Az utolsó nap Jeju-n

Yo~~

Elérkeztem az utolsó Jeju-ben töltött naphoz.

Sajnos rossz idő fogadott minket, szitált az eső is. Így indultunk el első célpontunkhoz, a Jeongbang Vízeséshez :)
A rossz idő ellenére is gyönyörű volt *-* Most láttam először vízesést, nagyon-nagyon tetszett :)

3. nap Koreában, Marado~

Yo~~~

A harmadik nap hajókáztunk kicsit :)
Reggel búcsút vettünk a szállásunktól, ahol egy iszonyat aranyos kiskutyus is volt, Chu-Ree *-* Természetesen addig egy tapodtat sem tehettem, míg meg nem dögönykéztem egy kicsit *-* A kis szőrpamacs pedig élvezte, és egyből az ölembe vetette magát, hogy jól megrágcsálja az ujjaimat :D

Majd útnak indultunk aznapi célunk felé, ami a Marado nevű sziget volt.

Hallasan

Yo~~~

Tudom, már megint nagyon elvagyok maradva a bejegyzésekkel ^^
Nem igazán van időm, de igyekszem pótolni, hisz még hátra van pár bejegyzés Koreából, Japánból és itthonról is :)

Akkor jöjjön most a második Jeju-ben töltött napunk, amikor is túrázni indultunk :)
A Hallasan Korea legmagasabb hegye, és egy kialudt vulkán.

Sajnos a hegy csúcsára nem sikerült feljutnunk, pedig az ott lévő kráter látványa gyönyörű. De sajnos időhöz van kötve, hogy hány óráig kell felérni, mert később már vissza fordítanak a biztonságra való tekintettel, mivel nem könnyű a felfelé vezető út és sötétben veszélyessé válik.
Az út végig vagy apróbb, kb 10 cm-es vagy jóval hatalmasabb kövekkel vezet felfele. Egyiken sem volt könnyű haladni, mert a kisebbektől a talpunk hamarosan sajogni kezdett, a nagyokon való haladás pedig fárasztó volt, mintha egy kissé elfuserált lépcsőn haladna felfelé az ember egy hegyre. ^^ Időnként kisebb fából készült híd vagy rövig utacska vezetett, ami igazi felüdülést jelentett :)
De persze azért nagyon élveztük, mert gyönyörű volt a táj, és jókat is beszélgettünk közben, vicces történetekkel szórakoztattuk egymást.
A másik dolog amin nagyon jól szórakoztam, azok a szembe jövő koreai túrázók voltak, akik mind úgy megnéztek, mintha minimum két fejem lenne ^^ Jó páran mosolyogva "annyeong"-gal, vagy is egy szia -val köszöntek, de voltak akik kevésbé bízva a koreai tudásomba hello-ztak :D
Nagyon aranyosak voltak :)

Végül a hegy közepéig jutottunk fel, ahol jól esett azért pihenőzni egy kicsit, mert nekem nem csak a talpacskáim fájtak, de a tüdőm se vette annyira jól az akadályt ^^ (ez van mióta egyszer volt egy tüdőgyulladásom T___T)

A pihenő után lefelé vettük az irányt, ami a felfelé jövetnél kellemesebb volt a tüdőm szempontjából, viszont a talpink itt kezdett csak igazán fájni xD Ez nem csak velünk volt így, Seung-chan elmondása alapján az előttünk és mögöttünk lévők is mind a sajgó lábukról nyafogtak :D
Viszont ennek a csodálatos útnak az eredménye, hogy mindenki mosollyal lép ki a hegyről leérve a fák közül, ami az "Igeeen! Végre lent vagyuunk!" érzés eredménye :D

Ez így lehet nem hangzott túl megnyerően a hegymászást illetően, de azért jól szórakoztunk, így utólag vissza gondolva pedig felettébb mókás :D

Még volt egy kicsi hátra a napból, így Korea egyik híres tea márkájával ismerkedtem meg kicsit közelebbről, ez pedig az O'sulloc volt.
Először is egy gyönyörű tea ültetvényt csodáltunk meg, és volt még ott egy növény, amit nem tudtam beazonosítani ^^ De gyönyörű volt a naplementében :)


Már záróra volt, de arra még volt időnk, hogy megkóstoljuk a zöld tea fagyit és sütit. Seung-chan szerint ez a legfinomabb zöld tea fagyi, és valóban nagyon finom volt :)

nyammm~ :)

Hallasan

Yo~~~

Tudom, már megint nagyon elvagyok maradva a bejegyzésekkel ^^
Nem igazán van időm, de igyekszem pótolni, hisz még hátra van pár bejegyzés Koreából, Japánból és itthonról is :)

Akkor jöjjön most a második Jeju-ben töltött napunk, amikor is túrázni indultunk :)
A Hallasan Korea legmagasabb hegye, és egy kialudt vulkán.

Sajnos a hegy csúcsára nem sikerült feljutnunk, pedig az ott lévő kráter látványa gyönyörű. De sajnos időhöz van kötve, hogy hány óráig kell felérni, mert később már vissza fordítanak a biztonságra való tekintettel, mivel nem könnyű a felfelé vezető út és sötétben veszélyessé válik.
Az út végig vagy apróbb, kb 10 cm-es vagy jóval hatalmasabb kövekkel vezet felfele. Egyiken sem volt könnyű haladni, mert a kisebbektől a talpunk hamarosan sajogni kezdett, a nagyokon való haladás pedig fárasztó volt, mintha egy kissé elfuserált lépcsőn haladna felfelé az ember egy hegyre. ^^ Időnként kisebb fából készült híd vagy rövig utacska vezetett, ami igazi felüdülést jelentett :)

Irány Korea!

Nagyon szerencsének mondhatom magamat az engem körülvevő emberek miatt. Eddig is rengeteg segítséget kaptam tőlük, és most még egy hatalmas ajándékot is kaptam, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok, és biztosan örökre emlékezni fogok rá. Ez a csodás ajándék pedig az volt, hogy eljuthattam Koreába is *w* ♥

Nem hittem, hogy ez az álmom ilyen hamar valóra válik, de ők valóra váltották ♥ Nagyon-nagyon köszönöm nekik ♥

Ayaka segített a repülőjegyek megvásárlásában, így 18.-án reggel útnak indulhattam Koreába, ahol már Seun-chan várt rám, ugyan is a vízuma miatt haza kellett egy kicsit utaznia.
Kicsit féltem, hogy egyedül hogy fog menni, de szerencsére sikerült ügyesen és gond nélkül megoldanom a feladatot :)
A reptéren sikeresen be csekkoltam, majd indultam a kapuhoz, amit átlépve, ugyan még csak hivatalosan, de elhagytam Japánt, és ezzel a diákvízumom is érvényét vesztette, de mivel vízum nélkül 90 napot lehet tartózkodni Japánban, a vissza térés rendben volt. Azért a haza útra szóló repülőjegyet magammal vittem, amit el is kértek megnézésre biztosítéknak.
A 90 nap egyébként Koreára is érvényes, így nem kellett vízumot igényelnem :)

A beszállásra várakozva dwaejitokki-val :)