Irány Szöul! *-*

Yo~~~

Reggel korán keltünk, mert egy délelőtti géppel utaztunk Szöulba.
Seung-chan szülei elvittek minket a buszig, ami a reptérre ment.
A búcsúzkodáshoz megint csak Seung-chantól kértem segítséget :) És megint fel merült bennem a gyanú, hogy nem biztos, hogy a "kamsahamnida" lesz a megfelelő kifejezés a köszönömre, és megint csak igazam lett ^^
Kb 1 órás út után érkeztünk meg a reptérre, ahol gyorsan becsekkoltunk majd vásárolni indultunk, mert Seung-chan-t megkérte egy barátja hogy vigyen neki ezt-azt, és ugye a reptéren lehet vásásrolni adó mentes termékeket.
Miután beszereztük a kért portékát még várakoztunk egy kicsit, majd hamarosan indultak is a gépek.
Nem egy géppel mentünk, mert én már előbb megvettem a jegyemet és Seung-chan már nem kapott ugyan arra a gépre jegyet. Így miután Ő elment, én még vártam 10 percet mire az én gépem is indult.
Úgy 1 órahossza lehetett az út Jeju-től Szöulig.
Mikor megérkeztem Seung-chan már várt rám.

Először is elmentünk pénzt váltani nekem. Koreában won-t használnak.
Elsőre nagynak tűnnek a pénzeik és ijesztően voltak, de mikor átszámoltam yen-be (mivel abban volt a pénzem végig yen-ben számoltam) már sokkal barátságosabb volt.
Az átszámolás egyszerű, csak le kell vonni egy nullát, tehát 1000 won csak 100 yen. :)


A reptérről a vonat felé vettük az irányt. Ez a meglehetősen hosszú mozgó járda vezet ki a reptérről.
Koreában is, mint Japánban a leginkább igénybe vett tömegközlekedési eszköz a vonat, viszont a jegyvásáslás módja eltér.
Itt is egy érintős képernyős gép segítségével lehet a jegyet megvásárolni, viszont itt a célállomást keressük ki, és nem a jegy árát. Na meg kicsit más a gép is.
Több nyelv közül lehet választani, így a külföldiek dolgát megkönnyítik :) Én inkább koreaiul használtam, mert olvasni már tudok, és az állomás neveket érteni nem kell csak elolvasni :D

A jegy elsőre meghökkentett, ugyan is nem egy kis papír cafatkát dob ki a gép, hanem egy plasztik kártyát, amibe egy érzékelő van beépítve, úgy mint a japán pasmo kártyákba.


A jegyvásárló automaták mellett sorakoznak fel a kapuk, amik ugyan úgy működnek, mint japán társaik. Az érzékelőhöz hozzá érinti az ember a jegyét/bérletét és máris szabad utat enged a vonatokhoz.
A vonat az üveg ajtók mögött érkezik. Ez Szöulban minden vonalon így működik. Japánban csak az egyik vonalnak vannak ilyen kapui, amúgy általában nincsen semmi, vagy csak egy mellmagasságban lévő hasonló üveg ajtó.
Nekem ez nagyon szimpatikus volt. Egyrészt, mert biztonságos, másrészt mert a szél nem borzolja össze az egész hajamat érkezéskor :D
Belülről majdnem teljesen egyformák a két ország vonatai, én csak annyi különbséget vettem észre, hogy a koreai vonatok szélesebbek.
Amúgy itt is mindenki alszik, netezik/játszik a telefonján (főként itt is az iPhone a jellemző) vagy olvas.
Egy népviseletbe öltözött nénike alszik a vonaton.
Seung-chan előre szólt, hogy a koreaiak nem annyira udvariasak, mint a japánok. A vonatnál sem szépen sorban masíroznak befele, hanem kissé tülekedve. Erre mondtam neki, hogy ne izguljon, a magyaroknál jobban biztosan nem :D Igazam is lett, minket azért nem sikerült fölözniük ^^

Megérkezve a célállomásunkra először is a bőröndjeinket betettük egy csomagmegőrzőbe, majd útnak indultunk, hogy felkutassuk a másnapi szállásomat, ugyan is majd egyedül kell megtalálnom, mivel Seung-chan másnap reggel repül vissza és magamra maradok.

Tokyo után már nem volt szokatlan a nagyváros, ráadásul otthonosabb is volt, de sajnos nem pozitív oldaláról. :S Tokyoban annak ellenére, hogy minimális a kihelyezett szemetesek száma, szemetet eldobva csak elvétve lehet látni, ez viszont sajnos, pont mint kis országunkról, Szöulról sem mondható el.
Ezt leszámítva szép város, a természet,a régi kultúra és tradicionális épültek szinte minden hol jelen vannak.


Sikeresen meg is találtuk a helyet, bár egy telefont meg kellett ejteni hozzá, mert mint kiderült elköltöztek ^^ Szerencsére csak 10 percnyi sétára, így gyorsan ott voltunk.
Lefoglaltuk másnapra a szobámat, majd a közelben lévő egyik legnagyobb hírességet indultunk megnézni, a Gyeongbokgung Palotát.
Találtam róla egy kis információt is:

A királyi palota 800 éves. Részben. Ugyanis mivel a egész fából-papírbol-cserépből van, periodikusan 50 évente leég. Amikor nem ég le, akkor felgyújtják, amikor például jöttek 1590-ben a japánok elfoglalni Koreát, hogy innen támadják majd meg Kínát, az egész palota porig égett. Nem a gaz hódítók vetettek lobot Korea ősi ékességére, hanem a helybeliek, mivel itt tárolták az adósleveleket és a rabszolgaságot bizonyító iratokat.
A palota nagyon 1700 körül égett le, utána egy darabig füvet növesztettek a helyén, míg 1880 fele egy király azt gondolta, hogy a múlt dicsősége az fontos és ez jelképezi az államot, a Hitet Koreában, a Jobblétet, a Reményt, a Jövőt és a Nemzetet, ezért az egészet újjáépítette.
A palotakomplexum, aminél itt Ázsiában csak a pekingi Tiltott Város nagyobb, egész jól elvolt: a koreaiakat nem engedték be, a királyi család pár tagja itt éldegélt. Aztán a 70-es években arra gondoltak, hogy mi lenne ha a népet is beengednék. Ez megtörtént hat évig, utána a palotát restaurálni kellett. Közben világörökség lett, és ma megint látogatható.

A palota előtt őrök álltak, és hasonlóan a londoni Buckingham Palota előtt ácsorgó őrökhöz, nem kommunikálnak. :P
Viszont itt is mindenki lelkesen fotózkodik velük :) Én igencsak félve közelítettem meg, mert nagy volt és mogorvának tűnt (>.<)
Az utánam fotózkodni készülő két lány bele is karolt, de nem jártak sikerrel, mert hátat fordított nekik xD Majd mikor elengedték vissza fordult és így karolgatás nélkül tudtak csak vele képet készíteni :P


Mikor bementünk pont egy műsor zajlott, aminek kb az utolsó 5 percét csíptük el.
Tradicionális ruhában különböző hangszereken zenéltek, majd közben vonultak kifelé.
Majd neki indultunk felfedezni a hatalmas palotát.
Rengeteg érdekes és gyönyörű dolgot láttunk. Viszont fél nap minimum kell hozzá, hogy nagyjából mindent végig tudjon nézni az ember.


Ez egy trónus féleség volt, amit egy kétszárnyú ajtón bekukucskálva lehetett megtekinteni.
Itt is tapasztaltam a hozzánk hasonló tolakodási hajlamukat ^^
Volt aki a gyerkőcöket népi viseletbe öltöztetve látogatta meg a palotát :)

Az egyik helyen ingyen tea és süti osztás volt.
Rövid sorban állás után mindenki maga formázhatta meg a sütit. Kis gombóckák voltak különböző színekben és ezeket kellett bele nyomni a kiválasztott formákba.
Ha elkészítettük a sütiket megkaptuk a teát is.
Egy hosszú fából készült épületben le lehetett telepedni a földre, persze szigorúan a belépéskor a cipőt levéve és kint hagyva.
Miután lekuporodtunk egy szabad részre megkóstoltuk a zsákmányt. Na a süti az valami borzalmasan rossz volt xD Még szerencse, hogy fejenként csak kettőt csináltunk :P
Viszont a tea az fincsi volt :D
Tovább sétálva találkoztunk össze két népviseletbe öltözött lánnyal, akik nagyon kedvesek voltak és örömmel lefotózkodtak velem :) Seung-channak még meg is dicsértek, hogy milyen szép vagyok ^^
Az egyik, számomra legszebb rész az a tavacska volt, aminek a közepén egy kisebb épület kapott helyet, amihez egy hidacska vezetett.
Szerintem eszméletlen gyönyörű volt *-*
Már sárgultak a levelek :)
Seung-chan szúrta ki ezt a fát, ami a szívecske formája mellett még piros színben is pompázott. Innen jött neki az ihlet, hogy koreai módra szívet formálva pózoljak előtte :D És láttunk mókust is *-* Seung-chan vette észre, és heves mutogatásba kezdett, miközben az hajtogatta, hogy "daramji" ami koreaiul mókust jelent :D És igen, azért nem japánul mondta, mert ez az irdatlanul fontos szót tudom koreaiul xD De már hasznát is vettem tudásomnak, hihi~ :P


Egyik helyen a kínai horoszkóp állatai voltak egy köreben. Itt pózoltunk is saját állatunkkal, Seung-chan a tigrissel én pedig a pacival :)
Régi vonat is volt.
Egy régi fodrász szalon.
Voltak még más régi üzletek, boltok is felépítve, azokat is mind megnéztük. Majd az egyik helyen az ablakon benézve láttuk, hogy korabeli diákruhákban lehet fotózkodni bent.
Mi is oda mentünk, de kiderült, hogy záróra van. Viszont mikor meglátott a nő, azt mondta, hogy mivel külföldi vagyok gyerünk gyorsan, még rólunk csinál pár képet :D Rendes volt tőle :)
Már kezdett sötétedni mire végig néztünk nagyjából mindent és a palotához tartozó múzeum felé vettük az irányt, ahol sok szép és érdekes dolgot láttunk.

Ez egy hordozó volt. Megkönnyítve a dolgot, kereke is volt.

Hangszerek is voltak kiállítva, aminek a hangját az előttük elhelyezett telefonkagylókon keresztül meg is lehetett hallgatni :)

Régi könyvek is voltak kiállítva.

Ebben régen a halottat szállították.

Egy régi társasjáték.

Kardok

Azok a hengerek apró, kerek édességekből álltak össze :)

Mire kiértünk a múzeumból már teljesen sötét volt, de még nem ért véget a nap, hátra volt még Szöul egyik híres helye, Insadong.
Ez egy hosszú utca, amiből sok kisebb is nyílik és végig üzletek vannak, ahol minden félét lehet vásárolni. Most csak pár dolgot vettem ajándékba, inkább nézelődtünk.
Van egy pláza szerűség is.
A felfelé vezető lépcső mellett a falba be van építve három fotógép is, amit mi is kipróbáltunk :D
Volt egy purikura készítő kisebb üzlet is, aminek az volt a különlegessége, hogy fel lehetett venni egy kicsit leegyszerűsített nép viseletet, és abban fotózkodni :D
Természetesen ezt én sem hagyhattam ki :P A jó fej és nem mellesleg nagyon helyes pasi az üzletben a kezembe nyomta a ruhát és mehettem is öltözni. Viszont nem boldogultam vele teljesen, így Seung-chan-t hívtam segítségül, de neki se ment jobban xD Így végül a srác segített :P
Angolul magyarázta, hogy mit csináljak, amit csodával határos módon meg is értettem :D Közben Seung-channal is beszélgettem japánul, mikor is rá jött a srác, hogy jobban megy a japán, mint az angol. Mivel ő is jól beszélte, így folytattuk a társalgást :D
Pár nappal később Ayakáék is elmentek, és a pasi emlékezett rám :D A lány aki Magyarországról jött és japánul beszél :D Hihi~ :D

Seung-chanra is ráaggattam egy kutya füles hajpántot xD Így fotózkodtunk, ami nagyon vicces volt xD
Majd a képdíszítés is mókásan telt :D
Az épület spirál alakban kígyózik felfelé, így észrevétlenül jut az ember egyik szintről a másikra. Viszont van egy lécsőház is, ha nem akarja valaki végig járni az egész forgatagot, csak gyorsan le vagy fel jutni.
Az egyik helyen hatalmas műanyag rózsák és graffiti díszíti, ami tele van firkálva minden félével :D

Rengeteg üzlet van, és mindenféle, többnyire érdekes és vicces dolog megtalálható a választékban :D

A legfelső szinten kaptak helyet az éttermek. Itt meg is vacsiztunk, mert már jól meg éheztünk.
Nagyon finomat ettünk :)
Nagyon szerettem volna egy SHINee CD-t, és mivel Japánban nem találtam számomra is megfelelő áron, Seung-chan mondta, hogy akkor elvisz egy nagy CD boltba *-* Annyi gyönyörűség volt ott, hogy nem is tudtam merre nézzek ^^ Fel-alá szaladgáltam a boltban, hogy wáááá, ez is van, meg wáááá, az is *-* Végül azért vissza fogtam magamat, és csak két CD-t vettem. Egy eredetileg is tervezett SHINee és egy FT Island CD-vel gyarapodott a gyűjteményem ♥

Végül az állomás felé vettük az irányt, ahol felvettük a csomagjainkat majd elindultunk a szállásunkra, ahol koncert ment a TV-ben és volt SHINee is *-*

Nagyon-nagyon jól telt az első nap Szöulban, élveztem minden percét :)