...így van ez a japán kórházzal is, mert miért ne...
Kb
3 napja már nem érzem jól magam és lázas is vagyok, viszont tegnap
egész nap teljesen fitt voltam, örültem is, hogy hatott Ancsi és Li-chan
gondos ápolása, túl vagyok rajta.
Úgy
terveztem, hogy nem megyek suliba, inkább rápihenek egy napot, biztos
ami biztos alapon, de mivel ennyire jól éreztem magam az utolsó órára
mégiscsak bementem. Majd kb óra közepén elkezdtem érezni, hogy tuti
megint lázas vagyok, tüzelt is rendesen a homlokom, egy tükörtojást
lazán meglehetett volna sütni rajta, na meg rázott a hideg. Így óra után
rögtön be is mentünk a suli egészségügyi központjába, ahol azonnal meg
is mérték a lázamat, 39,5. Közölték, hogy akkor uccu neki, irány a
kórház. Tudni kell, hogy Japánban mindennel kórházba mennek, a háziorvos
fogalma itt ismeretlen. Úgyhogy jött a taxi és már suhantunk is. Ancsi
és Lí olyan aranyosak voltak, hogy ők is elkísértek, meg az egyik sulis
dokinéni is jött velünk.
Útközben
már sokkal jobban éreztem magam, gondoltam is, hogy biztos lejjebb ment
a lázam. A kórházba megérkezve némi papírmunka, majd vártuk hogy
szólítsanak.
Be is hívtak rövid
várakozás után. Megmérték a lázamat, kiderült, hogy nemhogy lement
volna, már 40-re szökellt a drága, meg néztek még egy pulzust. Aztán
megint kint kellett várnom egy kicsit. Mikor újra behívtak már láttam is
a nővérke kezében a hosszú, fehér csomagolásba rejtett valamit, egyből
tudtam, injekció. Szerencsére még mielőtt a kétségbeesésemben (eléggé tű
fóbiám van) nagylány módjára sírva fakadhattam volna, a nővérke gyors
mozdulattal letépte a csomagolást, így megláthattam a benne lapuló
eszközt, ami számításom ellenére egy műanyag pálcika volt, így csak a
rémült tekintetig jutottam el, a könnyekig nem x'D Viszont elképzelésem
se volt, hogy mit akarhat azzal az izével, de erre is hamar fény derült.
Mondta, hogy a maszkot (Japánban ha valaki beteg, akkor maszkot hord,
hogy ne fertőzze meg a többi embert. A tenyérbe köhögés valóban nem a
legjobb technika, ha utána pl megfogjuk egy busz kapaszkodóját a bacis
kezünkkel. És van aki azért hord, mert nem beteg, de épp járvány van és
így védekezik. A baj megelőzése nem hülye ötlet. Van aki meg pollen vagy
egyéb allergia miatt. Otthon sem lenne haszontalan dolog a bevezetése
szerény véleményem szerint, én ha véletlenül beteg vagyok használom is
előszeretettel, de mindenki UFOnak vagy halálos betegnek néz... Anyának
is bevált parlagfű szezonban)
Visszatérve
a történet fonalához, tehát megkért a nővérke, hogy húzzam le a
maszkomat, de csak annyira, hogy az orrom legyen kint. Itt már
gyanakodtam és gyanúm be is igazolódott. A botocska végén csücsült egy
hosszúkás henger és azzal szándékozta kicsit kényeztetni orrom belő
oldalát. Mondta, ha jönne a hapci inger, fogjam be a szám, ne engedjem
ki. Szerencsére nem jött, és igazán kellemetlen se volt a művelet,
inkább csikizett kicsit. Elvileg valami ellenanyagot így juttattak be
influenza ellen.
Ezután megint kint
kellett várnom egy kicsit. Végül mikor utolsó alkalommal mentem be,
ezúttal egy új szobába, ott már egy fiatal doktor bácsi várt és még
kérdezett pár dolgot, meghallgatta a tüdőmet, megnézte a torkomat, majd
közölte a diagnózist: influenza.
Mondta,
hogy nem tartja indokoltnak, de ha szeretném, kaphatok injekciót. Az
önkénytelenül is heves elutasító válaszomat kissé megmosolyogva végül
gyógyulást kívánt és távozhattam. A recepciónál kiállították a számlát,
mert itt bizony fizetni kell az orvosi ellátásért. Szerencsére már
megkaptam a beteg kártyámat, így a teljes összeg 30%-át kellett
kifizetnem. Valamint kaptam még egy névre szóló, Sakado Város Központi
Kórháza chipkártyát is és a receptjeimet. Ezeket ki is váltottuk a
szemben lévő gyógyszertárban. Természetesen ez is másképp megy, mint
otthon. Itt odaadod a receptet majd helyet foglalsz amíg ők
összeállítják a gyógyszereket. Pontosan annyi szemet, amennyit az orvos
felírt. Én 3 napi adagot kaptam, naponta 3x kell szedni étkezés után.
Tehát gyógyszerenként 3x3 szemet. Nem sózzák rád jó pénzért az egész
dobozt, mikor lehet, hogy mire legközelebb szükséged lenne rá, már rég
lejárt a szavatossági ideje. Ha még mindig beteg az ember az orvos által
megítélt gyógyulási idő leteltével is, akkor amúgy is vissza kell menni
és akkor kap a beteg újabb adag gyógyszert. Tehát elvileg péntekre meg
kell gyógyulnom, akkor jár le a 3 nap. Persze mondta a doki, hogy mivel
ezek a gyógyszerek mást tartalmaznak, mint ami nálunk van, így
tapasztalhatok esetleg szokatlan dolgokat, akkor menjek vissza. Eddig
szerencsére semmi.
A gyógyszereket
egyesével a patikus megmutatta és elmondta mire jó és mikor kell
bevenni. Viszont, hogy biztosra menjenek a helyes használatról, mert hát
ugye az ember feledékeny, főleg ha beteg nem biztos, hogy mire hazaér
is emlékezni fog, így egy papírt is adnak, amin minden részletesen le
van írva, rendezett és átlátható táblázatba foglalva. Gyógyszer neve,
mellette egy kép is a gyógyszerről, utána hogy mikor és mennyit, majd az
utolsó oszlopban hosszasan taglalva, hogy mire jó.
Valamint
kaptam egy gyógyszeres füzetet is, amibe egy matricára nyomtatott
listát ragasztott bele, hogy ha vissza kellene menni a kórházba, az
orvos egyből láthassa miket kapott a beteg. Valamint van benne egy olyan
rész is, ahol mindig ki lehet pipálni, ha bevette az ember a
gyógyszert, így utólag ha nem emlékszik, hogy bevette-e vagy sem, akkor
csak belekukkant és már meg is van a megoldás. :)
Dolgunk végeztével, szintén taxival visszahoztak minket.
Megvacsiztam,
bár étvágyam nem sok van, és be is vettem az első adag gyógyszert. 3
napja az első éjszaka volt, amit végig aludtam anélkül, hogy fél óra
alvás után 1 órát forgolódtam volna :)
A
japán orvosok ritkán tévednek, úgyhogy remélem tényleg jól leszek
péntekre, főleg hogy az egyetem visz minket a Chiba prefektúrában lévő
másik kampuszra, Kamogawába egy nemzetközi mókára, másnap pedig
városnézés és egy szórakozás a beígért terv. Erről igazán nem szeretnék
lemaradni, úgyhogy pihizek egész nap és igyekszem gyorsan meggyógyulni.
A gyógyszereim, amiket a fehér borítékban kaptam, a gyógyszeres füzetke, kórház kártya és a gyógyszerek leírása.
A
koliban lakó egyik japán lány nagyon aranyos volt, mikor megtudta, hogy
beteg vagyok, egyből kérdezte, hogy van-e hűsítő zselém, maszkom és
lázmérőm. Mondtam, hogy csak maszkom. Ekkor már rohant is és hozott
nekem egy lázmérőt és a képen látható hűsítő zseléből többet is. Ez
mondhatni a modern hideg vizes borogatás. 8 órán át hűsít, a homlokra
felragasztható és mivel jól oda is tapad, éjszaka sem esik le, ha
forgolódik az ember. Ez is hasznos lenne otthon is, bár lehet, hogy van, csak én nem találkoztam még vele. :)
Itt
jelenleg nagyon jó idő van, de otthon ha jól tudom már beköszöntött a
hideg idő, úgyhogy vigyázzatok, hogy ti ne járjatok úgy, mint én ^^
Betegségmentes szép őszt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése