Először is mindenkinek nagyon Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok! \(^o^)/
あけましておめでとう \(^o^)/
あけましておめでとう \(^o^)/
És akkor az út :)
Nem nagyon bírtam aludni, szóval a reggel 6kor kelés könnyen ment :)
Viszont nem bírtam ki könnyezés... na jó... sírás nélkül az állataimtól és szobámtól való búcsúzást T_T A reptéren viszont sikerült tartanom magam ^^
Felvettük Mamát, és irány a reptér. Leparkoltunk, bementünk még csomagok nélkül szétnézni, hogy hogyan s mint. Majd vissza a kocsihoz a csomagokért, és azért, hogy magamra vegyem azt a tetemes ruhamennyiséget xD hát megküzdöttem vele :D
Bementünk, becsekkoltam. Szerencsére nem volt túlsúlyom :D És választhattam, hogy hova kérem a jegyet. Egyértelmű volt, hogy ablak mellé :D
Apáék is befutottak, majd a maradék 1 órát beszélgetéssel töltöttük.
Búcsúzkodás után a kis motyómmal beballagtam a terminálba. Na ott következett csak a tortúra xD Le kellett vetkőznöm azt a rengeteg ruhát xD De besípoltam, majd egy csaj jól áttaperolt több soron, és végül tovább engedtek. Ekkor következett a göncök visszavétele gyors iramban. Hát nem fáztam :D De már nagyon idő volt, a hangosban is bemondták, hogy iparkodjak a 22-es kapuhoz. Szerencsére azért nem hagytak ott :P
Egy busszal vittek a géphez. Elég pöttöm volt, és kevesen is utaztunk rajta.
Most repültem először, így nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Hát nagyon jó volt *-*
De olyan pillanatok alatt fent voltunk, hogy alig volt időm ráeszmélni. Nagyon szép volt fentről a kilátás.
Nem tartott sokáig az út, csak 50perc volt Bécsig.
Ott a repülőtől az épületig megint busszal vittek. Rá is tapadtam egy japán pasira, hogy jó irányba menjek :D Azért figyeltem, hogy ő is a D-felé tart-e mint én ^^
Végül a sorban állásnál összeismerkedtem a mögöttem álló Bogival, aki szintén Japánba utazott, csak már nem először. :)
Nagyon kedves volt, végig beszélgettük az indulásig hátralevő 1 órát. Na meg küldtem anyáéknak sms-t, hogy eddig megvagyok :)
Na meg azon flesseltem, hogy pár japán srác hogy próbált meg minél észrevétlenebbül lefotózni xD
Végül eljött a beszállás ideje.
Hát az a gép aztán fullos volt :D 3 oszlopvolt, mindegyikben 3 sor.
Két japán csajszi mellé kerültem. Aki a folyosó mellett ült, nem volt túl kommunikatív, viszont a mellettem ülővel egy kicsit beszélgettem. De mindig csak akkor beszélgetett, amikor mosdóba mentünk, amikor ültünk nem xD
Az ülésekben beépített TV volt, amin filmeket lehetett nézni, zenét hallgatni, játszani és nyomon követni, hogy éppen hol járunk, mennyi idő van még hátra, ilyesmik. És tartozott hozzá egy távirányító, valamt egy füles, amiről te magad téphetted le a zacsit. :D
A felszállást megint nagyon élveztem, és a kilátás is még mindig gyönyörű volt :)
Hamarosan kaptunk egy kis ropogtatni valót és innivalót, majd következett az ebéd.
Nagyon fincsi volt, de nem bírtam megenni az egészet ^^
Az út elég eseménytelenül telt. Szétültem magam minden lehetséges pózban, épp hogy csak fejen nem álltam :D
Néztem Eclips-et kétszer, Bérgyilkosék-at, True Blood-ot, még egy Ashton Kutcher-es filmet, na meg egy Ben Stillereset japánul. PSP-ztem is, de egy idő után már semmi nem tudott lekötni, elaludni pedig nem sikerült :S
Viszont a folyosó mellett ülő csajnak nagyon tetszhetett az Eclipst, mert 5x tuti, hogy végig nézte xD Végül is bele fért a több, mint 11 órás útba O_O
Be is sötétedett, akkor még nézelődni sem tudtam. Mondjuk amikor Szöul felett repültünk, az élmény volt *-*
Majd kaptunk még ramen-t. Az nagyon nyamm volt *-*
Az utolsó egy órát megint élveztem, mert egyrészt addigra már kivilágosodott és tudtam gyönyörködni a nem is akármilyen látványban, más részt pedig mert tudtam, hogy mindjárt álmaim országának földjét tapodhatom *-*
Leszállásnál Bogi megvárt, és segített kitölteni a beléptetéshez a papírt. Ezek után ujjlenyomatot vettek és lefotóztak. Innen tovább még egy papírtöltögetéshez. Azzal a papírral együtt ellenőrizték megint az iratainkat, kaptunk a vízumra matricát, és mehettünk. Szerencsére a csomagokkal nem szőröztek.
Ezek után jött az, hogy vártuk a bőröndünk megérkezését. Nagy sokára előbb Bogié, majd az enyém is megérkezett.
A kapuban Ayaka már várt rám :) Itt elköszöntünk Bogitól. Nagyon sokat segített, köszönet neki ^^
Ayakával a hazautunk 2 órás volt. 3szor szálltunk át. Vettünk nekem vonatkártyácskát is, amit csak oda tartok a kapunál, akár pénztárcástól is, majd a gép érzékeli, és mehetek a metrómhoz.
Egész hazáig beszélgettünk minden féléről. És egyik átszállásnál egy idő néni megjegyezte, hogy milyen cuki a gésás pulcsim ^^
Na a metrózás/vonatozás. Hát ott mindenki a telefonját nyomkodja eszeveszettül. De hogy mit lehet azokon a telefonokon egyfolytában nyomogatni nem tudom, viszont ők nagyon. a leülés mozdulatával egy időben már elő is veszik a mobiljukat, és fel sem nézve nyomogatják addig, míg le nem szállnak. Aki nem telefont nyomogat, az pedig alszik, majd vmi égi jelre felébred mikor le kell szállnia O_O Tudtam én, hogy ez így működik de megtapasztalni azért még is csak más :D
Egy cuki kis felhívás, hogy ne üljünk bele a másik szájába^^
Végül megérkeztük. Takeshi, Ayaka férje kijött elénk, hogy segítsen a csomagokat hazáig elvinni. Nagyon kedves, mosolygós emberke :)
Ő is élt Magyarországon, így próbált velem magyarul is beszélni. Saját állítása szerint sokat felejtett, de szerintem ügyes :)
Sajna a házról most nincs fotó, mert lemerült a gépem, de majd holnap :)
A lakáska valóban pöttöm, de otthonos :)
Belépünk, egy pici előszoba, majd egy folyosó. Balra az én szobám, szembe vele Ayakáéké, mellette pedig a WC. A folyosó végén az ajtó egy a többihez képest nagyobb helységbe vezet, ahol egybe van a konyha étkező/nappali. Persze szék egy szál se, japánosan a földön csücsülünk :)
Van még egy pöpp fürdőszoba is, aminek a fürdős része külön le van választva, hogy úgy pancsolhass, ahogy szeretnél, mert a padló közepén lefolyik a víz, és vízmentesen zár az ajtó. Egy kisebb kád is van, ha belecsüccseni szeretne vki.
Megismerkedtem Van-san-nal, Ayaka hong kongi barátnőjével, aki pár napig itt lakik, majd Chiharuval is, aki októbertől lakik itt még január végéig.
Beszélgettünk egy kicsit, majd internethez jutva Skype-oltam anyával kicsit, hogy minden rendben, megvagyok :)
Kicsit pakolásztam, oda adtam Ayakának és Takeshinek az ajándékokat, amiket hoztam nekik. Nagyon örültek ^^ majd ettünk egy kis soba-t. A soba egy tészta féle, ami nagyon hosszú. És azért eszik szilveszterkor, hogy mint a tészta, az életük is hosszú legyen :)
Most ettem először. Egész fini volt, bár a kedvencem nem lesz ^^
Aztán készülődni kezdett Van-san, mert ment koncertre. Elment, utána Chirau is készülődött, ugyan is ő is ment egy koncertre^^
Közben megbeszéltem Ayakával, hogy lencsét fogok főzni, mert nálunk az a szokás. Kiderült hogy a lisztjük kb 1 éve lejárt xD Így megbeszéltük, hogy amikor mennek el, elmegyek velük a boltba venni. Így is lett. Ayaka és Takeshi Aomoriba utaztak, mert Ayaka szülei ott élnek, és az év végét mindig ott töltik. Mellesleg Aomori Keckemét testvárvárosa ^^
Az év vége miatt hatalmas leárazások voltak, így bementünk szétnézni a közeli nagyobb ruha üzletbe, ahol tényleg nagyon baráti áron rengeteg kawaii cuccot árultak *-* De egyenlőre nem vettem semmit :D Majd a liszt beszerzés céljából bementünk egy boltba, de mivel Ayaka szerint egy másik boltban olcsóbb a liszt, nem vettük meg. Viszont megmutatta a 100Yen-es boltot, ahol minden 100Yen. Itt felhívta Takeshi, aki még itthon volt, hogy nem tud utánunk jönni, mert nincs kulcsa. Így Ayaka vissza jött, mi pedig Chiharuval beszereztük a másik boltban a lisztet, ami valóban olcsóbb volt ott :)
Majd Chiharu ment a vonathoz, én meg elindultam haza. Össze találkoztam az állomásra igyekvő Ayakáékkal. Boldog új évet kívántak, meg Ayaka bocsánatot kért, hogy itt hagynak. Mondom semmi gond, elleszek :)
Így is volt. Miután szerencsésen haza találtam, neki álltam vmennyire a cuccaiamt elrendezni, hajat mosni, és megfőzni a lencsét. Életem első lencséje sztem fini lett :D
Csabival skype-oltam, majd feljött anya is, így itteni éjfélig vele beszélgettem :)
Ayaka felhívott a régi mobilján, amit itthon hagyott nekem, olyan fél12 felé, hogy még egyszer boldog új évet, és kapcsoljak menten a 8-as csatornára, mert Johnny's-osok élőben *-*
Rá is vetődtem egyből a távirányítóra, és úgy fel pörögtem tőlük, hogy még miután vége lett, neki álltam ezt a postot megírni, úgy hogy hazai idő szerint 30.-a reggel 6óta fent vagyok, most pedig 31.-e 19.31 van otthon ^^
Anya az itteni szilvesztert Skype-on velem töltötte, majd ment, én pedig nyálat csorgattam, és blogírásba fogtam :D És még nem vagyok álmos xD
De azért megyek, és lefekszem aludni :) Mindenkinek jó szilveszterezést! ;)
Chuuu~
