Utazás-érkezés~ ♪

Yooo~~~

Megérkeztünk szerencsésen!!! (ｏ'∀'ｏ)

Minden rendben volt az úton :)

Natsuékkal a reptérhez közeli benzinkúton találkoztunk és onnan együtt mentünk tovább.

A reptérre Lana is kijött megint ♥ Becsekkolás után még volt bőven időnk, addig beszélgettünk, készültek szokásos budi fotók :D (csak Natsunál vannak) majd elérkezett az idő ^^ Búcsúzkodtunk és végül elindultunk befelé a kapun *-*

A szokásos ellenőrzés volt, átvilágították a kézipoggyászunkat, cipőt is le kellett venni meg külön a laptop. Én mentem elől, utánam Natsu. Mikor átjutottunk ezen a procedúrán visítozva ugráltunk, hogy elindultuuuunk!!! xD Nem néztek ránk furcsán, ááá :D

Még tudtunk egy utolsót integetni innen mielőtt végleg eltűntünk.

A kaput könnyen megtaláltuk. Eredetileg nem egymás mellé szólt a jegyünk, de mások is voltak akik így jártak, így sikerült megoldani, hogy mindenki az mellé üljön aki mellé szeretne :)

Yo~~~

Huhúúú, nagy dolgok történnek már megint veleeeem *________*

 

A blog újra éled hamarosan egy időre és megint lesznek bejegyzések Japánból ! ! !

Csütörtökön megvettük a repülőjegyeket, szóval mától lett hivatalos a dolog:

Június 29-.én megyek Tokyoba ! ! ! !

Méghozzá nem is egyedül, hanem Natsuval együtt *o*

 

Na de akkor az elejéről :3

Amikor itt volt Seung-chan volt róla szó, hogy majd jön augusztusban is, de aztán mikor egyik alkalommal beszéltünk telefonon, mondta, hogy miért nem én megyek. A repülőjegy olcsóbb is, és amúgy is biztos nagyon szeretnék kimenni. Én a pénzen ne gondolkodjak, az az ő dolga.

Először elutasítottam, mert azért ez nem olcsó mulatság, és kicsit kellemetlennek éreztem elfogadni, de végül sokszor mondta utána is, hogy menjek, na meg való igaz, hogy nagyon vágyom vissza, akár csak egy kis időre is, így végül úgy döntöttem, hogy megyek :)

Megbeszéltem Seung-channal nagyjából az időpontot is. Viszont napközben ő dolgozik, így kicsit aggódott, hogy mit fogok én egész nap csinálni, amíg ő dolgozik.

Aztán eszembe jutott, hogy Natsu mondta, ő is megy vmikor. Így meg is kérdeztem, hogy mikorra tervezi. Eredetileg egy későbbi időpontra volt tervezve az út, de ő és az anyukája is megörült az ötletnek, hogy együtt mehetnénk, és sikerült egy olyan időpontot összehozni, ami mind a kettőnknek jó :) Így anyukája is sokkal nyugodtabb lesz, mi pedig együtt élhetjük át az álmunkat (｡╹◡╹｡)

Aztán megkérdeztem Seung-chant is, hogy mit szólna hozzá, ha a barátnőm is jönne, így nem lennék egyedül és lesz kivel mászkálni :D

Bele egyezett, úgy hogy ma le is foglaltuk a repülőjegyeket! ! ! *w*

Június 29.-én indulunk és Amszterdamban fogunk átszállni. Tokyoba ottani idő szerint másnap, azaz 30.-án délelőtt 11.55-kor szállunk le Narita reptéren *______________________* 15 órás utunk lesz :D

Natsu 2 hétig marad, 13.-án repül haza, én pedig 1 hónapot, majd augusztus 5.-én indul haza a gépem ottani idő szerint reggel 9.35-kor. Rómában szállok át, majd landolok itthon 17.45-kor, szintén 15 órás repülőút után :) 

Remélem a 7 órás időeltolódáshoz gyorsan tudunk majd alkalmazkodni ^^

Már naaaagyon-nagyon várom *w* Annyira hihetetlen, hogy megint kijutok, ráadásul Natsuval együtt, fuhuhuuu~ (((o(*ﾟ▽ﾟ*)o))) A telefonban egymást megsüketítve visítozunk, mint valami idióta libák :D

Fantasztikus lesz, és Ayakával is tudok újra találkozni *w*

Nyaaaa~ alig tudom elhinniiii >_< Annyira izgatott vagyok, és a gondolataim folyton csak az utazás körül forognak *-*

1 hónap múlva találkozunk Tokyo !  ♥

東京、一ヶ月間後で会う～ ♥

Sayonara~

Yo~~~

Már megint szörnyen el vagyok maradva (￣◇￣;)

Miután vissza értem Tokyo-ba, és a reptéren is minden rendben ment, hazafelé vettem az irányt.
Épp lecsüccsentem és tettem el a pénztárcámat, mikor a vonaton mellettem ülő középkorúnak tűnő nő befanolta a pénztárcámat, amin akkor még ugye Jang Keun Suk virított, viszont emellett Louis Vuitton mintás is, ami engem a legkevésbé sem érdekel, ha nem JKS lenne rajta, biztos nem vettem volna, de a nő teljesen oda volt, hogy nem csak JKS de LV is xD

Imádtam Koreában lenni, de azért jó érzés fogott el újra az ismerős vonaton ülni és ismerős nyelvet hallgatni, feliratokat látni ^^ Végre értettem, miről folyik a téma körülöttem :) Kicsit olyan érzés volt, mintha haza értem volna (⌒-⌒)

Az utolsó nap Koreában♥

Yoo~~~

Nagy sokára végre megint bejegyzés ^^

Utolsó Koreában töltött napom is fantasztikus volt, mint mindegyik :)

Seung-chan gépe kora reggel indult, így már hajnalban kelt és indult a reptérre. Én még aludtam kicsit, de azért nem sokáig, hogy minél többet láthassak még :)
Össze is szedelőzködtem és útnak indultam, immáron egyedül.
Az egyedül vonatozástól nem tartottam, mert nagyrészt ugyan úgy működik, mint Tokyo-ban. A metró vonal térképét le is töltöttem az iPod-omra, így könnyű volt eligazodni.
A metró térkép:

Irány Szöul! *-*

Yo~~~

Reggel korán keltünk, mert egy délelőtti géppel utaztunk Szöulba.
Seung-chan szülei elvittek minket a buszig, ami a reptérre ment.
A búcsúzkodáshoz megint csak Seung-chantól kértem segítséget :) És megint fel merült bennem a gyanú, hogy nem biztos, hogy a "kamsahamnida" lesz a megfelelő kifejezés a köszönömre, és megint csak igazam lett ^^
Kb 1 órás út után érkeztünk meg a reptérre, ahol gyorsan becsekkoltunk majd vásárolni indultunk, mert Seung-chan-t megkérte egy barátja hogy vigyen neki ezt-azt, és ugye a reptéren lehet vásásrolni adó mentes termékeket.
Miután beszereztük a kért portékát még várakoztunk egy kicsit, majd hamarosan indultak is a gépek.
Nem egy géppel mentünk, mert én már előbb megvettem a jegyemet és Seung-chan már nem kapott ugyan arra a gépre jegyet. Így miután Ő elment, én még vártam 10 percet mire az én gépem is indult.
Úgy 1 órahossza lehetett az út Jeju-től Szöulig.
Mikor megérkeztem Seung-chan már várt rám.

Az utolsó nap Jeju-n

Yo~~

Elérkeztem az utolsó Jeju-ben töltött naphoz.

Sajnos rossz idő fogadott minket, szitált az eső is. Így indultunk el első célpontunkhoz, a Jeongbang Vízeséshez :)
A rossz idő ellenére is gyönyörű volt *-* Most láttam először vízesést, nagyon-nagyon tetszett :)

3. nap Koreában, Marado~

Yo~~~

A harmadik nap hajókáztunk kicsit :)
Reggel búcsút vettünk a szállásunktól, ahol egy iszonyat aranyos kiskutyus is volt, Chu-Ree *-* Természetesen addig egy tapodtat sem tehettem, míg meg nem dögönykéztem egy kicsit *-* A kis szőrpamacs pedig élvezte, és egyből az ölembe vetette magát, hogy jól megrágcsálja az ujjaimat :D

Majd útnak indultunk aznapi célunk felé, ami a Marado nevű sziget volt.

Hallasan

Yo~~~

Tudom, már megint nagyon elvagyok maradva a bejegyzésekkel ^^
Nem igazán van időm, de igyekszem pótolni, hisz még hátra van pár bejegyzés Koreából, Japánból és itthonról is :)

Akkor jöjjön most a második Jeju-ben töltött napunk, amikor is túrázni indultunk :)
A Hallasan Korea legmagasabb hegye, és egy kialudt vulkán.

Sajnos a hegy csúcsára nem sikerült feljutnunk, pedig az ott lévő kráter látványa gyönyörű. De sajnos időhöz van kötve, hogy hány óráig kell felérni, mert később már vissza fordítanak a biztonságra való tekintettel, mivel nem könnyű a felfelé vezető út és sötétben veszélyessé válik.
Az út végig vagy apróbb, kb 10 cm-es vagy jóval hatalmasabb kövekkel vezet felfele. Egyiken sem volt könnyű haladni, mert a kisebbektől a talpunk hamarosan sajogni kezdett, a nagyokon való haladás pedig fárasztó volt, mintha egy kissé elfuserált lépcsőn haladna felfelé az ember egy hegyre. ^^ Időnként kisebb fából készült híd vagy rövig utacska vezetett, ami igazi felüdülést jelentett :)
De persze azért nagyon élveztük, mert gyönyörű volt a táj, és jókat is beszélgettünk közben, vicces történetekkel szórakoztattuk egymást.
A másik dolog amin nagyon jól szórakoztam, azok a szembe jövő koreai túrázók voltak, akik mind úgy megnéztek, mintha minimum két fejem lenne ^^ Jó páran mosolyogva "annyeong"-gal, vagy is egy szia -val köszöntek, de voltak akik kevésbé bízva a koreai tudásomba hello-ztak :D
Nagyon aranyosak voltak :)

Végül a hegy közepéig jutottunk fel, ahol jól esett azért pihenőzni egy kicsit, mert nekem nem csak a talpacskáim fájtak, de a tüdőm se vette annyira jól az akadályt ^^ (ez van mióta egyszer volt egy tüdőgyulladásom T___T)

A pihenő után lefelé vettük az irányt, ami a felfelé jövetnél kellemesebb volt a tüdőm szempontjából, viszont a talpink itt kezdett csak igazán fájni xD Ez nem csak velünk volt így, Seung-chan elmondása alapján az előttünk és mögöttünk lévők is mind a sajgó lábukról nyafogtak :D
Viszont ennek a csodálatos útnak az eredménye, hogy mindenki mosollyal lép ki a hegyről leérve a fák közül, ami az "Igeeen! Végre lent vagyuunk!" érzés eredménye :D

Ez így lehet nem hangzott túl megnyerően a hegymászást illetően, de azért jól szórakoztunk, így utólag vissza gondolva pedig felettébb mókás :D

Még volt egy kicsi hátra a napból, így Korea egyik híres tea márkájával ismerkedtem meg kicsit közelebbről, ez pedig az O'sulloc volt.
Először is egy gyönyörű tea ültetvényt csodáltunk meg, és volt még ott egy növény, amit nem tudtam beazonosítani ^^ De gyönyörű volt a naplementében :)


Már záróra volt, de arra még volt időnk, hogy megkóstoljuk a zöld tea fagyit és sütit. Seung-chan szerint ez a legfinomabb zöld tea fagyi, és valóban nagyon finom volt :)

nyammm~ :)

Hallasan

Yo~~~

Tudom, már megint nagyon elvagyok maradva a bejegyzésekkel ^^
Nem igazán van időm, de igyekszem pótolni, hisz még hátra van pár bejegyzés Koreából, Japánból és itthonról is :)

Akkor jöjjön most a második Jeju-ben töltött napunk, amikor is túrázni indultunk :)
A Hallasan Korea legmagasabb hegye, és egy kialudt vulkán.

Sajnos a hegy csúcsára nem sikerült feljutnunk, pedig az ott lévő kráter látványa gyönyörű. De sajnos időhöz van kötve, hogy hány óráig kell felérni, mert később már vissza fordítanak a biztonságra való tekintettel, mivel nem könnyű a felfelé vezető út és sötétben veszélyessé válik.
Az út végig vagy apróbb, kb 10 cm-es vagy jóval hatalmasabb kövekkel vezet felfele. Egyiken sem volt könnyű haladni, mert a kisebbektől a talpunk hamarosan sajogni kezdett, a nagyokon való haladás pedig fárasztó volt, mintha egy kissé elfuserált lépcsőn haladna felfelé az ember egy hegyre. ^^ Időnként kisebb fából készült híd vagy rövig utacska vezetett, ami igazi felüdülést jelentett :)

Irány Korea!

Nagyon szerencsének mondhatom magamat az engem körülvevő emberek miatt. Eddig is rengeteg segítséget kaptam tőlük, és most még egy hatalmas ajándékot is kaptam, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok, és biztosan örökre emlékezni fogok rá. Ez a csodás ajándék pedig az volt, hogy eljuthattam Koreába is *w* ♥

Nem hittem, hogy ez az álmom ilyen hamar valóra válik, de ők valóra váltották ♥ Nagyon-nagyon köszönöm nekik ♥

Ayaka segített a repülőjegyek megvásárlásában, így 18.-án reggel útnak indulhattam Koreába, ahol már Seun-chan várt rám, ugyan is a vízuma miatt haza kellett egy kicsit utaznia.
Kicsit féltem, hogy egyedül hogy fog menni, de szerencsére sikerült ügyesen és gond nélkül megoldanom a feladatot :)
A reptéren sikeresen be csekkoltam, majd indultam a kapuhoz, amit átlépve, ugyan még csak hivatalosan, de elhagytam Japánt, és ezzel a diákvízumom is érvényét vesztette, de mivel vízum nélkül 90 napot lehet tartózkodni Japánban, a vissza térés rendben volt. Azért a haza útra szóló repülőjegyet magammal vittem, amit el is kértek megnézésre biztosítéknak.
A 90 nap egyébként Koreára is érvényes, így nem kellett vízumot igényelnem :)

A beszállásra várakozva dwaejitokki-val :)

Takao-san

yo~~

Egyik hétfő szünnap volt, így Seun-chanal ellátogattunk a Takao-san nevű kisebb hegyhez kirándulni :)
Tokyo-tól kb egy órányi vonatozásra van.
Gyönyörű időnk volt, és a szünnap miatt sokan gondolták úgy, hogy itt töltik el az idejüket, de még így is elég gyorsan sorra jutottunk a libegőnél, amivel negyed órát libegtünk :D Ezt Seun-channal mind a ketten nagyon élveztük ^^
Sokan jöttek kutyával is, így elég gyakran hallhatta Seun-chan a "kawaiii~" felkiáltásomat ^^

nem tudom mi legyen a címe

Yo~

Egy szombati napon Seun-chan unokatestvérével találkoztunk. Négyen laknak együtt, Seun-chan unokatestvére és az ő férje, a kb 2 éves kislányuk és Seun-chan.

Nem messze tőlük, az egyik sport központban gyerek sport nap volt, és Seun-chan unokatesója elakarta vinni SeunYa-t ( fogalmam sincs, hogyan kell írni, a kiejtése SzünJá) és mondta, hogy ha van kedvünk, tartsunk vele és utána meghív valahova ebédelni minket :)

A gyerek sport nap aranyos volt, korosztályok szerint volt hogy egyénileg, és volt hogy csapatban voltak a játékos versenyek.
Mi csak kb 2 órát töltöttünk ott, majd elmentünk ebédelni.
Először is egy isteni finom epres Margarita koktélt kaptam *w*

bai bai iskola

Sajnos ez a nap is elérkezett, pedig nagyon nem vágytam rá. Ez a nap pedig az utolsó napom volt a suliban :(

Igazán szerettem oda járni. A tanárok mind nagyon kedvesek voltak, jól tanítottak és élvezhetővé tettél az órákat, amik mindig jól teltek és nem voltak unalmasak. (Ez alól csak egy volt kivétel, amikor egyszer egy helyettesítő tanár tartott órát. Na azon majdnem bealudtam, de a többiek is ^^ Kicsit be volt lassulva a tanár néni ^^ De Seun-chan állítása szerint az ő óráikon nagyon vicces szokott lenni. Hát, lehet csak minket tisztelt meg egy szörnyen uncsi órával :P)
És az osztálytársaimat is megkedveltem idővel. Elsőre elég szörnyűnek tűnt a helyzet, hogy szinte csak kínaiakból áll az osztályom, akik hááát... alkottak azét érdekes dolgokat. Nem csak, hogy a mi viselkedési normáinktól térnek el, a japánokétól is, így teljesen ismeretlen közegbe kerültem. De rá jöttem idővel, hogy nem rosszindulatúak, csak vannak köztünk kulturális különbségek ^^
És ott volt ugye még egyetlen koreaiként KanHiyon is, akit nagyon megkedveltem :)
Szóval élveztem, hogy oda járhatok, de mint minden, ez is véget ért sajnos.

négyesben

yo~

Egyik hétfő szünnap volt, így nem dolgozott Takeshi és eltudtunk menni négyesben egy kicsit szórakozni :)
A terv az volt, hogy az egyik gyönyörű parkba megyünk, de ez meghiúsult, mert a tájfun sajnos nagyobb károkat okozott a parkban, így zárva volt.
Choi-nak voltak a Tokyo Dome melletti kisebb vidámparkban egy dologra ingyen jegyei, így végül a Tokyo Dome előtt találkoztunk vele, majd, mivel a hullámvasút nem üzemelt, kinéztük azt a kisebb hullámvasút szerűséget, ami vízen van :)
Mind a négyen egy kocsiba be tudtunk ülni, Ayakáék hátul, mi pedig elől. De hogy Choi vagy én üljön legelöl, azt kő-papír-olló-val döntöttük el, és végül Choi-nak jutott az első hely. :D
Amúgy már nem Choi-nak szólítjuk, hanem Seun-chan (Szün-csán)-nak :D Ez úgy jött, hogy mikor láttam valahol egy plakátot, amin Jang Keun Suk volt, természetesen megint előbújt belőlem a fan és hangos "Keun-chan, Keun-chan"-ozásba kezdtem ^^ Erre kérdezte Choi, hogy miért Keun-chan. Mondtam, hogy Japánban így szokták sokszor hívni ^^ Erre megkérdezte, hogy akkor ő meg Seun-chan? Mert a teljes neve Choi SeunJun. Én persze rögtön rá vágtam, hogy igeeeen, így azóta Seun-chan lett :D

Undoukai, avagy sport nap a suliban~

Yooo~

Egyik pénteken nem tanultunk az iskolában, mert undoukai, vagy is sport nap volt :D
Ez az osztályok közötti versenyt jelentette, többféle kategóriában, mint pl összekötött lábbal futás, egyszerre 5 ember óriás ugrálókötéllel ugrálás, kötélhúzás. Volt egy olyan is, hogy húzni kellett egy cetlit, amin volt vmi utasítás, pl hogy hozd azt a tanárt, aki tud kínaiul, vagy aki a legügyesebben beszél az osztályodból japánul. Ha megtaláltad és oda vitted az illetőt, az egy harmadik emberrel együtt egy ronggyal kb 10 méteren keresztül gyorsan feltörölte a padlót, lehetőleg minél gyorsabban xD
Hogy ki mit fog csinálni, azt már egy héttel előtte mindenki eldönthette, és feliratkozott :)

Choi-val a szokásos vonat állomáson találkoztunk, és onnan gyalog mentünk, mert kb 20 perces sétára volt az a sportcsarnok, ahol rendezték.

Ueno Állatkert ♥

Yooo~

A bejegyzés témája Matsushita Yuya


helyett az a nap, mikor Choi-val az Ueno Állatkertbe mentünk :D A koncert kicsit felborította az időrendet, szóval most vissza ugrunk kicsit a koncert lőttre ^^

Ez egy szombati nap volt és rengeteg cuki állatot láttunk *w*
Belépéskor egyből ez az édes panda szobor volt, amivel a gyerekek után nekem is le kellett fotózkodnom :D

Matsushita Yuya, megint :D

Yooo~

Na hát ez a bejegyzés megint csak Yuya-val lesz kapcsolatos, mert tegnap is voltam koncertjén *w*
Igaz, csak kis koncert volt, de megint csak fantasztikus ♥

Kawasaki-ban 「音楽で笑顔を！　～　Music for SMILE～」 vagyis "Zene a mosolyért" elnevezésű ingyenes rendezvény volt, aminek keretében a vasárnapi napon Matsushita Yuya is színpadra lépett pár számmal.

Yuya-kun 14.30-tól volt, de már dél körül ott voltam, hogy elől legyen helyem :)
Kawasaki kicsit messze van tőlünk, nagyjából másfél óra vonatozással, több átszállással, de megint simán ment a dolog :D

Matsushita Yuya Super Drive Concert~

Haza értem Matsushita Yuya koncertről, és annyira übercsodálatosanszuperfantasztikus volt, hogy azonnal neki is kellett állnom leírni blogba, igaz van még 3 kimaradt bejegyzésem ^^

A kapu nyitás 17 óráról volt, ezért úgy gondoltam 16 órára oda megyek. Így is volt :)

Az utolsó szakaszán az utamnak a Yurikamome nevű vonat vonalon mentem, ami csak azért érdekes, mert ez egy kicsit speckó vonal, ugyan is se nem a föld alatt, se nem a földön levő síneken halad, hanem végig magasan, a város felett levő síneken, és gyönyörű róla a kilátás *w*

az utolsó nap Kamakura-ban :)

Yooo~

Utolsó nap Kamakura-ban Enoshima-szigetre mentünk. Ez egy Kamakura melletti kis sziget, amit egy hídon átsétálva könnyen meg lehet közelíteni.

Nagyon szép, az egész szigeten a természet uralkodik. A fél napot ennek a szigetnek a körbe járásával töltöttük :)
Szépséges régi templomokból se volt hiány, na meg hőségből sem ^^
Gyönyörű helyeken mentünk végig, de végig szét akartunk olvadni, olyan meleg volt @_@

tájfun

Yo~~

Még vagyok elmaradva pár bejegyzéssel, majd jönnek azok is, de most ugrunk egy kicsit a jelenre ^^

Ma csak 2 óránk volt a suliban megtartva, mert haza küldtek minket, ugyan is hatalmas tájfun tombol Japánban :S

A haza térés igazi harc volt. Mivel elfogyott a víz itthon, a vonatról leszállva az állomáson lévő hipermarketben vettem egy két literes vizet, meg némi ebédnek valót. Még reggel Valen kérésére vettem egy Frau magazint is, ehhez jött még hozzá a könyvhordozóm. Szóval rendesen megvoltam pakolva.
Az állomáson egyre többen álldogáltak abban a reményben, hogy csillapodik a tájfun. Feltételezem azóta már megunhatták, mivel egy cseppet sem enyhült a vihar.