Egy csodálatos hétvége Chibában

Sziasztok!

Holnaptól újra suli, sajnos véget ért ez a rövid kis szünet. De a mai napot még kihasználom, hogy írjak egy újabb beszámolót a chibai kalandjaimról.

Egy hosszabbacska bejegyzésnek nézünk eléb, úgyhogy nasit készíts! :)

Még október végén az egyetem elvitt minket Chibába, egész pontosan a Kamogawa városában lévő kampuszra, a Josai International Universityre. Rettenetesen korán, reggel 4-kor kellett kelni, ugyanis elég hosszú az út. Mindenki elég kókadt volt, de gyönyörű volt útközben a kilátás, így abban gyönyörködtünk és kaptunk az útra nassolni valót is. Mondjuk még mindig nem értem azt a nagy hájpot ami övezi az Oreot, egy teljesen átlagos keksz. A Győri Édes szerintem bármikor simán veri ^^

A hosszú út után végül megékeztünk. Chiba prefektúra Japán egyik félszigetén elterülő megye Tokyo mellett. Pont Tokyo két ellentétes oldalán van Saitama és Chiba, ezért is tartott olyan sokáig az út. De végül megérkeztünk és amikor a buszból már láttuk a hegyek közt megbúvó JIU épületét, egyre izgatottabbak lettünk.

Mikor megérkeztünk gyorsan fel is tereltek minket az épületbe, nem volt sok időnk nézelődni, ugyanis iskolai fesztiválra érkeztünk, amiben nekünk is részt kellett vennünk. Erről nem kaptunk túl pontos tájékoztatást, csak hogy akinek van népviselete, vigye magával. Ott ért minket a hideg zuhany, amikor közölte velünk az egyik ottani tanár, hogy énekelnünk és táncolnunk kell o__o  Hozzátenném, hogy erről a tanárról már előzetesen hallottunk rémhíreket, amik abszolút be is igazolódtak. Emberünk magyar, így úgy gondolja, hogy az összes magyar cserediákot pattogtathatja. Persze ezt az előző évek diákjai is elszenvedték és valószínűleg a következők is elfogják. Hálát adunk az égnek, hogy nem a mi kampuszunkon van. Mikor mondtam, hogy nekem nincs népviseletem gyorsan kerített azt is, nem állhat semmi sem az útjába, hogy csodálatos fellépésünk tervét megvalósíthassa. Így már hamarosan én is magyar népviseletben feszítve tanulmányoztam a dalok szövegét, amiket hamarosan a többiekkel együtt el kellett énekelnem a nagyközönség előtt. Az egész ott kezdődik, hogy én és az éneklés sajnos köszönőviszonyban sem állunk, életemben egy tiszta hangot nem sikerült kiénekelnem.. Nagyon szeretek énekelni, viszont a közönségem kevésbé szereti, így inkább megszoktam magamnak tartani frenetikus tehetségemet. Persze ez itt másodlagos volt, énekelni kell és kész! Senki sem volt elragadtatva, főleg amikor megláttuk, hogy a Most múlik pontosan  c. fantasztikus dalt is el kell énekelnünk. Mindenki szerint borzalmas, de hát nem volt mit tenni, így dalra fakadtunk a kint felállított színpadon. Túl éltük a dolgot, én igyekeztem csak tátogni, a közönség pedig végül tapssal jutalmazta a produkciót, amiről remélem sosem kerül elő felvétel. Végül az előadásunkat az Ördög útja nevű néptánccal zártuk, amiben már lelkesen vettem részt, mert az a kevés néptánc közül amit tudok ez a kedvencem. Mikor már azt hittük, hogy fellélegezhetünk még betereltek minket az épületbe, ahol megkellet ismételnünk a csodás előadásunkat, ráadásul az említett tanár ezúttal zongorával kísért minket és hozzácsapott a dalok listájához még vagy kettőt "Ezt tudjuk, igaz!?" felkiáltással... 

Végül végre befejeztük a szereplést és kaptunk szabadidőt, így nekiindultunk felfedezni a fesztivált.

Kilátás a JIU épületéből. Lélegzet elállító!

Mert azért fotózkodi kellett népviseletben is :D

Főleg, hogy életemben először volt rajtam ^^ Azért a furcsa fintor ez, hogy Japánba kellett jönnöm ahhoz, hogy a saját országom népviseletét magamra öltsem :)

Kiegészülve Attillával és Tomekkel, a lengyel sráccal, akit röviden így lehetne jellemezni: Hollywood mosoly, állandó jókedv és benne van minden hülyeségben.

Egy rövid koto koncertet is meghallgattunk a tengerre néző teraszon, miközben finom hagyományos zöld teát szolgáltak fel a hozzá való édes sütivel. Igazán lélekemelő élmény volt!

Végül nem értük be csak tradicionális teával, mikor megláttuk, hogy van tápióka tea, azt is venni kellett, finom epreset! Azért nem bubble teának írtam, mert itt tényleg tápióka tea van, egyéb toppong nincs benne. ^^

Egy jó kis BuBu féle bubble teát azért megtudnék inni :)

A fincsi szüpürtyülni valónkkal a színpad elé vettük be magunkat, táncos produkció folyt. A felhozatal igen színes volt. Fűszoknyára hajazó szoknyában tekergő lányok energikus tánca, a végén kiegészülve édes apróságokkal is.

 

Utána hip-hop tánc következett és a végére tartogatták a legviccesebb részét a produkciónak. Idióta ruhába öltözött ruhában vicces táncot láthattunk. Hozzátenném, hogy a képen látható színes hacukákban feszítő egyének között csak egy nő volt xD

Végül visszaöltöztünk a rendes ruháinkba és búcsút vettük a testvér kampuszunktól, mert várt ránk a következő állomás.

Az Ooyama rizsföldeket vittek el megnézni miket, ami ugyancsak nagy élmény volt, mert most láttam élőben először. Előző Japánban töltött idők során valahogy sosem jutottam el, de most végre ez is eljött *^^* A sok finom rizs, amit mindennap eszünk ilyen földeken növekszik. Mellesleg itt teljesen más íze van a rizsnek, mint otthon. Nem kell bele semmi fűszer, só vagy egyéb, és mégis nagyon finom! Össze sem lehet hasonlítani az otthonival. Ráadásul itt nem ismerik a pergős rizst, aminek én kifejezetten örülök ^^

Mikor beesteledik ezernyi apró lámpás fénye ragyog fel és káprázatos látvány tárul elénk. Amíg erre vártunk egy színpadon hagyományos japán táncokat bemutató társulat szórakoztatott minket. Lenyűgöző volt a hangulat amit teremtettek miközben észrevétlenül leszállt az este és a rengeteg világító lámpácska felragyogott.

A szállásunk innen már nem volt messze. 3 fős szobákba kerültünk. A beosztás szerint nem ugyanabba a szobába kerültünk volna, de Sylwia, a lengyel lány nem bánta a cserét, így végül egy szobába kerültünk Lí-channal és Ancsival. Emeletes ágyak voltak saját fürdővel. Rögtön megszerettük a kis szobánkat, habár csak egy estére nyújtott szállást.

Kicsit kifújtuk magunkat és már el is érkezett a vacsoraidő. Természetesen megint csak hagyományos vacsorát kaptunk. Voltak kérdéses pontjai, amiket a bátrabbak megkóstoltak, de jó páran csak egy pillantást mertek rá vetni ^^

Ezek közé tartozott ez a hátára fordított rákocska is. A benne lévő sajtnak tűnő valami megadta a kellő bátorságot, így egy kiskanállal egy falatkát félve ugyan, de megkóstoltam és meglepetésemre finom volt! Valóban sajt volt, a többi pedig gondolom a rák. Azért ugyan nem pusztítottam el belőle kb 4 falatnál többet, de hihetetlen bátorságom büszkeséggel töltött el :D

Viszont a kagyló leves már megfutamodásra késztetett. A bátorságomnak még emléke is tovaszállt mikor beleszippantottam a gőzölgő levesbe és gyorsan vissza is került a tényérkára a teteje mielőtt még túl sok illatanyag távozna. ^^

Az este pedig még ezután indult, mert a mi drága egyetemünk mindenre gondolt! Egy külön terem várt minket, ahol a hűtőben előre behűtött narancslé várt minket mindenféle ropogtatni valóval egyetemben. A hangulat végig remek volt. \(^o^)/

A party végül Tomekék szobájában (hol máshol is?) folytatódott, bár sajnos túl hangosnak bizonyultunk, így olyan éjjel 1 körül rendre intettek minket. Mikor lezuhanyoztam és beestem az ágyba vettem észre, hogy mennyire kimerült voltam, mert szerintem még le se ért a párnáig a fejem, de már mélyen aludtam. Az út előtt lévő betegség és a vele járó kialvatlanság, valamit a koránkelés és egész napos talpon levés kiszívta az energiámat. ^^

Reggel senki sem volt mondható túl frissnek és üdének az asztalnál, ráadásul megint megörvendeztettek minket pár érdekes fogással.

 

 

A vasárnapi első program Mizuta Noriko néni, az egyetemünk kancellárja és ösztöndíjunk adományozója szülőházának megtekintése volt. Egy igen meredek, kb 1 km hosszú, két oldalt főként bambuszerdővel övezett út vezetett fel a nem is olyan kis házig.

A verandáról gyönyörű kertre nyílik kilátás amiben egy kis tó is helyet kapott hatalmas, fickándozó koi pontyokkal.

Kaptunk kis frissítőt is

Furcsa volt belegondolni, hogy a kedves és mindig mosolygó idős hölgy, akinek az itt létünket köszönhetjük itt tette meg valószínűleg az első lépéseit, itt cseperedett fel. ^^

Végül búcsút vettünk a takaros házikótól és irány a Kamogawa SeaWorld, amit már nagyon izgatottan vártunk.

Először is a kardszárnyú delfin showt néztük meg. Ez életem egyik legcsodálatosabb élménye volt! Lehengerlő volt, hogy a gondozóikkal mennyire harmóniában voltak és mintha csak egy jót játszottak volna az egyik pajtásukkal ezek a hatalmas állatok. Ráadásul a tengerek egyik legveszélyesebb ragadozói, de ez ott és akkor egy pillanatig sem jutott az eszembe, hiszen annyira jámborak voltak. Nagyon megható volt látni, hogy milyen szoros kapcsolat volt bálna és gondozója között. Együtt úsztak, a gondozó utazott a gyönyörű állat hátán hason fekve vagy éppen állva, a bálnák orrára ülve vagy éppen állva siklottak a vízen. Ahogy néztem könny szökött a szemembe, teljesen meghatott. De nem csak engem, többünk is hevesen pislogva próbálta a könnyeit bent tartani. ^^

Ezután következett a fóka show. Itt inkább a humorra fektették a hangsúlyt a látvány helyett, ezt is nagyon élveztem, hihetetlen aranyosak voltak, na meg persze ügyesek is :)

Elérkezett az ebédidő. Az egyetem természeten megint csak gondoskodott mindenről és az egyik étterem különtermében már vártak minket a kikészített bentoink, amiben most szinte minden fogyasztható volt számunkra is, rendesen megtömtük magunkat :) Innentől megint szabad program volt.

Teli pocakkal először is bevettük magunkat egy ajándékboltba, mert kifelé menet belebotlottunk. Vettem is Takának egy kis sütit, nagyon aranyos delfines csomagolásban, valamint nem tudtam otthagyni egy nagy rózsaszín plüss teknőst, mert iszonyat aranyos volt, ráadásul olcsó is, amin meglepődtem.

Azóta Rilakkuma mellett Momo-chan is a hálótársam ^^

És egy kis zöld teás jégkrém a tengerparton desszertnek *w*

Ancsival ♥

 

Pár kép még:

Kedvenceim, a medúzák *w*

 

Végül még lementünk a tengerpartra és páran a cipőnktől is megváltunk, hogy pancsolhassunk kicsit a hullámok között. Persze csak a szélén, de nagyon élveztük, főleg amikor jött a vártnál egy nagyobb hullám és visítva menekültünk, de persze így is jó páran tiszta vizek lettünk, de ez senkit nem érdekelt \(^o^)/

Fantasztikus hétvége volt, az egyik legjobb!! Köszönöm az egyetemnek, hogy ezt lehetővé tette számunkra, na meg persze a többieknek, akik velem voltak! :) ♥

És köszönöm Neked is, aki végig olvastad ezt a hosszú beszámolót! :)