Yo~~
Még vagyok elmaradva pár bejegyzéssel, majd jönnek azok is, de most ugrunk egy kicsit a jelenre ^^
Ma csak 2 óránk volt a suliban megtartva, mert haza küldtek minket, ugyan is hatalmas tájfun tombol Japánban :S
A haza térés igazi harc volt. Mivel elfogyott a víz itthon, a vonatról leszállva az állomáson lévő hipermarketben vettem egy két literes vizet, meg némi ebédnek valót. Még reggel Valen kérésére vettem egy Frau magazint is, ehhez jött még hozzá a könyvhordozóm. Szóval rendesen megvoltam pakolva.
Az állomáson egyre többen álldogáltak abban a reményben, hogy csillapodik a tájfun. Feltételezem azóta már megunhatták, mivel egy cseppet sem enyhült a vihar.
Ahogy kiléptem az állomás biztonságot jelentő épületéből, rögtön szembesülnöm kellett vele, hogy itt esernyőnek nem sok hasznát veszem. Ezt bizonyította a mindenfelé heverő elhalálozott esernyők jelenléte is. Így, hogy az enyém ne jusson ilyen sorsa, gyorsan össze is csuktam. Ezzel egy időben rögtön változás állt be a fejszerkezetemben, és úgy néztem ki, mint aki most lépett ki a zuhany alól. Nem túlzok, tényleg néhány másodperc leforgása alatt bőrig áztam. A fejhallgatómat hipp-hopp lekapta a fejemről egy óriási széllöket. Gyorsan be kellett látnom, hogy ez bizony nem fejhallgató barát időjárás, így jött a következő küzdelem, hogy a szél által cibált szatyraim egykébe bele tegyem a fejhallgatómat. Ezt mind persze a tájfun közepén, mivel beállásra alkalmas hely nem volt.
Így próbáltam volna sebes léptekkel haladni, ha tudtam volna. Először is, nem láttam semmit. Alig tudtam kinyitni a szememet, olyan erővel vágta az arcomba az esőt a szél. Úgy éreztem magamat, mintha zuhany alatt állnék, csak ott szélvihar nem társul hozzá. Ezután jött, hogy mikor végre résnyire sikerült kinyitni a szememet, bele folyt a szempilla spirál, kellemes csípős érzést okozva ezzel -.- Most mondhatjátok, hogy kell nekem szempillaspirálozni tájfunkor, de reggel erre azért még nem számítottam. Nem vagyok túl jártas tájfun ügyileg, és az eddigiek sokkal barátságosabbak voltak, és esernyő bevetésével szárazon megúsztam a dolgot. Most viszont még a bugyimból is szó szerint csavartam itthon a vizet, és a cipőmben tanyát ütöttek ebihalak és társaik :S
A nem túl könnyű cuccaimat rendszeresen kiakarta tépni a kezemből a szélvihar, és mert miért is ne, szembe szél volt, ezzel a haladási sebességemet jelentősen csökkentve.
Egy élmény volt, komolyan.. Úgy éreztem magamat, mint valami katasztrófa filmben... Sok autó is lehúzódott az út szélére, és várt.
Az iskola, és sok cég is azért küldte haza az alkalmazottait, mert mert ha esetlegesen leállhatnak a vonatok is.
Na ez azóta már több vonalon meg is történt, többek között azon a vonalon is, amelyiken én járok. Szerencsém volt, mert nem sokkal azután állt le, hogy haza értem ^^ Pont, mint a földrengéskor, akkor is ez volt a helyzet.
Viszont rengeteg ember ragadt a sz állomásokon :S
Ez a video Shibuya állomáson készült, ahol egy fa rádőlt egy taxira :S
A házban is durván hallatszik a vihar, néha még érezni is lehet a széllökéseket. Remélem hamarosan véget ér, és mindenki sértetlenül megússza. :)
És végül egy gyönyörűséges kép, a gyönyörűséges fejszerkezetemről, mire haza értem:
szerk. - Sajnos úgy hallottam, 6 ember meghalt :'(
Helyzetjelentés vége :)
Bai-baai~
Még vagyok elmaradva pár bejegyzéssel, majd jönnek azok is, de most ugrunk egy kicsit a jelenre ^^
Ma csak 2 óránk volt a suliban megtartva, mert haza küldtek minket, ugyan is hatalmas tájfun tombol Japánban :S
A haza térés igazi harc volt. Mivel elfogyott a víz itthon, a vonatról leszállva az állomáson lévő hipermarketben vettem egy két literes vizet, meg némi ebédnek valót. Még reggel Valen kérésére vettem egy Frau magazint is, ehhez jött még hozzá a könyvhordozóm. Szóval rendesen megvoltam pakolva.
Az állomáson egyre többen álldogáltak abban a reményben, hogy csillapodik a tájfun. Feltételezem azóta már megunhatták, mivel egy cseppet sem enyhült a vihar.
Ahogy kiléptem az állomás biztonságot jelentő épületéből, rögtön szembesülnöm kellett vele, hogy itt esernyőnek nem sok hasznát veszem. Ezt bizonyította a mindenfelé heverő elhalálozott esernyők jelenléte is. Így, hogy az enyém ne jusson ilyen sorsa, gyorsan össze is csuktam. Ezzel egy időben rögtön változás állt be a fejszerkezetemben, és úgy néztem ki, mint aki most lépett ki a zuhany alól. Nem túlzok, tényleg néhány másodperc leforgása alatt bőrig áztam. A fejhallgatómat hipp-hopp lekapta a fejemről egy óriási széllöket. Gyorsan be kellett látnom, hogy ez bizony nem fejhallgató barát időjárás, így jött a következő küzdelem, hogy a szél által cibált szatyraim egykébe bele tegyem a fejhallgatómat. Ezt mind persze a tájfun közepén, mivel beállásra alkalmas hely nem volt.
Így próbáltam volna sebes léptekkel haladni, ha tudtam volna. Először is, nem láttam semmit. Alig tudtam kinyitni a szememet, olyan erővel vágta az arcomba az esőt a szél. Úgy éreztem magamat, mintha zuhany alatt állnék, csak ott szélvihar nem társul hozzá. Ezután jött, hogy mikor végre résnyire sikerült kinyitni a szememet, bele folyt a szempilla spirál, kellemes csípős érzést okozva ezzel -.- Most mondhatjátok, hogy kell nekem szempillaspirálozni tájfunkor, de reggel erre azért még nem számítottam. Nem vagyok túl jártas tájfun ügyileg, és az eddigiek sokkal barátságosabbak voltak, és esernyő bevetésével szárazon megúsztam a dolgot. Most viszont még a bugyimból is szó szerint csavartam itthon a vizet, és a cipőmben tanyát ütöttek ebihalak és társaik :S
A nem túl könnyű cuccaimat rendszeresen kiakarta tépni a kezemből a szélvihar, és mert miért is ne, szembe szél volt, ezzel a haladási sebességemet jelentősen csökkentve.
Egy élmény volt, komolyan.. Úgy éreztem magamat, mint valami katasztrófa filmben... Sok autó is lehúzódott az út szélére, és várt.
Az iskola, és sok cég is azért küldte haza az alkalmazottait, mert mert ha esetlegesen leállhatnak a vonatok is.
Na ez azóta már több vonalon meg is történt, többek között azon a vonalon is, amelyiken én járok. Szerencsém volt, mert nem sokkal azután állt le, hogy haza értem ^^ Pont, mint a földrengéskor, akkor is ez volt a helyzet.
Viszont rengeteg ember ragadt a sz állomásokon :S
Ez a video Shibuya állomáson készült, ahol egy fa rádőlt egy taxira :S
A házban is durván hallatszik a vihar, néha még érezni is lehet a széllökéseket. Remélem hamarosan véget ér, és mindenki sértetlenül megússza. :)
És végül egy gyönyörűséges kép, a gyönyörűséges fejszerkezetemről, mire haza értem:
szerk. - Sajnos úgy hallottam, 6 ember meghalt :'(
Helyzetjelentés vége :)
Bai-baai~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése