Hegyet másztunk

Sziasztok!

Szokásos elmaradás pótló bejegyzés következik ^^

Még november elején kerekedtünk fel, hogy elmenjünk a Takao nevű hegyre megcsodálni az őszi levélsárgulást. Japánban ősszel előszeretettel mennek el megnézni a kouyo-nak nevezett jelenséget, vagyis a gyönyörű pirosba és sárgába borult leveleket. Ezt pedig momiji-nek hívják.
Taka  szervezte a programot, amire végül a tervezettnél kevesebben tudtak eljönni, de a kis csapatunkkal így is nagyon jól éreztük magunkat :)

Termesztésen rögtön kalandosan sikerült a kezdés. Ancsival és Lível ugyanis sikerült eltolnunk valamit, így majdnem egy órás késéssel sikerült megérkezni a találkozó helyszínére. Mivel akkor még egyikünk sem rendelkezett kommunikációra is alkalmas telekommunikációs készülékkel, szólni sem tudtunk Takának, hogy bocsesz, iparkodunk ^^"

Megérkezve rögtön neki is vágtunk a magaslatnak. Több lehetőségközül mi a legkönnyebb utat választottuk rendkívül sportosan. A hideg ellenére még így is rendesen megizzadtunk mire felküzdöttük magunkat, útközben többször is tartottunk pihenőt és néhány ruhadarabunktól is megváltunk. Elég könnyen vettem volna az akadályt, csak a gyenge tüdőm miatt volt időnként kicsit nehézkes a túra. De azért így is biztosra vettem, hogy másnap köszönthetem az izomlázat, de végül mégsem, aminek kifejezetten örültem, ezek szerint mégsem vagyok annyira tunya, mint gondoltam ^^

 És most beszéljenek helyettem a képek:

Ugyan már ősz van, de vannak fák, amik ilyenkor virágzanak

Rengeteg repülőmókus él a Takao hegyen, így a két kabalája a helynek is ezek a helyes kis állítok *w*

Még ugyan nem volt teljes a levélsárgulás,
de azért már láttunk gyönyörű színbe öltözött fákat :)

Reo újabb paparazzi képe

Az út felfelé

Az első szintre megérkezve megpihentünk kicsit és dango-t majszolva csodáltuk a kilátást

A hegyről kilátás nyílik Tokyora

Ezt a polipkát és a fekete kő gömböt is lelkesen simogatták az emberek, mivel érintésük szerencsét hoz

Körülbelül az út felétől a sima erdei utat felváltotta templomokkal tarkított erdei út

Gyönyörű volt!

Ezen a helyen ketté vált az út: a rövidebb, de nehezebb férfi út és a hosszabb, de könnyebb női útra, így a kis csapatunk is ketté vált. Jelentem, a lány csapat nyert és ért fel előbb! :D

Tengu, vagyis japán misztikus lények szobrai

A minden templomnál megtalálható testileg és lelkileg is megtisztító víz

Egy újabb csengő felkötése után lehet elmondani a kívánságot, imát

Hatalmas méretű, fémből készült geta papucsok

Róka szobrok *w*

Ez a takarító kisfiú szobrocska annyira aranyos, hogy mindenképpen kellett vele egy fotó ^^

Meghódítottuk a csúcsot!

Az egész csapatunk: Lí, Ancsi, én, Taka, Jason, Reo

Lefelé már libegővel mentünk. Egy, mert kiakartuk próbálni. Kettő, mert igen, lusták vagyunk :3

Nagyon gyorsan eltelt a nap és a hangulat végig pompás volt a Takao hegy pedig gyönyörű! Igaz, hogy még nem volt az igazi a levélsárgulás, de így is lélegzetelállító látványban lehetett részünk :)

A vonaton vissza Tokyoba menet kifújtuk magunkat kicsit és még elmentünk egy ramen étterembe vacsizni, ahol az eddig legfinomabb ramenemet ettem. Teli volt fincsi zöldségekkel, nyammm~~

Persze már rég befejezték a többiek, amikor én még mindig nyammogatam, pedig próbáltam olyan gyorsan enni, ahogy csak tudtam, de a gyors evés nem az én sportom ^^

Végül még csináltunk emlékbe egy purikurát is :)

(amibe alig fértünk bele, így Reo fejének 80%-a le is maradt xD)