yo~~~
Huhh, tudom, hogy nagyon elvagyok maradva, szánom-bánom. ^^"
Nem igazán volt időm, minden nap tesztet írunk. Nem is kapcsoltam mostanában laptopot, iPod-ról követem nyomon a facebook-ot és a plurk-ot is ^^
Sok teszt van, de eddig mindig max pontot értem el :D Kicsit viccesnek érzem azért, hogy jobb kanji tesztet írok, mint a kínaiak xD
Ma megint ültetés volt a suliban, így elültem az "imádott" padtársam mellől :P
Örülök a helycserének, csak így sajnos KanHiyon nem mögöttem ül, és nem elég szünetben csak hátra fordulnom, hogy koreai (nem) tudásomat bővítsem ^^ Elkezdett ugyan is KanHiyon tanítani először írni (még van rajta mit csiszolni^^") és egy icuri-picuri nyelvtant is tanultunk, ami eddig teljesen megegyezik a japánnal :D
Viszont a kiejtés nem egyszerű ^^ A kedvencem a "K" betű... két féle képen ejti, de én egynek hallom xD És ugyan ez a "G"-vel is :P
Na neun Claudia imnida (Ná nün Claudia imnidá) - Én Claudia vagyok :D
jujj, de power vagyok, ugye? :D hihi~
Na és akkor folytatom onnan, ahol anno abba hagytam az Aomori-ról szóló beszámolómat^^
A szombati nap volt az utolsó előtti Aomoriban eltöltött napunk.
Kora délután elmentünk Ayaka nagymamájához, akinek vannak az ünnepkor szokásosan viselt ruhái.
Ezeket magunkra öltöttük. Mivel nem túl egyszerű a felvétel, Ayaka mamája adta ránk.
Elsőként az alul lévő szoknya szerűség kerül fel. A méret többnyire egyforma, így a felvételkor igazítják az illető személyre felhajtással. Az ezt rögzítő vászon kötél rögzíti magát a szoknyát is. Ezt követi a felső rész, ami lényegében egy köpeny, és megint csak felhajtással igazítjuk méretre. Ezt a felhajtást takarja a széles öv, ami alá díszítésként még felkerült egy sárga szalag is. Erre kötöttük a táska helyett nálunk lévő szütyőt. Végül pedig a piros szalag következett, ami elölről megy hátra azt ember válla felett és hóna alatt, majd hátul masni formájában van megkötve. A ruhára csengőcskék vannak erősítve, hogy mikor az ünnepségen ugrálunk, csörögjenek. Ettől megint csak volt egy kis Bakony érzésem ^^ Tradicionális ruci, ráadásul csörög ha megmozdulok, és még a motyóm is a derekamon lóg ^^
Az öltözködés után bementünk a városba és nézelődéssel töltöttük azt az időt, míg Ayaka két barátnője meg nem érkezett. :)
Kicsit együtt is nézelődtünk, majd a purikura gépek felé vettük az irányt. Hosszú sor kígyózott mindegyik gép előtt, de elég gyorsan sorra kerültünk :)
Ezután nem sokára kezdődött a fesztivál, így elindultunk megkeresni Ayaka családját, akik csak nézni jöttek a fesztivált. Meg is találtuk őket elég gyorsan.
Útközben muszáj volt megállni fotózkodni ezzel a cicussal, mert ultra magas a kawaii faktora *-*
(annak a karaoke bárnak a kabala figurája, ahol előzőleg voltunk:)
Pár reklám nebuta is volt, és az egyiken YamaPi volt *w*
Hát igen, egyszerűen nem tud elszakadni tőlem :D
Amúgy úgy futottunk utána, ami a tömegben nem kis bravúr volt, de természetesen sikerrel jártunk :D
Hatalmas volt az ember tömeg és a legtöbben a tradicionális ruhában. A fiatalabbak sokan megdizájnolták és pl egészen miniszoknyáig hajtották fel ^^
Voltak olyan olyan is, akik bevállalták a virág kalap szerűséget is ^^ Hát ebben végig ugrálni sem lehetett egyszerű :'D
Kinéztünk egy számunkra szimpatikus helyet és mi is beálltunk a kezdésre váró tömegbe. Ott egyből kaptunk legyezőt, hogy tudjuk majd magunkat hűteni :) Míg várakoztunk a közelünkben álló srácok beszélgetésbe elegyedtek velünk és már megint megkaptam a kérdést:
srácok: Te japán vagy?
én: nem.
srácok: De félig igen?
én: Nem, félig sem. :D
Én még mindig nem látom magamat félig se japánnak, de nem ez volt az első, hogy megkérdezték ^^ Mindenesetre én örülök neki :D
Végül hamarosan kezdetét vette az ünnepség, vagyis megszólaltak a dobok, a cintányérok és a furulyák. Ehhez társul még, hogy hangosan valaki kiabálja hogy "raseraa,raseraa~!" Erre mindenki egyszerre hangosan vissza válaszolja heves, ütemre ugrálás közepette, hogy "rase, rase, rasera!!!"
Az ugrálás nem összevissza történik. Egyik lábon kettőt, majd a másikon is kettőt.
Ez nagyon szórakoztató volt, és mikor több ezer ember egyszerre ugrál és kiált, minden megtelik energiával :)
Amikor a mentet halad van a pihi idő, ekkor sétál a tömeg, majd mikor megállunk, hogy a nebutákat szemügyre vehesse a nézőközönség, folyatódik az ugrálás. De mindig voltak olyanok akiknek rengeteg energiájuk volt és a pihi időben is pattogtak. Sokszor fiatalok csoportosan tomboltak :D Valószínűleg belőlük szokott kikerülni az évi 1-2 ínszalag szakadásos emberke, mert hogy ilyen is előszokott fordulni. Na de nem a tömeg miatt, hanem mert ez két órahosszán át így megy. Amúgy a hatalmas tömeg ellenére sem rejteget veszélyt magában a dolog, egészen apró gyerkőcök is vidáman ugráltak az emberáradatban :) Az ugrálás hevében viszont a ruhákra aggatott csengők sokszor megváltak gazdájuktól. Ezeket mindenki lelkesen gyűjtögette a földről és dobála a lelkes nézőközönségnek :)
A gyalog mentet közben is lelkesen ugrándozó fiatalok egy csoportja:
Természetesen ki lehet állni a dologból menet közben, de mi végig mentünk :D Nagyon élveztem végig :) Még ha fárad is az ember, a körülötte lévőktől könnyű energiát nyerni :)
Mikor vége lett szépen oszlani kezdett a tömeg, a nebutákat pedig vissza tolták az ideglenes helyükre.
Mi leültünk inni vmit míg vártuk Ayaka apukáját, aki haza fuvarozott minket :)
Jól elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat :)
Huhh, tudom, hogy nagyon elvagyok maradva, szánom-bánom. ^^"
Nem igazán volt időm, minden nap tesztet írunk. Nem is kapcsoltam mostanában laptopot, iPod-ról követem nyomon a facebook-ot és a plurk-ot is ^^
Sok teszt van, de eddig mindig max pontot értem el :D Kicsit viccesnek érzem azért, hogy jobb kanji tesztet írok, mint a kínaiak xD
Ma megint ültetés volt a suliban, így elültem az "imádott" padtársam mellől :P
Örülök a helycserének, csak így sajnos KanHiyon nem mögöttem ül, és nem elég szünetben csak hátra fordulnom, hogy koreai (nem) tudásomat bővítsem ^^ Elkezdett ugyan is KanHiyon tanítani először írni (még van rajta mit csiszolni^^") és egy icuri-picuri nyelvtant is tanultunk, ami eddig teljesen megegyezik a japánnal :D
Viszont a kiejtés nem egyszerű ^^ A kedvencem a "K" betű... két féle képen ejti, de én egynek hallom xD És ugyan ez a "G"-vel is :P
Na neun Claudia imnida (Ná nün Claudia imnidá) - Én Claudia vagyok :D
jujj, de power vagyok, ugye? :D hihi~
Na és akkor folytatom onnan, ahol anno abba hagytam az Aomori-ról szóló beszámolómat^^
A szombati nap volt az utolsó előtti Aomoriban eltöltött napunk.
Kora délután elmentünk Ayaka nagymamájához, akinek vannak az ünnepkor szokásosan viselt ruhái.
Ezeket magunkra öltöttük. Mivel nem túl egyszerű a felvétel, Ayaka mamája adta ránk.
Elsőként az alul lévő szoknya szerűség kerül fel. A méret többnyire egyforma, így a felvételkor igazítják az illető személyre felhajtással. Az ezt rögzítő vászon kötél rögzíti magát a szoknyát is. Ezt követi a felső rész, ami lényegében egy köpeny, és megint csak felhajtással igazítjuk méretre. Ezt a felhajtást takarja a széles öv, ami alá díszítésként még felkerült egy sárga szalag is. Erre kötöttük a táska helyett nálunk lévő szütyőt. Végül pedig a piros szalag következett, ami elölről megy hátra azt ember válla felett és hóna alatt, majd hátul masni formájában van megkötve. A ruhára csengőcskék vannak erősítve, hogy mikor az ünnepségen ugrálunk, csörögjenek. Ettől megint csak volt egy kis Bakony érzésem ^^ Tradicionális ruci, ráadásul csörög ha megmozdulok, és még a motyóm is a derekamon lóg ^^
Az öltözködés után bementünk a városba és nézelődéssel töltöttük azt az időt, míg Ayaka két barátnője meg nem érkezett. :)
Kicsit együtt is nézelődtünk, majd a purikura gépek felé vettük az irányt. Hosszú sor kígyózott mindegyik gép előtt, de elég gyorsan sorra kerültünk :)
Ezután nem sokára kezdődött a fesztivál, így elindultunk megkeresni Ayaka családját, akik csak nézni jöttek a fesztivált. Meg is találtuk őket elég gyorsan.
Útközben muszáj volt megállni fotózkodni ezzel a cicussal, mert ultra magas a kawaii faktora *-*
(annak a karaoke bárnak a kabala figurája, ahol előzőleg voltunk:)
Pár reklám nebuta is volt, és az egyiken YamaPi volt *w*
Hát igen, egyszerűen nem tud elszakadni tőlem :D
Amúgy úgy futottunk utána, ami a tömegben nem kis bravúr volt, de természetesen sikerrel jártunk :D
Hatalmas volt az ember tömeg és a legtöbben a tradicionális ruhában. A fiatalabbak sokan megdizájnolták és pl egészen miniszoknyáig hajtották fel ^^
Voltak olyan olyan is, akik bevállalták a virág kalap szerűséget is ^^ Hát ebben végig ugrálni sem lehetett egyszerű :'D
Kinéztünk egy számunkra szimpatikus helyet és mi is beálltunk a kezdésre váró tömegbe. Ott egyből kaptunk legyezőt, hogy tudjuk majd magunkat hűteni :) Míg várakoztunk a közelünkben álló srácok beszélgetésbe elegyedtek velünk és már megint megkaptam a kérdést:
srácok: Te japán vagy?
én: nem.
srácok: De félig igen?
én: Nem, félig sem. :D
Én még mindig nem látom magamat félig se japánnak, de nem ez volt az első, hogy megkérdezték ^^ Mindenesetre én örülök neki :D
Végül hamarosan kezdetét vette az ünnepség, vagyis megszólaltak a dobok, a cintányérok és a furulyák. Ehhez társul még, hogy hangosan valaki kiabálja hogy "raseraa,raseraa~!" Erre mindenki egyszerre hangosan vissza válaszolja heves, ütemre ugrálás közepette, hogy "rase, rase, rasera!!!"
Az ugrálás nem összevissza történik. Egyik lábon kettőt, majd a másikon is kettőt.
Ez nagyon szórakoztató volt, és mikor több ezer ember egyszerre ugrál és kiált, minden megtelik energiával :)
Amikor a mentet halad van a pihi idő, ekkor sétál a tömeg, majd mikor megállunk, hogy a nebutákat szemügyre vehesse a nézőközönség, folyatódik az ugrálás. De mindig voltak olyanok akiknek rengeteg energiájuk volt és a pihi időben is pattogtak. Sokszor fiatalok csoportosan tomboltak :D Valószínűleg belőlük szokott kikerülni az évi 1-2 ínszalag szakadásos emberke, mert hogy ilyen is előszokott fordulni. Na de nem a tömeg miatt, hanem mert ez két órahosszán át így megy. Amúgy a hatalmas tömeg ellenére sem rejteget veszélyt magában a dolog, egészen apró gyerkőcök is vidáman ugráltak az emberáradatban :) Az ugrálás hevében viszont a ruhákra aggatott csengők sokszor megváltak gazdájuktól. Ezeket mindenki lelkesen gyűjtögette a földről és dobála a lelkes nézőközönségnek :)
A gyalog mentet közben is lelkesen ugrándozó fiatalok egy csoportja:
Ayaka cukiiii~ *-*
Kb 2 órán át tart. A végére rendesen ki lehet benne fáradni, és a víz is szakad az emberről ^^
Természetesen ki lehet állni a dologból menet közben, de mi végig mentünk :D Nagyon élveztem végig :) Még ha fárad is az ember, a körülötte lévőktől könnyű energiát nyerni :)
Mikor vége lett szépen oszlani kezdett a tömeg, a nebutákat pedig vissza tolták az ideglenes helyükre.
Mi leültünk inni vmit míg vártuk Ayaka apukáját, aki haza fuvarozott minket :)
Jól elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése