Sziasztok!
Igyekszem
szorgoskodni, de elég mozgalmasak a napok, úgyhogy kevés időm van
gépközelbe kerülni. Ami nem is gond, hiszen nem is azért jöttem, hogy a
gép előtt tespedjek :) Viszont ez azzal jár, hogy kezdek lemaradásba
kerülni már így az elején a bloggal ^^ De most felkapom a történések
fonalát onnantól, hogy landoltunk Japánban, a Narita reptéren.
A
gépről aránylag gyorsan lejutottam és iparkodtam is a már ismerős falak
között az ellenőrző és beléptető kapuk felé. A mozgó járdákon hipp-hopp
az első állomáshoz meg is érkeztem. Szépen kis is vártam a soromat,
majd mikor nyújtom az útlevelem és a sulitól a papírt átirányított a
hölgy máshova, hogy a diákoknak arra. Ugyanis új rendszer van, amit én
nem tudtam, még 3 éve nem így volt ^^ Egy lány már várakozott a kijelölt
helyen, mint kiderült ő is a JUra jött, Adelának hívják és cseh. Már
épp kezdett pánikolni, úgyhogy örült a felbukkanásomnak. Most a diákok
beléptetése úgy zajlik, hogy már egyből a reptéren kapunk egy
személyigazolványszerűséget. Ezt elég gyorsan le is bonyolították,
úgyhogy máris egy személyazonosságot igazoló kártya birtokában
haladhattunk tovább a bőröndjeink felé, ahol a szlovák lánnyal,
Veronikával is összetalálkoztunk.
Mikor
kiértünk a váróba gyorsan megtaláltuk a ránk várakozó Ogata-sant és
vele még pár diákot, akik jöttek nekünk segíteni. Mindenki nagyon kedves
volt, Takuya-san egyből magyar frázisokkal szórakoztatott, amin eléggé
meglepődtem, nem számítottam ilyesmire, de mint kiderült, tanult egy kis
ideig Magyarországon és az ott szerzett magyar tudását előszeretettel
veti be, ha lehetősége van rá :D
Lassacskán
mindenki megérkezett és indultunk a buszunk felé is. Na már most én
ilyen buszban még nem hogy nem ültem, de nem is láttam.
A
kristály csilláros busz, azt hiszem örökre a retinámba égett xD De az
egész busz olyan volt a kis függönyökkel, mint egy bordélyház, csak a
cuki sakura virágos üléshuzatok enyhítettek ezen az érzeten.
A busz, ami kívülről csak egy átlagos busznak tűnik...
De mikor felszáll az ember, hirtelen azt hiszi, hogy átlépett egy másik dimenzióba :'D
Beértünk Tokyoba~
Elég
hosszú utunk volt, nagyjából 2,5 órás. Közeben egyszer megálltunk és
megebédeltettek minket. Mikor választani kellett a bőség zavarában
voltunk, de végül Ancsival közösben egy katsudont ettünk, amit leginkább
a rántott husihoz tudnék hasonlítani. Ancsi videójában láthatjátok is kb 3:13-nál ahogy burkolom befelé. A fejem nem túl szalonképes ugyan, kissé viseletes a hosszú úttól ^^
Nagggyon finom volt, az egyik kedvenc japán kajám, fantasztikus volt újra ezeket az ízeket érezni~
Miután teli lett a pocak és gyorsan vettem egy calpis üdítőt, ami a kedvenceeem, indultunk is tovább.
Immár
teli hassal még inkább kókadozott mindenki a buszon a hátralévő 1 órás
úton. Végül megérkeztünk, először a kampuszt mutatták meg. Hatalmas
területen terpeszkedik az egyetem, rengeteg épület, sportcsarnok,
sportpálya, uszoda, 3 étkező, igen impozáns volt. És sokkal átláthatóbb,
mint a képek alapján gondoltam \(^o^)/
Végül
mindenki legnagyobb örömére irány a koli. A mi kolink, mármint a
lányoké gyalog kb 5 perc séta az egyetemtől, így a busz inkább a
bőröndök miatt volt indokolt.
Mielőtt
még birtokba vehettük volna a szobáinkat egy gyors eligazítás volt a
ház szabályairól, majd végre lecuccolhattunk. De nem hagytak sok időt
hogy kifújjuk magunkat. Sajnos nincs a közelben bolt, csak egy kombini
(ilyenünk otthon nincs. Éjjel-nappali üzlet, nem túl nagy, az árak nem
túl vészesek. Lehet benne kapni magazinoktól kezdve, üdítőkön át kész
kajákat is, viszont főzéshez alkalmas alapanyagokat nem) Így kb 15
perces sétát tettünk a legközelebbi olyan boltig, ahol tudunk venni
hozzávalókat főzéshez is. Rögtön mindenki be is vásárolt két szatyornyi
cuccot. Főként reggelinek valót és gyorsan elkészíthető dolgokat, mint
az instant ramen vettünk első körben.
A
sulitól kaptunk egy nagy dobozban több doboz papírzsepit, két
felakasztható szárítót, szoba papucsot, tálkákat és evőeszközöket, több
flakon tusfürdőt, sampont és balzsamot, vállfákat, két kisebb törölközőt.
Ekkora
már kora este volt és ébren voltunk nagyjából 33 órája, de az
időeltolódás miatt Japán idő szerint hajnali 3-ig nem jött álom a
szememre és ez napokig tartotta is magát.
Mondjuk valószínűleg az nem befolyásolta pozitívan az átállást, hogy 3. nap sikerült délután 4 óráig aludnom. Ráadásul már fél órája úton kellett volna lennem valahova, de az már egy másik történet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése