Yo~
Az első bejegyzésem újra Japánból :)
A tervezett indulásnál egy nappal később érkeztem, mivel hétfőn reggel a reptéren közölték, hogy törölték a bécsi járatot, és menjek vissza másnap. Mit tudtam csinálni, így lett.
Így kedden megint megjelentünk a reptéren, ahol aznap is várt Lana, Neko-val kiegészülve *w*
Marianna vitt fel mind két nap. Nagyon szépen köszönööööm~
Megérkeztünk, Lanáék már messziről integettek. :D Én Neko-val és Lanával beálltam a sorba, anya pedig Mariannával elintézte a becsekkolást, immár sikerrel :D
Eközben Nekoék a minket körülvevő japánokat fanolták, míg végül kiszúrtak maguknak egy pasit, akire teljesen rákattantak xD Ezt valószínűleg Ő is észrevehette, mert diszkréten többször is oda pislogott és vicces fejeket vágott kínjában, hogy el ne nevesse magát xD
Miután a bőröndömet elszállították és megkaptam a beszálló kártyámat, következet a várakozási időszak. Ekkor pár fotó készült, na meg Lanáéknak továbbra is folyt a nyála :D
Végül elérkezett az idő, és búcsúzkodás után bebattyogtam a kordon mögé csomag és én átvilágításra. Nagyon helyes pasi volt aki vette el a cuccokat és segédkezett :D Sikerült is egyből összehaverkodni :D
Simán átjutottam és a kaput is megtaláltam, Lanáék bishijével együtt :D Pont mögöttem állt egy haverjával. :P
A géphez busszal vittek ki, majd hamarosan fel is szálltunk :) Bécsig nem hosszú az út, csupán 50 perc.
Ott egy órám volt az átszállásra. Most már rutinosabb voltam, de azért a bishi-ket követtem, biztos ami biztos alapon :D
Itt is minden simán ment, gyorsan megvoltam. Még anyával is váltottam pár szót telefonon míg vártam az útlevél ellenőrzésre.
Bent még annyira volt időm, hogy bekapcsoltam a laptopomat, helyzet jelentettem FBn és plurkon, majd mehettem is beszállni. És ki mellé csüccsentem? Na? :D hát a bishi mellé xD Vigyorgott is, mint a tejbe tök :D Nagyon kényelmes helyem volt, most is ablak mellett. Legelöl ültünk, így szép tágas helyünk volt és háttámlába épített TV helyett az ülés mellől varázsoltuk elő a szórakoztatást hivatott készüléket.
A több, mit 11 órás út elég jól telt. Összebarátkoztam a mellettem ülő Takayoshi-val is, hogy most már a nevét is eláruljam :D Nagyon aranyos volt, és megdicsérte a japán tudásomat is :) Először is segített kitölteni a papírt, amit majd a reptéren kell oda adni belépéskor, de már a repülőn oda adják, hogy ki tudd tölteni, és ne akkor teljen vele az idő. Beszélgetés közben kiderült, hogy ő is beszél kicsit magyarul. Nagyon cuki volt a kiejtése :D Budapesten tanul orvosnak, hamarosan utazik is vissza. Mikor meséltem neki, hogy voltam Akanishi Jin koncerten, mondta, hogy ő meg statiszta volt a 47 Ronin forgatásán, és hogy tudott beszélgetni Jinnel *-* És hogy milyen kedves meg jó arc volt. Na meg hogy kakkoi volt szamuráj ruciban *w* Én is látni akaroooom ( >.< )
A hosszú út alatt elaludnom nem sikerült, így tanultam szavakat, filmeket néztem, PSP-ztem, na meg laptopon KAT-TUN koncit néztem. :D
Még a felhők felett
Már látszódik Japán *w*
Sajnos a gépből nem tudtam jobban lefotózni, de ha rákattintotok és nagyobb lesz, akkor lehet látni, hogy a fű úgy van kiszedve, hogy az legyen oda írva: がんばろ 日本! vagy is, Mindent bele Japán!
Itt pedig az emelkedik ki a fűből, hogy NARITA, vagyis a reptér neve :)
Nagyon lehűtötték a gépet légkondival, így mikor kiléptünk Japánban a reptérre, elég kellemetlenül érintett az idő :S Finoman szólva is rohadt meleg van, ráadásul iszonyat párás. Pár perc, és már szakad is az emberről a víz. Pont aznap volt a legmelegebb nap. :S
Mikor leszálltam a gépről, már várt rám egy nő, és közölte, hogy nagyon sajnálják, de a bőröndöm Bécsben maradt -.-" Másnapra elvileg megérkezik, menjek majd vissza érte. Elsőre nem teljesen értettem, de Takayoshi segített :)
A többi része már rendben ment a dolognak. Meg volt a retina és ujjlenyomat levétel, fotózkodás, útlevél ellenőrzés. A japán útlevéllel rendelkezőknek másik sorba kellett ezekhez állni, így külön váltunk Takayoshival, de megvárt :)
Ayakának mondtam, hogy mivel messze van a reptér, ne költse rá a pénzét, hogy kijön elém. Viszont Che mondta, hogy ő ha tud, akkor ki jön :)
Mikor mondtam Takayoshinak, hogy egy telefont kell találnom, hogy felhívjam Che-t, egyből a kezembe nyomta a sajátját, hogy használjam :D Ugyan nem sikerült Che-t felhívnom valamiért, de így is sikerült megtalálnunk egymást :) Nagyon jó volt újra találkozni, hiányzott a kis lüke :D
Takayoshi látva, hogy megvan a barátom, búcsút is vett tőlem :) Természetesen még a gépen megvolt az elérhetőségek csere-beréje :D
Che-vel a vonat felé vettük az irányt, hamarosan jött is a számunkra megfelelő :)
A vonaton beszélgettünk minden féléről. Végül Ikebukuro-ba érve lepihentünk egy kicsit, és oda adtam neki az ajándékokat, amiket vittem :) Nagyon örült nekik :D Ezután mondta, hogy üljünk be vhova inni egy kakaót, mert tudja, hogy az a kedvencem :D Isteni jeges kakaót szüpürtyültem, nyammm~~~ :D
Több óráig beszélgettünk a kellemesen lehűtött, csinos kis kávézóban. Rengeteget nevettünk, vicces volt :D Imádok Che-vel beszélgetni, nagyon mókás :D
Olyan fél2 felé vehettünk búcsút egymástól, így egyedül folytattam az utamat hazafelé. Nagyon jó érzés volt az ismerős vonatra felszállni, majd az ismerős állomáson leszállni, az ismerős úton haza felé menni, a bolt elől elmenni, hol megtudtam, hogy másnap kezet lehet fogni YamaPi-vel, és végre megpillantani az ismerős lakást *-*
Csengettem, és Ayaka már egyből nyitotta is az ajtót *w* De jót volt újra látni őt is *-* Épp akkor végzett a szobám kitakarításával.
Le is pakoltam az a kevés cuccomat, amim volt. Aztán gyors átöltözés, mert abban a ruhában nem mászkálunk a házban, amiben kint voltunk. Ez ilyen elővigyázatossági dolog, mint ahogy az is, hogy ha kimegyünk, utána mindig hajmosással egybekötött zuhanyozás kell. Így ha majd elkezdődik a suli, minden napra tervezhetek egy hajmosást.
A másik pedig ugye, hogy nem iszunk csap vizet, és nagyon megnézik Ayakáék, hogy milyen ételeket vesznek. Tegnap voltunk bevásárolni, így egyből vettem is magamnak egy Wink Up-ot *-* Persze ezt hosszas dilemma előzte meg, mert legfőképp két magazin között hezitáltam, de végül a Wink Up nyert :D Ezután a koreai magazinok részleg felé vettem az irányt, ahol megint csak hosszas nyál csorgatás következett legfőképpen Jang Geun Suk-ra (koreai), mert most Ő nagyon népszerű itt Japánban, az én nagy örömömre :D Ayaka anyukája is nagyon szereti :D
Sajnos az áramátalakítóm a csomagomban volt, így a laptopomat sem tudtam bekapcsolni. Ayaka gépét használtam míg meg nem érkezett a cuccom, ezért nem is volt eddig blog.
Eddig még nem voltam sehol, csak itthon. A 7 órás eltolódást is szokni kell, na meg most már, hogy vissza kaptam a cuccaim, tudok végre tanulni is. Elég sokat kell még, majd 5.-én kiderül, hogy sikerült-e behozni a lemaradást ^^
Már várom, hogy újra a suliba is mehessek, mert nagyon szeretek oda járni :) Chika sensei (ő a YamaPi-fan tanárnőm :D) rám is írt facebook-on, hogy nagyon várja már, hogy újra találkozzunk :)
Ha minden igaz, majd a Fuji-joz megyünk az iskolával kirándulni *w* De erről egyenlőre még nem tudok semmit.
Egyik nap ilyet nasiztunk:
Ez egy okinawa-n lévő gyümölcs, a neve かにすてる, vagy is kanisuteru, és nagyon fincsi :D Az íze kicsit a tökre emlékeztet. Nem rég volt Ayaka Okinawa-n, és akkor hozta :)
Ezek pedig az új csodás CD-im, amik már itthon vártak rám *w*
YamaPi - LovelessAz első bejegyzésem újra Japánból :)
A tervezett indulásnál egy nappal később érkeztem, mivel hétfőn reggel a reptéren közölték, hogy törölték a bécsi járatot, és menjek vissza másnap. Mit tudtam csinálni, így lett.
Így kedden megint megjelentünk a reptéren, ahol aznap is várt Lana, Neko-val kiegészülve *w*
Marianna vitt fel mind két nap. Nagyon szépen köszönööööm~
Megérkeztünk, Lanáék már messziről integettek. :D Én Neko-val és Lanával beálltam a sorba, anya pedig Mariannával elintézte a becsekkolást, immár sikerrel :D
Eközben Nekoék a minket körülvevő japánokat fanolták, míg végül kiszúrtak maguknak egy pasit, akire teljesen rákattantak xD Ezt valószínűleg Ő is észrevehette, mert diszkréten többször is oda pislogott és vicces fejeket vágott kínjában, hogy el ne nevesse magát xD
Miután a bőröndömet elszállították és megkaptam a beszálló kártyámat, következet a várakozási időszak. Ekkor pár fotó készült, na meg Lanáéknak továbbra is folyt a nyála :D
Végül elérkezett az idő, és búcsúzkodás után bebattyogtam a kordon mögé csomag és én átvilágításra. Nagyon helyes pasi volt aki vette el a cuccokat és segédkezett :D Sikerült is egyből összehaverkodni :D
Simán átjutottam és a kaput is megtaláltam, Lanáék bishijével együtt :D Pont mögöttem állt egy haverjával. :P
A géphez busszal vittek ki, majd hamarosan fel is szálltunk :) Bécsig nem hosszú az út, csupán 50 perc.
Ott egy órám volt az átszállásra. Most már rutinosabb voltam, de azért a bishi-ket követtem, biztos ami biztos alapon :DItt is minden simán ment, gyorsan megvoltam. Még anyával is váltottam pár szót telefonon míg vártam az útlevél ellenőrzésre.
Bent még annyira volt időm, hogy bekapcsoltam a laptopomat, helyzet jelentettem FBn és plurkon, majd mehettem is beszállni. És ki mellé csüccsentem? Na? :D hát a bishi mellé xD Vigyorgott is, mint a tejbe tök :D Nagyon kényelmes helyem volt, most is ablak mellett. Legelöl ültünk, így szép tágas helyünk volt és háttámlába épített TV helyett az ülés mellől varázsoltuk elő a szórakoztatást hivatott készüléket.
A több, mit 11 órás út elég jól telt. Összebarátkoztam a mellettem ülő Takayoshi-val is, hogy most már a nevét is eláruljam :D Nagyon aranyos volt, és megdicsérte a japán tudásomat is :) Először is segített kitölteni a papírt, amit majd a reptéren kell oda adni belépéskor, de már a repülőn oda adják, hogy ki tudd tölteni, és ne akkor teljen vele az idő. Beszélgetés közben kiderült, hogy ő is beszél kicsit magyarul. Nagyon cuki volt a kiejtése :D Budapesten tanul orvosnak, hamarosan utazik is vissza. Mikor meséltem neki, hogy voltam Akanishi Jin koncerten, mondta, hogy ő meg statiszta volt a 47 Ronin forgatásán, és hogy tudott beszélgetni Jinnel *-* És hogy milyen kedves meg jó arc volt. Na meg hogy kakkoi volt szamuráj ruciban *w* Én is látni akaroooom ( >.< )
A hosszú út alatt elaludnom nem sikerült, így tanultam szavakat, filmeket néztem, PSP-ztem, na meg laptopon KAT-TUN koncit néztem. :D
Még a felhők felett
Már látszódik Japán *w*
Sajnos a gépből nem tudtam jobban lefotózni, de ha rákattintotok és nagyobb lesz, akkor lehet látni, hogy a fű úgy van kiszedve, hogy az legyen oda írva: がんばろ 日本! vagy is, Mindent bele Japán!
Itt pedig az emelkedik ki a fűből, hogy NARITA, vagyis a reptér neve :)
Nagyon lehűtötték a gépet légkondival, így mikor kiléptünk Japánban a reptérre, elég kellemetlenül érintett az idő :S Finoman szólva is rohadt meleg van, ráadásul iszonyat párás. Pár perc, és már szakad is az emberről a víz. Pont aznap volt a legmelegebb nap. :S
Mikor leszálltam a gépről, már várt rám egy nő, és közölte, hogy nagyon sajnálják, de a bőröndöm Bécsben maradt -.-" Másnapra elvileg megérkezik, menjek majd vissza érte. Elsőre nem teljesen értettem, de Takayoshi segített :)
A többi része már rendben ment a dolognak. Meg volt a retina és ujjlenyomat levétel, fotózkodás, útlevél ellenőrzés. A japán útlevéllel rendelkezőknek másik sorba kellett ezekhez állni, így külön váltunk Takayoshival, de megvárt :)
Ayakának mondtam, hogy mivel messze van a reptér, ne költse rá a pénzét, hogy kijön elém. Viszont Che mondta, hogy ő ha tud, akkor ki jön :)
Mikor mondtam Takayoshinak, hogy egy telefont kell találnom, hogy felhívjam Che-t, egyből a kezembe nyomta a sajátját, hogy használjam :D Ugyan nem sikerült Che-t felhívnom valamiért, de így is sikerült megtalálnunk egymást :) Nagyon jó volt újra találkozni, hiányzott a kis lüke :D
Takayoshi látva, hogy megvan a barátom, búcsút is vett tőlem :) Természetesen még a gépen megvolt az elérhetőségek csere-beréje :D
Che-vel a vonat felé vettük az irányt, hamarosan jött is a számunkra megfelelő :)
A vonaton beszélgettünk minden féléről. Végül Ikebukuro-ba érve lepihentünk egy kicsit, és oda adtam neki az ajándékokat, amiket vittem :) Nagyon örült nekik :D Ezután mondta, hogy üljünk be vhova inni egy kakaót, mert tudja, hogy az a kedvencem :D Isteni jeges kakaót szüpürtyültem, nyammm~~~ :D
Több óráig beszélgettünk a kellemesen lehűtött, csinos kis kávézóban. Rengeteget nevettünk, vicces volt :D Imádok Che-vel beszélgetni, nagyon mókás :DOlyan fél2 felé vehettünk búcsút egymástól, így egyedül folytattam az utamat hazafelé. Nagyon jó érzés volt az ismerős vonatra felszállni, majd az ismerős állomáson leszállni, az ismerős úton haza felé menni, a bolt elől elmenni, hol megtudtam, hogy másnap kezet lehet fogni YamaPi-vel, és végre megpillantani az ismerős lakást *-*
Csengettem, és Ayaka már egyből nyitotta is az ajtót *w* De jót volt újra látni őt is *-* Épp akkor végzett a szobám kitakarításával.
Le is pakoltam az a kevés cuccomat, amim volt. Aztán gyors átöltözés, mert abban a ruhában nem mászkálunk a házban, amiben kint voltunk. Ez ilyen elővigyázatossági dolog, mint ahogy az is, hogy ha kimegyünk, utána mindig hajmosással egybekötött zuhanyozás kell. Így ha majd elkezdődik a suli, minden napra tervezhetek egy hajmosást.
A másik pedig ugye, hogy nem iszunk csap vizet, és nagyon megnézik Ayakáék, hogy milyen ételeket vesznek. Tegnap voltunk bevásárolni, így egyből vettem is magamnak egy Wink Up-ot *-* Persze ezt hosszas dilemma előzte meg, mert legfőképp két magazin között hezitáltam, de végül a Wink Up nyert :D Ezután a koreai magazinok részleg felé vettem az irányt, ahol megint csak hosszas nyál csorgatás következett legfőképpen Jang Geun Suk-ra (koreai), mert most Ő nagyon népszerű itt Japánban, az én nagy örömömre :D Ayaka anyukája is nagyon szereti :D
Sajnos az áramátalakítóm a csomagomban volt, így a laptopomat sem tudtam bekapcsolni. Ayaka gépét használtam míg meg nem érkezett a cuccom, ezért nem is volt eddig blog.
Eddig még nem voltam sehol, csak itthon. A 7 órás eltolódást is szokni kell, na meg most már, hogy vissza kaptam a cuccaim, tudok végre tanulni is. Elég sokat kell még, majd 5.-én kiderül, hogy sikerült-e behozni a lemaradást ^^
Már várom, hogy újra a suliba is mehessek, mert nagyon szeretek oda járni :) Chika sensei (ő a YamaPi-fan tanárnőm :D) rám is írt facebook-on, hogy nagyon várja már, hogy újra találkozzunk :)
Ha minden igaz, majd a Fuji-joz megyünk az iskolával kirándulni *w* De erről egyenlőre még nem tudok semmit.
Egyik nap ilyet nasiztunk:
Ez egy okinawa-n lévő gyümölcs, a neve かにすてる, vagy is kanisuteru, és nagyon fincsi :D Az íze kicsit a tökre emlékeztet. Nem rég volt Ayaka Okinawa-n, és akkor hozta :)
Ezek pedig az új csodás CD-im, amik már itthon vártak rám *w*
News - Happy Birthday és Koi no ABO
KAT-TUN - Rescue
Köszönöm Ayaka
*_________*
Elsőre most ennyi voltam :)
A végére egy kis zene, mert nagyon jóóóó~
Bai-baaaai~
*_________*
Elsőre most ennyi voltam :)
A végére egy kis zene, mert nagyon jóóóó~
Bai-baaaai~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése