Végre vele ♥︎

Sziasztok!

Japánban töltött harmadik napom egy olyan nap volt, amit már nagyon izgatottan vártam és már sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz. De hogy így fog indulni, arra nem számítottam.

Mivel délután 5 óráig dolgozik, így fél 6-ra volt megbeszélve, hogy végre találkozunk a párommal *o* Előző este ez időeltolódás miatt hajnali 3-ig nem jött álom a szememre, majd másnap "reggel" fekszem az ágyba, érzem, hogy jó lenne még aludni, de még mielőtt a másik oldalamra fordulnék, azért gondoltam ránézek az időre. DÉLUTÁN 4 ÓRA (((( ;°Д°)))) Már fél órája úton kellett volna lennem, hogy a megbeszélt időpontra ott legyek, én meg még pizsiben, kócosan, kómás fejjel akkor ébredtem...

Mint akit katapultáltak ugrottam ki az ágyból és rekord gyorsasággal neki álltam készülni.

Közben küldtem szegény Takának egy emailt, hogy kissé megtréfált az időeltolódás és magyar idő szerint reggel sikerült felkelnem, és szánom-bánom, de rohanok...

Végül megérkeztem Ő pedig ott állt az állomáson a kiengedőkapu túl oldalán *-*

Hihetetlen érzés volt ennyi idő után újra látni, ráadásul már nem mint egy barátot, hanem a páromat ♥︎ Fél éve nem volt szinte olyan nap, hogy ne beszéltünk volna, és most ott állt előttem, széles vigyorral az arcán várt rám. Megtudtam érinteni, megtudtam ölelni, közben éreztem az illatát, hallottam a hangját. ♡｡ﾟ.(*♡´‿`)

A Sky Tree melletti hatalmas épületben dolgozik, így Oshiage állomáson találkoztunk, ami a Sky Tree mellett van.

Először is elvitt egy Rilakkuma Storba és kaptam egy korilakkumás pasmo tartót *-*
Aztán enni mentünk, a Solamachi tetején lévő étterembe, ahol előzőleg dolgozott és csodás onnan a kilátás, pont rálátni a Sky Tree-re és Tokyora.

Nagyon finomakat ettünk és csak beszélgettünk és beszélgettünk.
Egyik felől kicsit furcsa volt ennyi idő után egy asztalnál ülni és beszélgetni közvetlenül, másik felől pedig annyira természetes volt.

Sky Tree és az éjszakai Tokyo

Miután teli lett a poci a környéken sétáltunk, egészen átmentünk Asakusáig, ahol találtunk egy játéktermet, úgyhogy menetünk csinálni purikurát, meg játszottunk egy kalóz-zombikat szétlövöldözős játékkal, meg Taiko no tatsujin-t is *o* A Taiko no tatsujin az egyik kedvenc játékom, olyasmi, mint a Guitar Hero, csak ez dobolós változat :D Mondjuk attól, hogy tatsujin, vagyis mester legyek elég messze állok, de attól még jól szórakozok (ノ^∇^)♪

első közös purikura ♥

Végül még sétáltunk egy kicsit a Sumida folyó partján, aztán az állomáson búcsút vettünk egymástól, mert már későre járt az idő. Méghozzá annyira későre, hogy mire Sakadoba értem, ahol át kell szállnom, már elment az utolsó vonat o__o

Teljesen pánikban voltam, hogy miként fogok én innen haza jutni, mert ha lenne már telefonom, akkor GPS segítségével elgyalogolok, na de így semmi nélkül csak nem indulhatok neki a vak világba... Végül megláttam két fiatal lányt és megkérdeztem tőlük, hogy hogy jutok el Kawakado állomásig. A válasz, amitől féltem: Taxival.

Viszont a taxinak elég húzós ára van, így nyilván nem volt őszinte a mosoly az arcomon ennek a lehetőségnek a hallatán. Kétségbeesésemet látván az egyik lány felajánlotta, hogy ő gyalog megy Ipponmatsuig, mert hát ugye már nincs vonat és addig nyugodtan menjek vele, onnan már a taxi is sokkal olcsóbb lesz. Így vele tartottam, kb 50 percet gyalogolhattunk és közben végig nagyon jól elbeszélgettünk, nevetgéltünk, úgyhogy még élveztem is (*^^*)

És onnan már tényleg nem volt a taxi sem olyan vészes. Így sikerül hazajutni éjszaka fél3-ra. Taka addigra már halálra aggódta magát, mert mikor már gyanúsan sokáig nem jeleztem neki, hogy hazaértem megnézte a vonatokat és rájött, hogy tuti nem értem el az utolsó Kawakadoba menő vonatot. Mikor végre hazaértem és írtam neki, rögtön válaszolt is, ott virrasztott a gép mellett szegénykém ^^"

Úgyhogy annak ellenére, hogy a nap felét végig aludtam, a másik felében bőőőven volt élményben részem :D

Mondjuk nem bántam volna, ha nem kések el pont az első találkozásunkról, de nagymami meg nagypapi korunkban legalább majd jót nevetünk rajta xD