Sziasztok Bogyóák! (gondoltam a Yo~ már olyan unalmas :3)
Sajnálatos módon megint úgy jártam, hogy a blogom szerint még víg napjaimat élem a Felkelő Nap Országában, pedig a valóságban már vissza röppentem röpke kb 13 órás út alatt ^^ Na de igyekszem szorgoskodni és pótolni a lemaradást ^^ És még Lana kedvéért sem lesz felborítva az idősorrend, szóval itt a soron következő bejegyzés a FujiQ HighLand nevű vidámparkban tett látogatásunkról :)
A nevéből is kiderül, vidámparkunk bizony a Fuji mellett helyezkedik el. :3 Ebből kifolyólag nem épp Tokyo közeli a hely, de busszal kb 2 óra alatt elérhető. Buszhelyet előre kell foglalni, úgy hogy már a buszjegy birtokában jelenik meg az ember, majd miután a nevét kipipálták az utaslistán fel is lehet szállni.
Az utat nagyjából végig aludtuk, hiába terveztem nézelődést ^^ Átragadt rám a is a japánok bárhol, bármikor de legfőképpen mozgó járművön való alvási hajlama ^^
Mikor megérkeztünk már láttuk, hogy nem épp szikrázó napsütéses napunk van, ami még nem is lenne baj, csak az eső ne essen.
Első hullámvasutunkra ültünk fel, már szemerkélt az eső, szóval arcunkat verdesték apró, tűhegyes esőcseppecskék közben xD Meg volt az arcmasszás is :D Az előttünk lévő két gyaru-hoz hasonlatos külsejű csajszi nem is kapaszkodott, hanem a haját óvta végig xDD Én úgy csimpaszkodtam, ahogy csak tudtam és visítottam teli torokból, azok ketten meg csak a hajukat védték az esőtől, amire igazából nekem is nagy ingerem lett volna csak épp nem voltam képes abbahagyni a fogózkodó szorítását x'D
Mivel egyre erősebben kezdett esni az eső leállították a hullámvasutakat, biztonsági okokból ugyebár. Így gondoltuk míg eláll az eső a horror-ház felé vesszük az irányt.
Térképen kibogarásztuk-beirányoztuk az utat, ami egy vízi játék mellett (hogy mondjuk ezt? mert japánul 'norimono', de magyarul? és most nem játszom a fejem, hogy én már magyarul is elfejtettem, de tényleg nem tudom x'D)
Na szóval volt vízi nem hullámvasút, de ilyen jóság. Mivel annak az eső nyilván nem árt, nem állították le. Hát akkor arra azért már csak üljünk fel. Látjuk bemenetkor, hogy vmi gépezetbe dobálja mindenki veszettül a 100 yeneseket, de nem tudtuk miért, nem is foglalkoztunk vele. Kapunál megyünk be, kérdez vmit a csajszi, de nem értjük. Mondjuk, peeersze, rendben van. :3 Mikor szállunk be, látjuk ám hogy mindenkire sárga szemeteszacskó van húzva, na akkor már kezdett derengeni mire való is az a 100 yenes nyelő gép :'D Már nem volt mit tenni, védőpáncélzat nélkül mentünk, aminek következtében mire kiszálltunk még a cipőmből is öntöttem a vizet xDDD
Így még inkább bíztam benne, hogy meleg lesz a horror-házban, bár nyár lévén nem sok reménységem volt ^^ Ráadásul hatalmas volt a sor is, mert mindenki oda szeretett volna menekülni az eső elől.
Az udvarába belépve egyből ez a kedves kis fél mű-hulla köszöntött minket:
Hosszabb várakozásunk idején az tett felettébb boldoggá, hogy egy angolul fecsegő 4-5 fős társaság várakozott mögöttünk, akik amúgy nem tudom mit kerestek Japánban, mert nem úgy tűnt, hogy egy csepp érdeklődést vagy tiszteletet is tanúsítanának a szigetország, vagy annak lakói iránt. Bent is, mikor kifejezetten csendet kértek sem tudták volna befogni azt a lepcses szájukat, vagy ha nincsenek eme hihetetlen képesség birtokában, legalább halkabbra vették volna magukat, de még ez a képesség is hiányozott belőlük... Sajnálatos.
Aztán szerencsére sikerült leszakadni tőlük. Először egy rövidebb filmet néztünk meg, ami bevezetett minket a horror-ház történetébe, miszerint régen egy kórház volt, de titkos kísérletek folytak. Nyammm :3
Én nem vagyok parás horror filmeken se és itt se kerülgetett a frász :D (mondjuk egyedül sötétben már félős vagyok x'D) Elég gyorsan is haladtunk, mert nem vett el időt a másik sarokba átugrós-sikítgatós fejezet :'D Be is értük az előttünk haladókat, majd velük együtt az ő előttük haladókat is, így kb 6 fősre duzzadt a kis csapatunk, amelyiknek egyik tagja felcsapott önkéntes ijesztegetőnek, amit a másik két csaj visítással fogadott. Én is szintén visítottam, csak a röhögéstől xD Az egyedüli aki puffogot és nem tudta élvezni a dolgot, az természetesen Seung-chan volt :'D
Egyszer azért engem is sikerült megijeszteni, de az az egyik staff volt, aki váratlanul ugrott elő zombiként xDD Persze Seung-channak erre sem volt semmi reakciója... -.-"
Mikor kiértünk még mindig esett, így enni mentünk. Nagyon finom katsudon-t ettünk, csodás hangulatban, mert nem sikerült letörölnie a morcot a fejéről ez idő alatt sem... Tudom, esett az eső... szívás... ez van... Nem lehetett volna megpróbálni élvezni azért? Tudom, nem...
Volt még egy vízi játék, arra ültünk fel hammolás után. Már tudtuk, hogy ne mulasszuk el a sárga szemeteszsák vásárlást :3 Jobban is tettük, mert ezúttal amikor becsapódtunk szó szerint összecsaptak fejünk fölött a hullámok :DDD
 |
| szétázva :'D |
Mivel az eső csak nem hagyta abba, még bementünk megnézni a Evangilion World nevezetű Evangilion kiállítást, mert Seung-chan régebben nagyon szerette. Ettől kicsit kiderült legalább az ő fejében az idő, és a végére még egy purikurát is sikerült csinálni :3
Sikerült egy előbbi buszra helyet szerezni, mint amire foglalásunk volt, így sajnos az eső miatt idő előtt mentünk haza és sok mindenre fel se tudtunk ülni, amire nagyon szerettünk volna. Nekem legnagyobb bánatom az Eejanaika, amire egyszer már ugyan felültem, de szívesen visítoztam volna ki magamat rajta még egyszer :DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése