A lazacos cukorka

 Sziasztok!

A cím nem tévedés vagy elírás, bármennyire is gyanúsnak tűnik. Eme bejegyzés témája valóban nem más, mint a  LAZACOS cukorka!

Tegnap volt szerencsém látni a kombini polcán csücsülni ezt a csodát és gondoltam egy éltem, egy halálom én ezt a cukorkát biza kipróbálom!

Az egyszer mindent ki kell próbálni elv híve vagyok, és bár remegő kézzel gyúltam érte, azért csak megvettem. Gondoltam ha esetleg nem válna be, de persze ezt teljességgel elképzelhetetlennek tartottam, hiszen egy halas cukorkának már a gondolatától is összefut az ember nyálában a száj. Vagyis, fordítva na, szájában a nyál. Tehát ebben az esetben szétosztom a barátaim között, csak hogy érezzék a törődést és hogy itt messzi földön is gondoltam rájuk. Remélem eme sorok elolvasása után még inkább várnak már haza!

Nos, akkor vissza a cukorkához. Kezdjük először is a külcsínnel. A csomagoláson egy szelet lazac, bizonyos Kirimi-chan vigyorog ránk. Szülei kreatívak voltak a névadás során, valószínűleg sokat agyaltak a frappáns néven. A Filécske valóban találó név egy szelet lazac filének.

Mellette rendkívül megijedve egy számomra beazonosíthatatlan fehér lény, talán egy hajdani szappan szelleme, vagy hasonló. De Kirimi-chan csak rendíthetetlenül mosolyog tovább, semmi sem lohasztja le a jókedvét, még az én arcom se, ami hasonlóképpen festhetett találkozásunkkor, mint a kis szellem szappané.

Megfordítva egy külön kiemelt részen megpillanthatjuk azokat az összetevőket, amik lehetséges allergének. A tej és a búza nem különösebben ragadott meg, de a többinél a szemöldököm egyre magasabbra kúszott a homlokomon. Garnélarák, tintahal, lazac, szójabab. Ejj, de jól hangzik!

Annyira meg is hozta a kedvemet, hogy a többi, nem allergén kategóriába sorolt összetevőt már el sem olvasom.

Oldalán a potenciális vásárlók újabb elcsábítására tett lépés látható, hátha az eddigiek nem voltak elegendők ahhoz, hogy a kedves vásárló fejvesztve rohanjon a kasszához, hogy ez a termék neki már pedig most rögtön, halasztást nem tűrően KELL!

A csomagban lapuló cukorkákról van egy bájos ábra szemléltetve, hogy mi vár bennünket a cukorka belsejében. Az, hogy a narancsos színű rész sós még nem győzne meg feltétlen a vársárlásról, de a közepében lapuló lazacpehely mindenképpen.

Miután megbizonyosodtunk róla, hogy most valami egészen csodálatos dolgot veszünk a szánkba jöhet is a kóstolás. Abban, hogy igazi kulináris élvezetekben lesz részem egészen biztos voltam, de ez még a várakozásaimat is felülmúlta. Ancsi arcának torzulásait látva én először félénken csak a nyelvem végével nyalogattam meg egy picit, de az nem bizonyult olyan borzasztónak. Így ezen felbátorodva már egy kisebb darabot is leharaptam belőle. Ami ezután következett nem írható le az én írói (nem) képességeimmel pontosan, de annyit biztosan állíthatok, hogyha valaki szereti a hányás ízvilágát, akkor annak ez a tökéletes cukorka. Nem forgattam túl sokáig a számban, de ez idő alatt kiéreztem azért a sós lazac ízét is keveredve a hányással. Igazán pompás találmánya ez a japán édesség, vagyis inkább sósság gyártásnak. Remélem élvezettel fogják fogyasztani azon szerencsés barátaim akik részesülhetnek a megtiszteltetésben, hogy az ajándékuk mellé ebből egy szemet még megkapnak bónuszban!

Remélem mindenkinek meghoztam a kedvét, hogyha esetleg lesz lehetősége és módja rá, akkor mindenképp megkóstolja! ;D