Az utolsó nap Jeju-n

Yo~~

Elérkeztem az utolsó Jeju-ben töltött naphoz.

Sajnos rossz idő fogadott minket, szitált az eső is. Így indultunk el első célpontunkhoz, a Jeongbang Vízeséshez :)
A rossz idő ellenére is gyönyörű volt *-* Most láttam először vízesést, nagyon-nagyon tetszett :)

Tovább indulva az út mentét végig egymásra pakolt kövek szegélyezték. Seung-chan elmesélte, hogy azért vannak, mert az embereknek mikor volt egy kívánságuk, mindig tettek egyet rá, és kívántak, így alakult ki hosszas évek alatt.
Én sem hagytam ki, és tettem egy kövecskét :)


Rövid kocsikázás után megérkeztünk a célunkhoz, ami szintén turista látványosság és gyönyörű.
Egyik helyen, mikor Seung-chan fotózott, egy kínai pasi is oda állt fotózni xD Szerencsére Seung-chan nem vette észre, mert mikor elmondtam neki, nem kifejezetten volt boldog :P

A jejui pacik is híresek. Alacsony kis zömök lovacskák, akik a mongol háborúk idején érkeztek Koreába.
Páran békésen legelésztek is, és egy csikót meg is simogattam ^^ Annyira kis édes volt *-*


Álmos volt a pacc :D
Egy hosszú lépcsőn jutottunk fel egy magasabb pontra, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk, na meg még hatalmasabb szél várt ránk, mint lent. Ezen a részen híresen erős szél fúj. Kifejezetten ki nem állhatom a szelet, de ezt élveztem ^^ Valahogy kellemes volt annak ellenére, hogy tényleg nagyon erős volt. :)

Még sétáltunk egy kicsit, de nem volt sok időnk, mert időre kellett vissza vinni a kocsit a kölcsönzőbe és még volt egy állomásunk.

Ennek a kisebb hegynek a tetejére kajtattunk fel :)Kb 40 perc alatt fent is voltunk, és itt sokkal kevesebben néztek meg, mint előzőleg :P
Viszont itt is össze futottunk a fotós kedvű kínai pasival xD

Innen is gyönyörű volt a kilátás Jeju-re :)
Mire leértünk rendesen megszomjaztunk, így üdítő beszerzése után indultunk tovább az autó kölcsönzőbe.
Miután leadtuk a kocsit rövid séta után megérkeztünk a buszállomásra, hogy busszal folytassuk utunkat, ami több mint egy órás volt. Ekkora már besötétedett és el is fáradtunk, így mind a ketten végig aludtuk az utat :)
A buszról leszállva Seung-chan szülei vártak minket.
Kicsit izgultam a találkozástól, mert mondta, hogy elég szigorúak a szülei.
Amúgy nem csak ők, jellemzően elég szigorúak a koreaiak, még nem is olyan rég például az, hogy külföldi párja legyen valakinek nem volt jellemző, senki nem nézte jó szemmel. Az idősebbek még most sem ^^ Persze ez csak az egyik a sok szabály és kötöttség mellett.
Így igen csak izgultam a találkozástól, pláne, hogy a koreai tudásom igencsak hiányos ^^ Nem éreztem sok hasznát annak, hogy eltudom mondani, "Eszik a mókus" xD
Seung-chan-tól kértem is segítséget, hogyan köszönjek, mert nem voltam benne biztos az udvariassági szabályok miatt, hogy az "annyeong" lesz a megfelelő, és így igazam is volt ^^
Láthatóan tetszett nekik a dolog, hogy koreaiul sikerült köszönnöm nekik, ráadásul Seung-chan szerint nagyon aranyos kiejtésem van, így jót mosolyogtak rajtam :D

Vacsorázni indultunk. Egy 'yakiniku' vagy is sült husi étterembe mentünk.
Mikor beléptünk európai számára szokatlan látvány fogadott.
Természetesen először is megszabadultunk a cipőinktől, amit az erre kialakított szekrénykékben helyeztünk el :)
Az előtérből belépve az étterem legnagyobb helységébe értünk, ahol rengeteg alacsony asztalka körül a földön párnákon ücsörögve jó kedvűen fogyasztotta a vacsoráját nem kevés ember, tömve volt az egész étterem.
Mi saját kis szobát kaptunk, ahol szintén párnákra lekucorodva vettük körül az asztalunkat, aminek a közepébe egy sütőlap volt beépítve. Viszont ez nem elektromos volt, mint amit eddig megszoktam, hanem jött egy srác, aki gurulós asztalon tolta az izzó parazsat az aszal közepébe beleillő vastárolókban. Gyorsan leszedte a rácsot, majd beépítette a parazsat tartalmazó tárolókát. Ezután megérkezett a husi és a zöldségek, amiket elkezdtünk megsütni.
A husi folyamatosan sült, ami kész volt azt már burkoltuk is befele :) Nekem a kedvencem úgy volt, hogy saláta levélbe csavartam, nyammm~
A koreai ételek alapvetően elég csípősek, így azon sem kellett meglepődnöm, hogy rövid sütögetés után a gerezd fokhagymákat csak úgy tolták befelé ^^ Én is megpróbálkoztam vele, és igaz hogy nem volt gyenge, de finom volt :D (amúgy is imádom a fokhagymát :P)
A szülei is végig nagyon kedvesek voltak, Seung-chan tolmácsolt :D

Az utolsó este náluk aludtunk, így megnézhettem egy koreai házat is :)
Még Seung-chan tolmácsolásában beszegettünk egy kicsit, miközben mandarint majszolgattunk, ami szintén Jeju egyik nevezetessége ^^
Majd még Seung-chan össze pakolta a cuccait, mert másnap kora reggel indultunk Szöul-ba :)

Ezen a napon is szép helyeken jártunk, és Seung-chan szüleit is megismertem, akik nagyon kedvesek voltak :)