2015. júl. 20.

Vegyes felvágott

Sziasztok!

Ebben a posztban most több történést fogok összefoglalni, úgy gondoltam hogy nem osztom külön bejegyzésekre.
Sajnos közeleg a hazaindulásunk időpontja, úgyhogy igyekszem iparkodni a bejegyzésekkel, de a vizsgák a nyakunkon, így nem tudom mennyire fér majd bele ^^

A május mozgalmasan telt és végre a jó idő is megmutatta magát időnként.
Egy szép napos délutánon a koliban egy kis BBQ partyt tartottunk. Volt sok finomság és jó hangulat. Tomekkel és Gabival még kicsit imitáltuk is a focizást, de valljuk be, nem sok köze volt hozzá xD
Na meg előkerült a buborékfújó is *w*





Egyik nap pedig Takával Odaibára mentünk. Odaiba az egyik kedvenc helyem Tokyoban. Ott a tenger, a Szivárvány-híd, egyszerűen gyönyörű. Amikor jó idő van mindig ellepik az emberek a partot, és ugyan fürdeni nem lehet, de a szélén sokan pancsolnak a parton pedig röpiznek és piknikeznek. Sokan jönnek kutyussal együtt és mindig remek a hangulat.
Ezen a napon ugyan kissé felhős volt az ég, de ettől függetlenül kellemes idő volt és a tél után a jó időre szomjazó tömeg lepte el a partot.
Mi először az egyik nagy plázában mentünk be vadászni Takának egy sört amit kinézett magának. Utunk a Disney Store mellett vezetett el, így kellett képet csinálni Stitchel *w*


Most nagyon népszerű Japánban a Monster Hunter nevű játék és ennek alkalmából volt valami speckó kiállítás. Én ugyan nem játszottam még sosem vele, de a kíváncsiságomat felkeltette, főleg a hatalmas sárkány ami ott volt, így azt is megnéztük *-*



Végül kiültünk a tengerpartra, Taka a sörével én medig egy kakikoori-t majszolgattam. Ez egy nagyon egyszerű japán édesség. Ha nyár, akkor mindenhol elkezdik árulni és mindenki lelkesen fogyasztja is. Lényegében darált jég leöntve valami finom sziruppal. Különféle ízek vannak, eper, soda, melon, szőlő és helytől függően számtalan íz fellelhető. Én ezúttal az epres mellett döntöttem, mennyei volt! Az első kakikoorimat még Aomoriban ettem 2011-ben és azt még nem egy elektromos gép darálta, hanem hagyományosan, kézzel tekerte a bácsi a kis masinát ami aprította a jeget :) Ma már többnyire az elektronizált változat az elterjedtebb, de néhol fellelhető még a régi szerkezet is. Ugyan ízbeli különbség nincs, én szeretem a hangulatát a lassan nyugdíjba vonuló gépezetnek.
Taka meglátta, hogy churos-t is árulnak, így azt is beszerezve telepedtünk le végül.



Egészen addig üldögéltünk és beszélgettünk itt, amíg késő délután nem indult a hajó, amire már előzetesen megvettük a jegyünket. Ez a vízi busznak nevetett hajócska nagyjából 1 óra alatt viszi át az utasokat Asakusába.
Már a mólón voltunk, amikor gondoltam lövök egy képet a jegyemről háttérben a hajóval. Ekkor történt az eset, hogy azzal a lendülettel a szél kikapta a kezemből a jegyet és a tengerbe repítette én meg csak néztem, hogy hé, hova lett a jegyem? O___O
Ekkor már ugyan túl voltunk a jegy ellenőrzésen, de egyszer át kellett szállni egy másik hajóra, amikor újra ellenőrizték a jegyet. Taka kissé zavarban mondja a jegykezelő hölgynek, hogy voltam olyan nyomi és megreptettem a jegyemet, így nem tudom felmutatni. A lány látszólag nem tudta felfogni, hogy valaki tényleg ennyire béna lehet, teljesen lefagyott, látszott az arcán, hogy nagyon  bootol a rendszer xD Aztán végül annyit tudott mondani, hogy "Há, hát oké... Menjenek nyugodtan." xDDD



Mikor megérkeztünk Asakusába már besötétedett. Taka elakart menni az egyik kedvenc helyére, amit nem rég fedeztek fel a munkatársaival az egyik műszak utáni közös iszogatás alkalmával, így oda mentünk.
Egy magas épület tetején egy pici bár szerű hely, nagyon hangulatos. Ki lehet ülni a teraszra, ahonnan a Sumida folyóra és a SkyTree néz a kilátás, gyönyörű~



Egyik szombaton egy japán ismerősömmel találkoztam, aki jelenleg Magyarországon él, de most munka miatt 1 hetet Japánban töltött. Olyan aranyos volt, hogy hozott nekem egy nagy rakás Túró Rudit! *w* És ugyan már lassan 1 hete cipelte magával, semmi bajuk nem volt. Nesze neked tejtermék :'D
Elsőként a híres Tsukiji halpiacra mentünk, mert ott még sosem jártam. Ettünk ott egy curry-t és közben beszélgettünk a személyzettel. Elmondták, hogy sajnos mostanában egyre hanyatlik a halpiac helyzete és fenn áll a veszélye, hogy meg is szűnik :(
Pedig rengeteg ember volt, el sem tudom milyen lehet, amikor még ennél is forgalmasabb.
Érdekes tapasztalat volt, rengeteg halat és egyéb tengeri herkentyűt láttam, sokszor nem is sikerült beazonosítanom mi az. Volt amit megkérdeztem Kouheitől, de aztán jobban láttam a boldog tudatlanságot választani xD
A gasztronómiai eltérések és különböző étkezési szokások is érdekes kulturális különbségek szerintem :)











Így néz ki a wasabi növény




Ennyi ínycsiklandozó kép után nézzük mi jött ezután.
Átvonatoztunk a Tokyo Dome melletti kis vidámpark szerű létesítményhez, ahol a Thunder Dolphin nevezetű hullámvasút volt a cél. Még 2011-ben fel akartunk ülni rá Ayakáékkal, de akkor nem üzemelt, mert sajnos történt rajta egy halálos baleset. Most már azonban újra működik és immár biztonságos is. Érdekessége, hogy a mellette magasodó hatalmas épület egy pontján is keresztül halad, innen a dolphin elnevezés.
Imádok hullámvasutazni. Amíg sorban állok pillangók százai fészkelik be magukat a gyomromba, majd amikor már beszíjazva haladunk egyre magasabbra a kocsikban és látom hogy már rettentő magasan vagyunk, mindig rájövök, hogy neeeeeeeeeeee, én ezt mégsem akarom, nem gondoltam komolyaaaan, valaki szedjen leeee~ De akkor már nincs visszaút xD Szerencsére, mert ha még onnan vissza lehetne fordulni tuti, hogy sosem tudtam volna meg milyen jó is a hullámvasutazás. Nyulcipő fel és uzsgyi! Na az uzsgyi rész megmarad, csak nem nyúlcipő, hanem zuhanás formájában. Ez a kedvenc részem, itt van teljesen tele a bugyim és fogadom meg, hogy én biza soha többet nem megyek hullámvasútnak még csak a közelébe se. Persze amikor leszállok meg legszívesebben már ülnék is fel újra xD



A sokk után sétálgattunk még egy nem messze lévő régebbi városrészben és egy pici kis aranyos üzletbe is betértünk megpihenni, mert Kouhei látta, hogy ogyochi-t árulnak, ami a gyermekkorát idézte fel benne. Ez egy zselés édesség, ami Taiwanból érkezett Japánba.


Este pedig japán stílusú helyen vacsiztunk finomat :) Jó nap volt, örülök, hogy sikerült összehozni a találkát.

Másnap egy másik barátommal találkoztam, őt is Takának hívják. A Maharaja nevű klubból ismerem, ott staff és nagyon összebarátkoztunk az egyik buli alkalmával. ^^
Erről a napról ugyan képem nincs, de nagyon jól telt :) Először is elmentünk gyouzát enni, majd falat másztunk! Ez Taka hobbija és már beszéltük egy ideje, hogy elmegyünk, mert én még sosem próbáltam, állítása szerint pedig nagyon jó móka. Én pedig szeretek mindenféle újat kipróbálni, így örömmel álltam elébe a kihívásnak :) A környezetemben mindenki aggódott, hogy a körmeim biztos lefognak törni. Egyedül engem nem érdekelt a dolog, nehogy már ez miatt lemondjak egy ilyen élményről! Nem hímes tojások ezek és bármikor csinálok másikat. Végül nem is volt rá szükség, mert ugyan meglepett, de az összes körmömmel együtt távoztam. Pedig nem finomkodtam velük, de bírták a kiképzést ^^ És büszke is voltam magamra, mert több pályán is sikerült végig felmásznom, de végül az utolsó amit próbáltam kifogott rajtam, a legtetejéig sehogy sem sikerült felküzdeni magam, pedig többször is nekifutottam. De addigra már eléggé elfáradtam, ráadásul a karjaim nagyon gyengék. Viszont azzal magamat is megleptem, amikor nem úgy jött ki a dolog, ahogy terveztem, ennek következményében pedig egy kézzel kapaszkodva lógtam, de sikerült magam felhúzni és újra biztos pontot találni! Sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok erre x'D
Este pedig az Esztivel közös törzshelyünkre mentünk el iszogatni Shibuyán és nagyon tetszett Takának. :)

Utolsónak pedig egy kis Pokémon Center.
Szokás szerint volt valami előadás, amire be kellett mennünk a tokyoi campuszra, de a mi zsebünket Ancsival mindig nagyon égeti az ösztöndíjunk, így gyorsan a seggire szoktunk verni a pénznek, ami nem nagy kihívás tekintve, hogy nem egy hatalmas összeg ^^"  Na nem volt ez másképp ez alkalommal sem, mert ha már bementünk Tokyoba, nehogy úgy menjünk haza, hogy nem költekeztünk! Általában ez a 100 yenes üzletekben szokott kimerülni, na meg időnként a GU-ba, az egyik kedvenc ruha üzletünkbe is benézünk. Végül a Pokémon Centerbe is bementünk, mondván az nem veszély zóna, ott úgysem veszünk semmit, mert drága. Na persze, Ancsi egy hatalmas plüss pikachuval távozott xD Mentségére legyen szólva, hogy méretéhez képest tényleg olcsó volt :D

A napi termés ^^"

 Az én kis szerelmem *-* De elég drága, úgyhogy csak a mini változatával leptem meg magam :D

 Sikerült pont azt kipörgetni, amelyiket szerettem volna *-*


Charizarddal Trónok Harcásat játszottunk, a kép címe: Mothers of Dragon :D

És a nap legnagyobb kincse:

 
A Virágot Algernonnak c. könyv japánul! Készült belőle dorama változat is, ami nem rég ért véget. Eredetileg azért kezdtem el nézni, mert Yamapi alakítja a főszereplőt, de pillanatok alatt már a történet érdekelt a legjobban. Az eredeti műhöz képest a dorama némi változtatáson esett át, de a lényegen nem változtattak. A könyvet még nem olvastam, de anya azt mondta otthon ott csücsül a könyvespolcon, úgyhogy egyik első dolgom lesz elolvasni. Az alapsztori tehát ugyan az, de némi eltérés van azért. Főhősünk ugyan már felnőtt, de még mindig egy gyermek szellemi szintjén áll, családja nincs. Dolgozik és munkatársaival együtt lakik, akiket folyamatosan szórakoznak rajta, de ő a barátainak tartja őket. Leghőbb vágya, hogy ő is intelligens legyen, ezért sokat tanul, de sajnos eredménytelenül. Majd felbukkan egy orvoscsoport, akik kifejlesztettek egy olyan módszert, amivel megnövelhetik az agyi teljesítményét. Algernonon, a fehér patkányon bevált már a módszer. Sakuton is elvégzik az operációt és IQ-ja valóban rohamosan nő, egyre nagyobb tudást halmoz fel, rövid időn belül már egyetemi szinten lesz, majd már saját orvosait is túlszárnyalja. Ezzel együtt viszont sokat tanul az emberekről, az emberi érzésekről és viselkedésről. Egyre tisztábban látja régi önmagát és hogy környezete miként bánt vele agyi hátránya miatt. A könyvben úgy gondolom a leírt ismertető alapján, hogy valóban csak gúnyt űztek belőle, a dorámában viszont, még ha szórakoztak is időnként rajta, de valójában a barátjuknak tekintik szerintem.
Az intelligenciájával együtt az arroganciája is növekszik és elkezdi lenézni a nálánál butábbakat, amit környezete nem néz jó szemmel. Az egykori kedves és mindig vidám Sakuto eltűnik, helyette egy durván őszinte, arrogáns és unszimpatikus Sakuto jelenik meg. Egyetlen barátja Algernon marad. Mikor egy orvoskongresszuson bemutatják, mint orvosi csodát, döbben rá, hogy valójában ő sem több, mint egy kísérleti egér. De ezzel még közel sincs vége a történetnek, viszont nem szeretném elárulni a végkimenetelt, hogyha esetleg valaki kedvet kapott hozzá. Bár én elég hamar sejtettem mi lesz a vége. Egy gyönyörű, megható és elgondolkodtató történet szerintem.
Arra gondoltam, hogy jó nyelv gyakorlás lenne japánul elolvasni a könyvet, ráadásul nagyon baráti áron lehetett megvenni, így nem is tudtam ott hagyni :)
Ez a dorama azért is lett az egyik kedvencem, mert ugyan Yamapi nálam az első számú kedvenc, azzal tisztában voltam, hogy a színészi képességei nem túl kimagaslóak. Ezzel szemben olyan fantasztikusan alakította a beteg és ezzel együtt szerethető Sakutot, majd fokozatosan alakult át a már intelligens és arrogáns Sakutová, hogy alig hittem a szememnek. Azt hiszem nagy fejlődésen ment át, büszke vagyok rá ^^

Ennyi fecsegés után most viszont itt a vége, irány a tanulás! :)

Ez most egy ilyen se füle se farka bejegyzés lett ^^" A következőben irány Okinawa! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése