A lábát is???

Sziasztok!

Már megint elért minket egy tájfun, méghozzá az egyik legnagyobb, a Vongfong. Lehet holnap nem is lesz tanítás. Remélem gyorsan átvonul Japán felett és nem okoz nagy károkat.

Takával egyik péntek este elmentünk egy magyar étterembe. Nekem ugyan még nem hiányzik a magyar koszt, viszont Taka szeretett volna magyar kaját enni, így ellátogattunk a Paprika étterembe. Már voltam itt máskor is és akkor is nagyon finomat ettem, nem volt ez másként most se. Takának is nagyon ízlett, gulyáslevest és töltött káposztát evett.

Azért kicsit furi érzés Tokyo közepén egy magyar étteremben ülni, ahol ráadásul magyar rádió szól :D

Taka és a gulyásleves :)

Hasznos kifejezések magyarul

"Ott van Kecskemét"

Miután degeszre tömtük magunkat Satte felé vettük az irányt. Útközben megálltunk még Uenoban, mert ott van egy gyönyörű park és sétáltunk egy kicsit.

A hétvégét Takánál töltöttem, szombaton sokat lustálkodtunk este pedig egy soba étteremben vacsiztunk. Taka szülei szerettek volna elvinni ebbe az étterembe, így kocsiba huppantunk és már suhantunk is. Mint kiderült, az étterem tulajdonosa Taka apukájának gimis kori barátja, úgyhogy már hosszúra nyúlik a barátságuk. Ezek után még inkább örültem a gesztusnak, hiszen annak ellenére, hogy külföldi vagyok, úgy tűnik rögtön elfogadtak :)

Azért voltak vicces pillanatai az estének. Például amikor szembe találtam magam egy tál rákkal... 

-Ezt hogy kell enni?

-Csak bekapod egybe

-A lábát is????? O____O

Persze jól ki lettem nevetve :D Majd egy darabig farkasszemet néztünk egymással, a rák meg én, és rájöttem, hogy ha látom képtelen vagyok bekapni. Így végül becsuktam a szemem és hammmm~ És meglepődve tapasztaltam, hogy FINOM! És nem is éreztem, hogy mikor rágtam a lábait :D

A másik furcsaság amit még volt ez alkalommal lehetőségem megkóstolni, az a goya volt, ami egy okinawai nagyon keserű zöldség. Leginkább egy rücskös uborkához tudnám hasonlítani, nagyon egészséges. Ennek ellenére nem valószínű, hogy az életben még enni fogok belőle, mert rettenő keserű volt, el is torzult rendesen az arcom tőle, amin persze megint jót nevettek xD

Egy kicsit csatlakozott hozzánk Taka apukájának a barátja is, nagyon kedves volt :)

Végül elindultunk haza. Taka apukája a telefonján babrál, majd egyszer csak ismerős zene üti meg a fülemet! Megkereste a pokémon zenéjét magyarul és azt hallgattuk :D Hát milyen cuki már ^^

Aztán meg néztük a jelentéseket a kitört vulkánról mert igen, beépített TV van a kocsiban! o__o És ez itt átlagosnak számít.

Másnap a szokásos lustálkodás után Tokyo, Odaiba városrésze felé vettük az irányt. Odaiba a Tokyo öbölben van és egy az itt mesterségesen létrehozott szigetek közül, méghozzá a legnagyobb, ráadásul kézi erővel töltötték fel. Azért hozták létre az 1800-as években ezeket a mesterséges szigeteket, hogy megvédjék Tokyot, leginkább a külföldi hajósoktól. Az egyik kedvenc helyem Odaiba, annyira gyönyörű és ott a tenger is *-* Ráadásul a kedvenc vasútvonalammal, a Yurikamome-sennel mentünk, aminek az a különlegessége, hogy a sínek végig  fent futnak a magasba és gyönyörű a kilátás róla. A másik különlegessége pedig, hogy teljesen automatizált, így nincs kalauz, vagyis a vonat végéből, ahol normál esetben a vezetőfülke lenne, is lehet figyelni a kilátást.

Sínek a magasban

A Szivárvány-híd, már mindjárt ott vagyunk!

Itt található Tokió egyik jelképe is, a Rainbow Bridge, vagyis a Szivárvány híd, ami a szigetet és Tokyot köti össze. Érdekessége, hogy a napenergiából nyeri a fényét és fehér, zöld és piros színekben pompázik esténként.

Megérkezve rögtön a part felé vettük az irányt, Szabadság-szobor utánzatot is útba ejtve. 

 

Valamint a híres gömb alakú épületet, a Fuji TV épületét is láttuk.

A Fuji TV épülete

A tengerpart gyönyörű volt és a szép időt kihasználva sokan töltötték itt a hétvégét. Voltak akik pancsoltak, egy fiatalokból álló csoport nagy birkózó csatát vívott a tengerben,  a kihelyezett röplabdapályák se árválkodtak üresen, párok sétálgattak a partok, voltak akik csak élvezték a napsütést, sokan kutyát sétáltattak, mindenki élvezte, nagyon idilli látvány volt.

Vettük némi innivalót és leültünk, hogy megnézzük a naplementét, ami mondanom se kell, lélegzetelállító látvány volt, a képek nem is tudják visszaadni.

Bementünk szétnézni az itt lévő hatalmas plázák egyikébe és ettünk crepe-t, az egyik kedvenc japán édességem. Lényegében palacsinta tészta tölcsérbe feltekerve és minden földi jóval megtöltve, nyammm~

Végül tovább indultunk és belefutottunk egy hatalmas, ULTRA JAPAN nevű zenei fesztiválba. Én így még nem láttam a japánokat, hihetetlen volt, teljesen új élmény. Teljesen önfeledten táncoltak, ugráltak. És olyan cuccokban voltak, hogy hű! A lányokon sokszor annyi ruha volt csak, mintha strandon lennének, kb mindenki gyaru sminket viselt, sokan matricákkal és kövecskékkel is felturbózták, nagyon partyztak.

Szuper hétvége volt, jó érzés, hogy Taka szülei elfogadnak és megismerhettem a japánok egy eddig nem látott arcát is :)