Loveless csodás belseje:


Ez pedig egy csodás YamaPi plakát, amivel Ikebukuro állomáson találtam szembe magam *_________*


Elsőre most ennyi voltam :)

A végére egy kis zene, mert nagyon jóóóó~

Bai-baaaai~

újra itt :)

Yo~~~

A blog hétfőtől újra aktív lesz, mert sikerül vissza mennem Japánba! *___*
Köszönet ezért az Austrian légitársaságnak, mert megszponzorálták a repülőjegyemet! És persze anyukámnak, mert Ő volt annyira ügyes, hogy elintézte :) ♥

Hétfőn fél 12-kor indul a gépem, és hazai idő szerint hajnali fél 1-kor fogok megérkezni, ottani idő szerint pedig reggel fél 8-kor :) És még az is lehet, hogy Che ki jön elém, ha tud :)
Mivel hosszú az út, így Ayaka-nak mondani fogom, hogy nem kell kijönnie elém, haza fogok találni :)

A többiekkel szeretnék újra egy osztályba járni és folytatni a tanulást. Ezzel kapcsolatban konzultáltam is az iskolával, és ha sikerül levizsgáznom a B osztály tananyagából, akkor mehetek a többiekkel együtt a C osztályba :) Így most sok időt töltök tanulással, remélem sikerülni fog ^^ Che elfotózta nekem a tankönyveket, így meg van az anyag. A nyelvtannal sikerült is végeznem ezen a héten, de még több, mint 130 kanji vár rám :S 5.-én kell bemennem vizsgázni, addig be kell bifláznom őket. Itthon már nem sok időm van rá, és készülődnöm is kell, de azért igyekszem, na meg még kint is lesz egy hetem rá. Így első hétre nem is tervezek semmi mást.
Remélem nem üt ki majd nagyon a 7 óra időeltolódás ^^

Holnap váltok yen-t, és a bőröndömet is összepakolom :)

Már nagyon várom, annyira jó lesz megint ott lenni, találkozni a többiekkel *____*

Legközelebb már onnan jelentkezem, vagy ha lesz időm átszállásnál, lehet akkor is lesz egy helyzetjelentés :)

Addig is Bai bai~ ♥

-

"Ne sírj mert vége lett, mosolyogj, mert megtörtént."

:)

itthonról

Sziasztok!

Már több, mint egy hete, hogy vissza jöttem. Találkoztam pár barátommal, aminek nagyon örülök, mert hiányoztak. Jó volt újra látni őket.
Ezen kívül a japán nyelv tanulást sem hagytam abba. Neki fogtam a nyelvtani részek átismétlésének, új szavak és kanji-k tanulásának. Igaz, hogy egyedül tanulok, de megpróbálok minél többet kihozni így is magamból.


Hoztam pár képet, még a haza útról.

Először is a bolt, ahova még utoljára gyorsan beszaladtam, hogy legalább egy kis japán édességet tudjak hozni a barátaimnak.
Eléggé ki volt fosztva:


Ezután vettem búcsút Ayaka-tól, és mentem az átmeneti szállásra.
Itt aludtam:
Vagyis csak aludtam volna, ha tudtam volna. De mivel nem tudtam, még csináltam képet a redőnyön keresztül:A reptérre menet:

Az ég, amit úgy szeretek.
És már a reptér:

Mivel rengeteg volt a külföldi, nem mertük a csomagjainkat magukra hagyni, mindig vmelyikünk vigyázott rá.
Amúgy Japánban elég ritka a lopás. Ha ott felejtesz vmit véletlenül, szaladva viszik utánad :)
És a biciklik nincsenek ám oda láncolva vmihez, mint nálunk. Ráadásul sok esetben ez sem védi meg. Japánban általában olyan a bicikli zár, hogy hozzá van építve a biciklihez, és csak el kell fordítani egy kis kart, majd kattan a zár, és már nem is lehet tolni a biciklit. Persze ilyesmi itthon nem akadályozná meg a tolvajokat, mert akár a hátukon cipelve is elvinnék. A mi házunk lakóinak a biciklijeu mindig, éjjel-nappal az utcán voltak, csupán ezzel a kerék zárral biztosítva. Érdekes módon, nem tűnt el egyik sem. Nem úgy mint az enyém itthon, Magyarországon, zárt ajtó mögül, a panel lakás biciklitárolójából...
És az esernyőket is kint tárolják az ablakba akasztva. Érdekes módon, egyiknek se kélt lába...
Ehhez a témához kapcsolódik még az is, amivel az egyik nagyobb boltban találkoztam, méghozzá az önkiszolgáló fizetési rendszer. Ez úgy néz ki, hogy oda battyogsz az egyik árlehúzó gépecskéhez, a kosaradból egyesével MINDEN vásárolni kívánt dolgot szépen lehúzol, majd megnyomod a kész gombot. Ekkor kiírja a gép a fizetendő összeget, te bedobálod a pénzt, megkapod a blokkot, és már mehetsz is. És senki nem figyeli, hogy valóban mindent lehúztál-e. A közelben van egy hölgy, aki, ha elakad az ember segít, de amúgy a saját kis dolgával van elfoglalva.

És akkor visszatérve a hazaúthoz.

Ezeket a darvakat még Narita reptéren hajtogattam, és ott is hagytam őket, hogy vigyázzanak helyettem is Japánra. Sajnos ennél többet nem tudtam tenni értük :(
Remélem, hogy aki megtalálta őket, legalább egy kis mosolyt sikerült vele az arcára csalnom.
A japánoknak a daru egy fontos jelkép, ezért is hajtogat most mindenki darvakat.


A repülő:

És még egy utolsó kép a helyről, ahol rövid idő annyi szép emléket kaptam. Tokyo.


A kép, ahogy egyre távolodunk...


Hiányzik. Nagyon. Hiányzik az iskola. Hiányoznak a tanórák, a mindig kedves tanárjaink, az osztálytársaim. Hiányoznak a közös nevetések az osztálytársaimmal. Hiányzik a reggeli vonatozás, az első vonaton való heringeződés, majd a már a 3. vonatra való átszállás utáni vonaton való alvás. Hiányzik az a sok körülöttem utazó ember, akik mind a alszanak, a mobiljukat nyomkodják, vagy a PSP-jükön játszanak, esetleg könyvet vagy mangát olvasnak. Hiányoznak a zsúfolt vonatállomások. A bolt, ahol mindig vásároltam. Az a CD bolt, ami előtt mindig elmentem, és aminek mindig magamban köszönetet mondtam, hogy találkozhattam YamaPi-vel. Hiányzik az az öreg bácsi, aki Houya állomáson dolgozik, és minden reggel vidáman kívánt jó reggelt. Hiányzik az az idősebb úr is, aki reggelente állomásra menet mindig szembe jött velem, és mosolyogva szép napot és kitartás kívánt anélkül, hogy valaha is beszéltünk volna. Hiányzik a kedves boltos bácsi is, aki az iskola melletti kis boltban dolgozik. Hiányoznak a finom ételek. Hogy majdnem minden este Ayaka-val közösen főztünk vacsorát. A közös tanulások, magazin fordítások. A hétfő esték, mikor együtt néztük izgatottan Miura Haruma dorama-jat. Hiányzik, ahogy Ayaka zongorázott. Még az is hiányzik, amikor alig hallottam emiatt a TVt. Hiányzik, hogy Ayaka mennyire szereti a zsiráfokat. Hiányoznak a hideg reggelek, amikor a fűtés nélküli szobámban rekord sebességgel öltözködtem. És a szűk kis szobám is hiányzik. És a vonat hangja, ami pont a teraszunk előtt ment el. Hiányzik Takeshi is. Amikor félig magyarul, félig japánul magyarázott.
Hiányoznak azok a bokrok, amiken azok a gyönyörű virágok nyíltak, még a dermesztő hidegben is. Hiányzik azoknak a csúnya kocka autóknak a látványa.
Hiányoznak a Che-vel való beszélgetések a haza felé tartó vonaton. Hogy amikor nem értettük, mit akar a másik, akkor kézzel-lábbal, vagy esetleg rajzokkal illusztrálva magyaráztuk el, hogy mit is akarunk elmondani.Hiányzik Joel is, a sok idiótaságával együtt. Che és Ayaka. Ők hiányoznak a legjobban. Tőlük rengeteg kedvességet kaptam, pedig Ayakával alig, Che-vel pedig csak akkor ismerkedtem meg. Ezt soha nem fogom tudni nekik kellően megköszönni.
És még rengeteg dolog hiányzik, sokáig folytathatnám a sort. De így is eleget írtam már. Igazából nem akartam panasz blogot írni, de ez most így alakult. Köszönöm annak, aki végig szenvedte magát rajta.

Sajnos a hírek továbbra sem biztatnak sok jóval :( Az aggódásom semmit sem csökkent.
Aggódom azért a sok emberért, az országért. Szörnyű, hogy már eddig is mennyi embernek kellett szenvednie, nagyon remélem, hogy sikerül megoldani a helyzetet, és nem lesz több áldozat.
A gyerekre már veszélyes a csapvíz, és Ayaka mondja, hogy már zöldséget se nagyon esznek. :'(
Legyen már vége, nem érdemli meg Japán ezt a sok szörnyűséget.

Nem tudom mikor lesz újabb bejegyzés. Ez a blog azért készült, hogy a kinti életemről meséljek. Sajnos gyorsan véget ért.
Ha egyszer újra kijutok, majd folytatom. Addig pedig búcsút veszek tőle, és kívánom, hogy Japán minél előbb rendbe jöjjön, és az embereknek újra mosoly legyen az arcán.

日本、がんばって
大好きだ。

a reptérről :'(

Sziasztok!

Jelenleg a reptéren várunk, mert a gépünk a reggel 11 helyett csak este 8 után indul, így még jó pár óránk van.
A Baptista Szeretet szolgálat jött segíteni Japánba, és velük együtt megyek haza. Ez óriási segítség, mert másképp nem biztos hogy sikerült volna a jegyemet átrakatni.
Reggel, mikor megérkeztünk a reptérre, még nem volt biztos, hogy sikerül. Várólistára tettek, hogy ha vki visszamondja, vagy nem jön el, lekési, akkor én kapom meg a jegyét. Szerencsém volt, sikerült.
És volt megint egy nagyobb földrengés is, ami itt reptéren ért minket.

Még tegnap este az ő szállásukra kellett mennem, hogy reggel együtt jöhessünk a reptérre. Így este fél10 körül, mikor ez kiderült, gyorsan neki álltam összepakolni. A cuccaim negyedét ott hagytam, mert úgy is jövök vissza! Legalább is nagyon remélem T___T
Elég elkeserítő most Japán helyzete az atomreaktorok miatt, úgy hogy nagyon ideges is vagyok, a torkomban folyamatosan gombóc van, a gyomrom borsónyira zsugorodott. Az éjszaka semmit sem tudtam aludni, és a fejem is nagyon fájt. Ez volt életem 3. fejfájása...

Tegnap végig bőgtem pakolás közben, a vonaton, és még a szálláshelyen is, és most is közel állok hozzá. T___T Annyira féltem Japánt! És Ayakáékat is T__T De bízok benne, mert bíznom kell benne, hogy minden rendben lesz. Az nem lehet, hogy Japánnak megint el kelljen szenvedni az atomot T__T
Minden tiszteletem azoké a japán dolgozóké, akik most is ott küzdenek az atomreaktornál, pedig biztos tisztában vannak vele, hogy ők olyan sugárfertőzést kapnak, amit biztosan nem élnek túl T__T

Tudom, hogy msot a legjobb döntés haza menni, mert ha bajom lesz, később már nem tudok vissza jönni, de akkor is fáj a szívem itt hagyni Japánt. A legszebb 2 és fél hónapom volt.

Köszönöm Japán!

Ha haza értem, és kicsit összeszedtem magam, lesznek képek is.
És még elmaradt beszámolóim is vannak, talán majd megírom őket...

Kami-sama, kérlek védd meg Japánt T__T

Japán, mata ne~

♥ ♥ ♥ ♥

gyors jelentés

holnap reggel megyek haza Magyarországra, most irány pakolni :(
Jelentkezem, amint tudok!

Viszlát Japán! :(
Amint lehet, jövök vissza!

helyzet jelentés a földrengés után

Sziasztok!

Most így áll a helyzet errefelé:

Jelenleg még lehet rengésekre számítani bármikor, kisebb utórengés ma is volt, valamint általában egy kisebb földrengés után egy hétig, de egy ekkora után egy hónapig lehet még megint nagyobb is, így mondta Takeshi. Ezért most mindenki vásárol főként vizet, de mivel ebből már is hiány van a polcokon mi a maradék teából vásároltunk. Valamint tartósan elálló ételeket, főként kekszeket vásárol mindenki. Ezek készenlétbe vannak egy meleg takaróval, hogy ha gyorsan el kellene hagyni az otthonunkat.
Az áramfogyasztást is minimálisra kell most csökkenteni, így a TV-n kívül, amiben folyamatosan élőben közvetítenek, mást nem használunk, a laptopom is az akkumulátorról működik. Villanyt is csak akkor kapcsoljuk fel, ha nagyon fontos.
Nagy probléma most az atomreaktor is. Volt délután egy robbanás Fukushima-ban az egyik blokk mellett. Valószínűleg a hidrogén robbant fel és enyhén radioaktív gáz távozott, de ez elvileg nem veszélyes, de azért ha nagyon muszáj kimenni az utcára akkor maszkban lehetőleg, haza érve egyből kézmosás és gargarizálás.

Hirakawa-sensei hívott ma az iskolából, hogy hétfőn az iskola is elmarad, mert egy fal kidőlt, és nem biztonságos, de keddre már megcsinálják, szóval lesz tanítás. Viszont a hétfői nagy tesztet még nem tudni mikor írjuk meg.
Nem tudok pontos számot mondani az áldozatokról, mivel még nem tudják pontosan, és sajnos folyamatosan növekedik is. T____T

A hangulat Tokyo azon környékén ahol én lakom nyugodt. Természetesen azokról a helyekről, ahol a tsunami is pusztított, ez nem mondható el.
Körülbelül 50 ország ajánlotta fel a segítségét Japánnak. Koreai és amerikai segítség már érkezett, arról tudok.

Szóval nálunk továbbra is minden rendben.
De azt a sok embert rettenetesen sajnálom T__T

Mindenki vigyázzon magára!

Földrengés

Sziasztok!

Először is mindenki megnyugtatására: JÓLVAGYOK!
Semmi bajom az ijedtségen kívül. :)

Pát napja is volt egy földrengés, az sokkal kisebb volt, és az iskolában ért. Nagyon megijedtem akkor is, na meg a többiek is. Gyorsan ki kellett nyitni az ablakokat, és a tanárnő mondta, hogy ha erősödik, mindenki bújjon az asztalok alá. Szerencsére kb 2 perc múlva vége lett.
Kb 10 perc múlva egy termetes diák suhant lefelé a lépcsőn, amibe bele remegett kicsit az épület, és a tanárnő azt hitte, megint földrengés van, majd mikor észre vette, hogy mégsem, akkor megnyugodott: "ahh, csak egy diák!"
Hát mindenki fentergett a röhögéstől xD

Na de a mai földrengés már nem vicces :S
Kb negyed órája értem haza, épp ebédelni készültem, mikor olyan 2.40 körül elkezdett egyszer csak remegni a talpam alatt a talaj... Először azt hittem, hogy megint csak a vonat megy, de gyorsan rákellet jönnöm, hogy most egészen másról van szó...
Ayaka itthon volt, mind ketten eléggé megijedtünk, főleg mikor egyre erősödött és elkezdtek potyogni lefelé a dolgok O_O
Végül kimentünk a házból, jobbnak ítéltük úgy. Mindenki kint volt az utcán, az autók is megálltak. Ijesztő volt :S
Ayaka 300 kg-os zongorája 10cm-t mozdult el.
Jelenleg nem járnak a vonatok, mindenki az állomásokon ragadt, így a kávéházak tele vannak. Sok mobil se működik. Mikor mentünk vacsihoz vásárolni,az állomáson rengetegen, kiírva hogy nem járnak a vonatok, és a telefonnál hosszú sor állt :S És a boltot is bezárták.
Sokáig voltak még utórezgések, és kisebbek még most is vannak, de ezek már nem ijesztőek.
A TV folyamatosan közvetít, szörnyű :S
Remélem most már vége van...

Nem ragozom tovább, a net úgy is tömve van most vele.

Chuu~

Ashita no Joe

"Csak mikor már nem futunk el a ma elől, mindent beleadunk az életünkbe, csak akkor leszünk képesek üdvözölni a holnapot." - YamaPi az egyik Ashita no Joe-ról tett nyilatkozatában.

Hát hűűű.

Ez volt a véleményem a film megnézése után.
Mert hogy nem olyan rég elmentünk Ayaka-val megnézni a moziba az Ashita no Joe-t, YamaPi legújabb filmjét *-*
Egy közeli moziba mentünk, éjszakai előadásra, mert az olcsóbb :D És még tömeg se volt, és amin meglepődtem, hogy több volt a férfiak aránya :D
A mozi egy pláza egyik emeletén volt, ahol egyből sokkot is kaptam a liftből kiszállva, mert ez a látvány fogadott:

Helyes az a félszemű csóka,mi? *-*

ViCC! Csak vicc voooolt xD YamaPi volt a halmazállapot változásom okozója, természetesen :D

Alap, hogy a közös fotózkodást sem hagyhattam ki ^^Legszívesebben fogtam volna és kirohantam volna vele gyorsan, de esélytelen volt a dolog xD

Miután könnyes búcsút vettem tőle, következhetett a jegyvásárlás, ami, Japánról lévén szó, természetesen eltér a nálunk megszokottól. :D
Gondolom senki nem lepődik meg rajta, hogy a jegyet egy gépen keresztül lehet venni. Érintős, természetesen :D Kiválasztod a filmet, az időpontot, majd megjelenik a nézőtér is, ahol kiválaszthatod, hogy hova szeretnél ülni, majd már csak a pénz automatába tuszkolása következik. Természetesen a papírpénzt is ismeri. :)
Ezek után kipottyan a jegyed, és már mehetsz is a moziszobák felé. Kezelik a jegyedet, és már be is csüccsenhetsz, és várhatod a film kezdetét.
A reklámok alatt még van egy kis sutyorgás, de ahogy elkezdődik a film, mindenki befogja a kis száját, és csöndben marad, vmit kommentárokat sem fűz a filmhez, nem úgy mint kis hazánkban :P
Természetesen itt is reklámok és filmelőzetesek a bevezető, majd egy kedves kis film arról, hogy ha a kis fejedben megfordulna az az ötlet, hogy felvedd a filmet, milyen módon fognak bilincsbe verni és elhurcolni :D

Ezek után kezdődött a film, ami awwwwwwwwwww *_* Az első percétől az utolsóig élvezem. Több, mint 2 órás a film, de annyira lebilincselt, hogy fel sem tűnt az idő.

Az Ashita no Joe egy anime adaptáció. A manga 1968-tól 1973-ig futott, majd készült belőle anime is.
Történetünk főszereplője Yabuki Joe, akit YamaPi alakít, aki ezért egy elég kemény tréningnek vetette alá magát, ugyan is ez egy boxolós film. (most biztos mindenkit megleptem xD)

Yabuki Joe egy nincstelen árva, aki Tokyo egyik nyomornegyedében tengeti az életét, egészen addig, míg egyik verekedős balhéja során, Danpei, az egykori boxedző fel nem ismeri a tehetségét. Bár ezután lesittelik egy kis időre, de edzésbe kezd bent. És legnagyobb riválisával, Rikiishi-vel is itt találkozik először.
Miután kiengedik kemény edzésbe kezd egy lepukkant kis házikóban, ahol Danpei összerak neki egy edzőterem féleséget. Mindennap keményen küzd, hogy egyre jobb és jobb legyen, és a kis "falucska" lakói is mind szurkolnak neki :)
Közben Rikishii is edz, és azon dolgozik, hogy a súlyát minél lejjebb tornázza, mivel ahhoz, hogy megküzdhessenek egymással, egy súlycsoportba kell kerülniük. Ő képviseli a filmben a gazdag oldalt, így elég puccos cuccokkal edz, elég brutális módon.
Végül YamaPi a ringbe kerül, és elkezdődnek az első boxmeccsei. Sajátos technikája van, hogy mit ne mondjak. ^^" A lényeg, hogy egy ideig hagyja, hogy püföljék, majd ha már megelégelte a dolgot, visszaüt, és egyből KO-val :D
Ez a mozzanata tetszett a filmnek. Egy ideig tűri a pofonokat az ember, de ha egyszer elég volt, akkor nem hagyja magát tovább.
Majd elérkezik a film fő jelenete, Joe és Rikiishi meccse. Nem akarom elmondani az egész filmet, hogy aki még nem látta (hát magyar valószínűleg eddig még nem ^^) annak ne lőjem le előre :) Mindenesetre érdekesen fognak alakulni a dolgok, és egy nem várt esemény jön. Itt fagyott meg az ereimben a vér, és az járt a fejemben hogy "miért kellett?" T__T

De tényleg nem akarom elmondani, hogy aki megakarja nézni, annak is teljes legyen az élmény. :)

Mindenesetre egy gyönyörű filmről van szó, Ayakával meg is könnyeztük rendesen. Na meg mások is^^
Két (teljesen más társadalmi helyzetű) ellenfél egymás kölcsönös tiszteletéről, ahogy ugyan azért a célért küzdenek, és eközben a szívükben való baráttá válásáról. És végül, hogy ha szörnyű és fájó dolgok is történnek, a fontos emlékekkel a szívünkben, amik erőt adnak, tovább kell lépni, mert csak így lehet üdvözölni a holnapot.

A film látványilag nagyon jó lett szerintem, a színészek is tökéletesen alakították a szerepüket, és a zene is passzol a film hangulatához.

A film tanulságát úgy gondolom YamaPi tökéletesen összefoglalta a bevezető idézetemben.

Végül a film trailer-je, és a hivatalos honlapja:

http://www.ashitano-joe.com


Remélem hamarosan megint megtudom nézni, és az is megfordult a fejemben, hogy jó lenne hozzá egy magyar feliratot készíteni, bár még soha nem csináltam ilyesmit ^^ Majd meglátjuk :)

Szép hétvégét mindenkinek! ;)

Ghibli Museum

Yo!

Szánom-bánom, de megint elvagyok maradva ^^ Gomenne~

A következő pótolni valóm, a Ghibli Múzeumban való látogatásom Che-vel.
A Ghibli egy nagyon híres japán rajzfilmstúdió, rengeteg fantasztikus anime látott már napvilágot a kezük nyomán, mint pl az egyik kedvencem, a Chihiro szellemországban, vagy a Majo no Takkyyuubin, ami egy 1989-es anime, de még nem láttam, viszont teljes oda vagyok a benne szereplő cicáért, Jiji (Dzsidzsi)-ért, úgy hogy be van tervezve a megnézése ^^


Egy csütörtöki napon suli után battyogunk a vonat állomás felé, mikor Che megkérdezi, hogy elmegyünk-e a Ghibli Múzeumba. Persze, mennék én szívesen, na de mennyi a belépő? Erre elő kapta a már megvásárolt jegyeket, én meg csak pislogtam xD Nagyon biztos volt a dolgában :D Egy meghívásra ugye nem lehet nemet mondani, így elindultunk Mitaka-ba, mert ott található a múzeum.


Mivel már javában ebédidő volt, először is ettünk. Sikerült gyorsan fellelni egy olcsó kis hammolót, ahol isteni kimchi-t, ettem, ami eredetileg koreai étel, és csípős, mint általánosságban az összes koreai kajai. Che nem kimchi-t rendelt, és mondta, hogy ha túl erős, akkor majd cserélünk, de nem volt vészes, úgy hogy végül nem lett csere-bere :)
Majd elindultunk a múzeumhoz. Van külön busz is, ami elvisz, de pénztárca kímélő megoldást választottuk, és gyalog mentünk. :)


Még amúgy is volt bőven időn mikorra a jegy szólt. Így kb 20 perces séta után értünk oda, de még időnk lévén megnéztük a közeli parkot, majd egy padon ücsörögve beszélgetéssel töltöttük az időt.


Mikor meséltem, hogy Magyarországon amikor barátok találkoznak puszilkodnak, teljesen ledöbbent, hogy na de a nyílt utcán!? xD Ettől mind a japánok, mind a koreaiak rendszerint sokkot kapnak :D

A múzeumban sajnos tilos volt a fotózás, pedig nagyon csidi-csudi volt *-*


Rengeteg érdekes dolgot láttunk. Bepillanthattunk egy rajzfilm megszületésének menetébe, láthattunk több fél módját is az emberi agy megtévesztésének, hogy az álló képeket/bábukat mozgónak véljük, és olyan rajzokat láttunk, hogy az államat vhol a bokám környékén sikerült fellelnem. Ha nem tudtam volna, hogy kézzel készült, biztosra vettem volna, hogy fotó. Elképesztő volt.
Che persze teljesen oda volt, hogy mennyire szépek, ugyan is ő is tanult rajzolni, és azóta már láttam is egy rajzát, ami annyira, húúú *-*

És volt rengeteg Jiji *-* Persze az ajándék shop is rengeteg különféle Jiji termékkel csalogatott, de oda csak a nyálunkat csorgatni mentünk be ^^

Kb. 1-5-2 órát töltöttünk el itt, majd vissza séta a vonathoz és irány haza.
Nagyon jól éreztem magam, és megint rengeteget nevettünk :)
Nagyon örülök, hogy Che az osztálytársam lett, mert imádom a fejét :D A legjobb barátom lett az osztályból :)

És annyira jó fej, hogy kölcsön adta az egyik külső meghatóját. (akinek több is van xD) Meséltem neki, hogy teli van a laptopom, nincs már rajta semmi hely, de nincs pénzem venni egy külső meghajtót, a DVDre írás pedig megint csak nem jó, mert haza fele igen csak megdobná a csomagjaim súlyát :S Erre másnap a kezembe nyom egy picurka, kb fél cm vastag fekete vmit. Ez mi? Hát külső vinyó o_O nagyon kis pöttöm :D és amíg nem veszek egyet, használjam nyugodtan *-* Szóval most átmenetileg megoldódott a helyproblémám, de mindenképpen vennem kell egy sajátot...

És amit még elakartam mesélni, mint érdekesség, és mivel ma is esett az eső eszembe is jutott, az az esernyők dolga. Ugyan is nagyon praktikusan megoldották, hogy esős időben ne legyen probléma a nedves esernyőkkel. A leggyakoribb megoldás az, hogy az üzletek, éttermek, stb-ik előtt van egy állvány, miből hosszú, vékony zacsik lógnak, pont esernyőkre szabva. Az ember csak belecsusszantja az esernyőjét, a zacsi leszakad, és már lehet is haladni befelé. Kifelé mentet csak levesszük a zacsit, és az erre a célra elhelyezett szeméttárolóba beledobjuk.
A ritkábbik verzió az, amikor esernyő tartó dobozok vannak, és mindenki ott leteszi az esernyőjét, majd kifele menet elviszi a SAJÁT esernyőjét, természetesen. Pl a suliban is ilyen van.

Ennyi voltam mára, most megyek vacsizni ^^ Nektek pedig jó étvágyat az ebédhez! :D

Baibaaai~

Ueno

Yo!

Hogy vagytok? Itt végre ma szép idő volt *-* Remélem, most már marad is, mert elegem van a hidegből >.<

Kb 2 óráig tartott, mire végig néztünk mindent. Többnyire képek voltak, meg pár szobor. Mint a múzeum nevéből kiderül, nyugati művészek alkotásait csodálhattuk meg. Érdekes volt, láttunk szép na meg nagyon vicces képeket is xD
Joel különösen élvezte, mert ő nagyon szereti az ilyesmit :)

A múzeum után sétáltunk jóóó, sokat :) Gyönyörű, tényleg *-*

Virágzik a szilva *-* Ezt fogja követni a sakura, vagy is a cseresznye virágzás *-* Nagyon várom már, gyönyörű lesz >.<
Végül aztán szétnéztünk a vásárlós utcában is, de nem vettünk semmit :D

Ez a video a vásárlós utcában készült:
Joel táncolt,
gyerek ordít :D

Aztán mivel megéheztünk beültünk egy picike, de aranyos kis, hmmm... mibe? vendéglőnek nem nevezném xD egy helyre, ahol lehet enni, na :D És nagyon finomat ettünk *-*

A bolt kirakata, ami tele van ételmakettekkel, amik annyira élethűek, hogy legszívesebben bele harapna az ember ^^ És általában minden evős helyen vannak ilyenek, hogy lásd, mit is fogsz kapni :)

Amit én ettem:

katsudon a becses neve, és imádom ^^
Joel mivel vega persze nem ilyet evett, hanem vmi tengeri herkentyűs kaját (mert az rendbe van, de a fincsi pipihusi az nem xD)

Evés után mentünk haza, mert másnap suli volt, vagy is hát nem tanultunk, mert az iskola orvosi vizsgálatra vitt minket, ahol először egyesével kikérdeztek, hogy voltunk-e vmikor tartósabban kórházban, ha igen, miért? Voltunk-e röntgenezve? Van-e vmi betegségünk? Oltások? stb. És végül tüdőszűrő vizsgálat is volt.
Ez pont Valentin-nap volt, de arról meg már írtam :)

Egyik nap kanji tesztet írtunk, ami jól sikerült, és még cuki kis pecsétet is kaptam rá, hogy "subarashii", azaz csodálatos :D Yeyy!

Csütörtökön pedig nyelvtanból volt teszt, amit ma ki is kaptunk, és 100%-os lett *-* Nagyon tudok! :D És még szerény is vagyok ^^

Baibaaai~