Nagyon szerencsének mondhatom magamat az engem körülvevő emberek miatt. Eddig is rengeteg segítséget kaptam tőlük, és most még egy hatalmas ajándékot is kaptam, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok, és biztosan örökre emlékezni fogok rá. Ez a csodás ajándék pedig az volt, hogy eljuthattam Koreába is *w* ♥
Nem hittem, hogy ez az álmom ilyen hamar valóra válik, de ők valóra váltották ♥ Nagyon-nagyon köszönöm nekik ♥
Ayaka segített a repülőjegyek megvásárlásában, így 18.-án reggel útnak indulhattam Koreába, ahol már Seun-chan várt rám, ugyan is a vízuma miatt haza kellett egy kicsit utaznia.
Kicsit féltem, hogy egyedül hogy fog menni, de szerencsére sikerült ügyesen és gond nélkül megoldanom a feladatot :)
A reptéren sikeresen be csekkoltam, majd indultam a kapuhoz, amit átlépve, ugyan még csak hivatalosan, de elhagytam Japánt, és ezzel a diákvízumom is érvényét vesztette, de mivel vízum nélkül 90 napot lehet tartózkodni Japánban, a vissza térés rendben volt. Azért a haza útra szóló repülőjegyet magammal vittem, amit el is kértek megnézésre biztosítéknak.
A 90 nap egyébként Koreára is érvényes, így nem kellett vízumot igényelnem :)
Tokyo Narita repteréről először Busan-ba repültem. Az út 1 óra 20 perc körül volt. Gyönyörű időnk volt, és a csodálatos látvány tárult elém a repülőből *w*
A mellettem lévő hely üres volt, így Nezumi-chan ( a táskám) is saját helyet kapott :)
A gép belülről
Én nagyon élvezem a repülést (na jó, a több, mint 11 órás utat azért már annyira nem ^^) De az ilyen rövidke repüléseket nagyon szeretem. A felszállás a kedvencem :D Szeretem az érzést, amikor a kifutópályára kigurulás után a repülő megáll, majd felpörög és hirtelen, hatalmas erővel elindul, végül hamarosan a levegőbe emelkedik *-* A levegőbe emelkedéskor a gyomrom kicsit késve érkezik utánam, de imádom ^^ Sokan félnek a repüléstől, és nem mondom, hogy bennem egy csepp pára sincs, de az csak a kellő adrenalin ^^
A fentről szétterülő látványt megint csak imádom. A hatalmas, rikítóan fehér felhőket, amikbe kedvem lenne belehuppanni, ha nem pottyannék le :D
Az utat zene hallgatással, nézelődéssel töltöttem, valamint azzal, hogy gyakoroltam koreaiul olvasni az újságokat, ami elég jól is ment, csak épp nem értem mit olvasok ^^
Valamint ki kell tölteni egy papírt amin az ember különböző adatain kívül olyanokat is megkérdeznek, hogy mennyi ideig és miért akar az országban lenni, kb mennyi pénz van nálad, valamint egy külön lapon olyan kérdések szerepelnek, mint hogy viszel-e illegális drogot? o_O Na mert majd ha esetleg vki visz, az biztos be is jelöli, hogy igen :'D
Miután megérkeztünk Busanba, először az útlevél ellenőrzésen kellett átesnem, ahol is eldőlt, hogy beengednek-e az országba, vagy esetleg veszélyes személynek ítélnek meg és vissza fordítanak :P Szerencsére átengedtek, csak a tartózkodási időmre és a szállásomra voltak kíváncsiak. Seun-chan telefonszámát elkérték, majd bekerült egy csinos kis pecsét az útlevelembe, és mar mehettem is a következő pont felé, ami a csomag felvétele volt. Egy kifutó szalagon érkeznek a bőröndök, amire erős késztetést éreztem végig, hogy felcsüccsenjek xD Annyira szórakoztatónak tűnt felülni rá és utazni vele egy kicsit *w* De végül ellenálltam a kísértésnek ^^
Ezt kb 2 órás várakozás követte, míg indult következő gépem Jeju-be, ami egy gyönyörű sziget és itt lakik Seun-chan :)
Sajnos a busani reptéren a wifi csak jelszóval elérhető, így elég unalmasnak indult a várakozás. Először felhívtam Seun-chant egy reptéri telefonról, hogy ne izguljon, eddig minden rendben, majd nézelődtem egy kicsit. Végül leültem és vártam, de nem sokára jött egy kedves, fiatal csajszi, akinek az a munkája, hogy kérdőíveket töltet ki a várakozókkal, cserébe pedig kis ajándék is jár :)
Bérelt autót, amivel a későbbiekben bejártuk az egész szigetet, mert hogy Jeju egy akkorka kis gyönyörű sziget, amit autóval 5 óra alatt körbe lehet menni ^^
Tokyo-tól eléggé eltérő város fogadott. Kisebb, csendesebb, vidékiesebb jellegű.
Először két barátjával találkoztunk, és vacsi idő lévén fincsi vacsorát is ettünk.
A két barátja már ott volt az étterem féleségben, ahol ettünk. Az asztalok külön boxokban voltak, amit egy tolóajtóval csukható volt, így mindenki nyugodtan beszélgethetett, nem hallatszott át. Én sokat nem tudtam beszélgetni, lévén, hogy még nem tudok koreaiul ^^ De nagyon aranyosak voltak mind a ketten, Seun-chan töltötte be köztünk a tolmács szerepet :) A srác a választ meghallva időnként angolul közölte velem, hogy "goooood", amivel kb ki is merült az angol tudása, nagyon vicces volt :D
Közben élvezkedtem a bent lévő TV-ben lévő kpop műsoron is, amiben HongKi volt a műsorvezető *w*
A kaja finom volt, csirke husi, sali, sültkrumpli, csak nekem kicsit csípős volt ^^ Mert ugye a koreai ételekre jellemző, hogy csípősek. És mint Seun-chan-tól megtudtam, a nők sokkal csípősebbet is megtudnak enni, mint a férfiak ^^
Az étel középütt volt, de mindenkinek volt egy kis tányérja, de abba nem szokás kiszedni előre sok ételt, csak mit épp akkor bekap az ember. Sokszor nem is használják ezt a kis tányérkát, csak egyből a szájukba pakolják a kaját :)
Valamint az alkohol fogyasztási szokásokkal is megismerkedtem egy kicsit. Magának sosem tölt az ember, minidig valaki más önti ki az italunkat. Általában ha észre veszik, hogy kiürült a pohár, már töltik is újra :)
Ez hasonlóan működik, mint Japánban.
Még Seun-channal sétáltunk egy kicsit a városban, majd az aznapi szállásunk felé vettük az irányt.
Én eléggé elfáradtam az egész napos utazásban, így örültem mikor megérkeztük :)
Azért még gyorsan felszaladtam az internetre, hogy jelezzem, rendben megérkeztem, majd zuhany és alvás, hogy másnap neki kezdjek felfedezni Koreát :)
Ayaka segített a repülőjegyek megvásárlásában, így 18.-án reggel útnak indulhattam Koreába, ahol már Seun-chan várt rám, ugyan is a vízuma miatt haza kellett egy kicsit utaznia.
Kicsit féltem, hogy egyedül hogy fog menni, de szerencsére sikerült ügyesen és gond nélkül megoldanom a feladatot :)
A reptéren sikeresen be csekkoltam, majd indultam a kapuhoz, amit átlépve, ugyan még csak hivatalosan, de elhagytam Japánt, és ezzel a diákvízumom is érvényét vesztette, de mivel vízum nélkül 90 napot lehet tartózkodni Japánban, a vissza térés rendben volt. Azért a haza útra szóló repülőjegyet magammal vittem, amit el is kértek megnézésre biztosítéknak.
A 90 nap egyébként Koreára is érvényes, így nem kellett vízumot igényelnem :)
Tokyo Narita repteréről először Busan-ba repültem. Az út 1 óra 20 perc körül volt. Gyönyörű időnk volt, és a csodálatos látvány tárult elém a repülőből *w*
A mellettem lévő hely üres volt, így Nezumi-chan ( a táskám) is saját helyet kapott :)
A gép belülről
Én nagyon élvezem a repülést (na jó, a több, mint 11 órás utat azért már annyira nem ^^) De az ilyen rövidke repüléseket nagyon szeretem. A felszállás a kedvencem :D Szeretem az érzést, amikor a kifutópályára kigurulás után a repülő megáll, majd felpörög és hirtelen, hatalmas erővel elindul, végül hamarosan a levegőbe emelkedik *-* A levegőbe emelkedéskor a gyomrom kicsit késve érkezik utánam, de imádom ^^ Sokan félnek a repüléstől, és nem mondom, hogy bennem egy csepp pára sincs, de az csak a kellő adrenalin ^^
A fentről szétterülő látványt megint csak imádom. A hatalmas, rikítóan fehér felhőket, amikbe kedvem lenne belehuppanni, ha nem pottyannék le :D
Az a kikandikáló csúcsos vmi ott a Fuji :)
Már Busan felett :)
Ezen az úton kaptunk egy kis elemózsiát is, ami egy szendvicsből, fini joghurtból és egy kis ananászból állt :)
Az utat zene hallgatással, nézelődéssel töltöttem, valamint azzal, hogy gyakoroltam koreaiul olvasni az újságokat, ami elég jól is ment, csak épp nem értem mit olvasok ^^
Valamint ki kell tölteni egy papírt amin az ember különböző adatain kívül olyanokat is megkérdeznek, hogy mennyi ideig és miért akar az országban lenni, kb mennyi pénz van nálad, valamint egy külön lapon olyan kérdések szerepelnek, mint hogy viszel-e illegális drogot? o_O Na mert majd ha esetleg vki visz, az biztos be is jelöli, hogy igen :'D
Miután megérkeztünk Busanba, először az útlevél ellenőrzésen kellett átesnem, ahol is eldőlt, hogy beengednek-e az országba, vagy esetleg veszélyes személynek ítélnek meg és vissza fordítanak :P Szerencsére átengedtek, csak a tartózkodási időmre és a szállásomra voltak kíváncsiak. Seun-chan telefonszámát elkérték, majd bekerült egy csinos kis pecsét az útlevelembe, és mar mehettem is a következő pont felé, ami a csomag felvétele volt. Egy kifutó szalagon érkeznek a bőröndök, amire erős késztetést éreztem végig, hogy felcsüccsenjek xD Annyira szórakoztatónak tűnt felülni rá és utazni vele egy kicsit *w* De végül ellenálltam a kísértésnek ^^
Ezt kb 2 órás várakozás követte, míg indult következő gépem Jeju-be, ami egy gyönyörű sziget és itt lakik Seun-chan :)
Sajnos a busani reptéren a wifi csak jelszóval elérhető, így elég unalmasnak indult a várakozás. Először felhívtam Seun-chant egy reptéri telefonról, hogy ne izguljon, eddig minden rendben, majd nézelődtem egy kicsit. Végül leültem és vártam, de nem sokára jött egy kedves, fiatal csajszi, akinek az a munkája, hogy kérdőíveket töltet ki a várakozókkal, cserébe pedig kis ajándék is jár :)
Ezt a cuki USB-emberkét kaptam jutalmul, hogy válaszoltam a kérdésekre :D
A következő repülőutam már csak nagyjából egy órát vett igénybe, és már besötétedett, így fotózni nem tudtam, de végre megérkeztem az egész napon át tartó utazás után Jeju-be, ahol Seun-chan már várt rám :)
Bérelt autót, amivel a későbbiekben bejártuk az egész szigetet, mert hogy Jeju egy akkorka kis gyönyörű sziget, amit autóval 5 óra alatt körbe lehet menni ^^
Tokyo-tól eléggé eltérő város fogadott. Kisebb, csendesebb, vidékiesebb jellegű.
Először két barátjával találkoztunk, és vacsi idő lévén fincsi vacsorát is ettünk.
A két barátja már ott volt az étterem féleségben, ahol ettünk. Az asztalok külön boxokban voltak, amit egy tolóajtóval csukható volt, így mindenki nyugodtan beszélgethetett, nem hallatszott át. Én sokat nem tudtam beszélgetni, lévén, hogy még nem tudok koreaiul ^^ De nagyon aranyosak voltak mind a ketten, Seun-chan töltötte be köztünk a tolmács szerepet :) A srác a választ meghallva időnként angolul közölte velem, hogy "goooood", amivel kb ki is merült az angol tudása, nagyon vicces volt :D
Közben élvezkedtem a bent lévő TV-ben lévő kpop műsoron is, amiben HongKi volt a műsorvezető *w*
A kaja finom volt, csirke husi, sali, sültkrumpli, csak nekem kicsit csípős volt ^^ Mert ugye a koreai ételekre jellemző, hogy csípősek. És mint Seun-chan-tól megtudtam, a nők sokkal csípősebbet is megtudnak enni, mint a férfiak ^^
Az étel középütt volt, de mindenkinek volt egy kis tányérja, de abba nem szokás kiszedni előre sok ételt, csak mit épp akkor bekap az ember. Sokszor nem is használják ezt a kis tányérkát, csak egyből a szájukba pakolják a kaját :)
Valamint az alkohol fogyasztási szokásokkal is megismerkedtem egy kicsit. Magának sosem tölt az ember, minidig valaki más önti ki az italunkat. Általában ha észre veszik, hogy kiürült a pohár, már töltik is újra :)
Ez hasonlóan működik, mint Japánban.
Kifelé menet még készült rólunk egy közös fotó, majd búcsút vettünk egymástól.
Még Seun-channal sétáltunk egy kicsit a városban, majd az aznapi szállásunk felé vettük az irányt.
Én eléggé elfáradtam az egész napos utazásban, így örültem mikor megérkeztük :)
Azért még gyorsan felszaladtam az internetre, hogy jelezzem, rendben megérkeztem, majd zuhany és alvás, hogy másnap neki kezdjek felfedezni Koreát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése