Irány Osaka! ^o^

Sziasztok!

Múlt hét előtt Takával egy csodálatos utazásra indultunk a Kansai régióban lévő Osakába és Kyotoba!

Régi álmom valósult meg azzal, hogy Japán délebbi részeire is eljuthattam. *O*

Egy szerdai napon indultunk útnak. Eredetileg már kedden szerettünk volna, de egy reggeltől estig tartó konferencián kellett részt vennem az egyetemen, így az utazás a következő napra került áthelyezésre.

Takával a Tokyo állomáson találkoztunk és rögtön indultunk is megkeresni a shinkansen-t, ami 3 óra alatt fog elrepíteni minket a yakuzák és a takoyaki városába, Osakába. 

Könnyen meg is találtuk és épp jókor érkeztünk. Vettünk útravalónak egy kis innivalót és mikor a peronra léptünk már fel is tűnt az előző útjáról érkező szuper expressz. Ekkor már rajtra készen várta a rózsaszínbe öltözött takarítóbrigád a vonat érkezését, majd mikor az utolsó utas is leszállt már masíroztak is fel és hipp-hopp újra tisztára varázsolták és újra útra kész volt. Ekkor szállhattunk fel mi is. A shinkansenen előre meghatározott ülésre szól a jegy, gyorsan meg is találtuk a mi helyünket. Sajnos pont nem ablak mellé szólt a jegyünk, de én rendszeresen kimentem az ajtóhoz én onnan csináltam fotókat és videókat. A repülő ötlete is felmerült, mint opció, de legnagyobb örömömre végül mégiscsak shinkansennel mentünk. Imádok repülni, de még sosem utaztam shinkansennel, így nagyon szerettem volna már kipróbálni, ráadásul olyan csodálatos tájakon robogtunk végig, amit ha repülővel megyünk, nem láthattam volna. Többek között a Fuji hegy mellett is elsuhantunk *o* Lenyűgöző látvány volt, jól eső érzés volt újra látni. Felidéződtek az emlékeim, amikor fent voltunk és a mellette lévő FujiQ vidámparkhoz is rengeteg szép emlék köt.

A  Shinkansen N700 Nozomi típusú vonattal szeltük át a tájat, az internet szerint 270km/h sebességgel. Szebbnél-szebb helyeket láttunk, az egyik kedvencem az volt, mikor kb Nagoya után egyszer csak a táj fehérbe öltözött és mindet beborított a hó.

Nagyon kényelmes utunk volt, olyan volt a vonat belseje, mint egy repülőnek és időnként olyan érzésem is volt, mintha egy repülőn ülnék és nem is egy vonaton. Ami számomra még nagyon tetszett, hogy a kalauz, akárhányszor áthaladt a szerelvényünkön, mikor kinyílt az önműködő ajtó, belépés előtt meghajolt. Ezt a tiszteletkinyilvánítást az utasok felé egyszer sem mulasztotta el megtenni.

A hírek és hogy épp hol vagyunk folyamatosan olvasható volt

Megérkeztünk!

Az Osaka állomás sem kevésbé zsúfolt, mint a Tokyo állomás

 Sok videót is csináltam, amiből szeretnék majd egy egészet alkotni valamikor, de pár rövid videó mutatok azért ízelítőnek:)

Ezen pedig a Fujitól távolodunk

A vonat Shin-Osaka állomásra fut be, onnan már lassúbb társaival mehet tovább az ember úti célja felé. Mi Osaka állomásra vonatoztunk át. A shinkansenre szóló jegyet nagyon szerettem volna megtartani emlékbe, viszont a kiléptető kapu beszippantja és elnyeli a jegyet. De mikor mondtam Takának, hogy szeretném emlékbe a jegyeinket, már ment is oda a kapuknál lévő emberkéhez és mikor mondta, hogy szeretném megtartani a jegyet, egyből mondták, hogy semmi gond. Rányomott egy plecsnit és egy másik kapun már távozhattunk is a jegyeinket megtartva *-* Én már csak ilyen gyűjtögető vagyok, egy halom belépőt, karszalagot és jegyet halmoztam már fel ^^

Mikor felszálltunk az Osaka állomásra menő vonatra (Amúgy ez még mindig mókás számomra, Osakában az Osaka nevű állomás :D Amúgy Tokyoban is van egy Tokyo nevű állomás, ugye onnan indultunk. Olyan, mintha Budapesten pl a Nyugatit Budapest állomásnak hívnák :D )

Tehát felszállva az Osaka állomásra menő vonatra egyből sikerült is jól meglepniük, mert teljesen más vonat volt, mint amit Tokyoban megszoktam. Nem mint otthon is a metrón, egymás mellett ültek az emberek hosszában, hanem egymás mögött. Persze később találkoztunk a megszokott típussal is.

A másik különbség Tokyohoz képest, ami egyből feltűnik, hogy itt a mozgólépcsőn  a jobb oldalra kell állni (mint elvileg otthon is), Tokyoban viszont a bal oldali az álló sáv és jobb oldalon halad, akinek sietős. Én tudtam, hogy az ellenkező oldal a bevett szokás Osakában, viszont Taka, annak ellenére, hogy már volt is Osakában meglepődött, teljesen elfelejtette xD

Először is a hotel fel vettük az irányt, de mikor odaértünk még volt kb fél óránk, hogy bejelentkezhessünk, így gondoltuk, addig beülünk egy Starbucksba. Rá is kerestünk telón, nem túl messze volt is egy. Taka szemléli a kijelzőt egy kicsit, majd magabiztosan kijelenti, hogy indulhatunk és már meg is indult. Mondom neki, hogy szerintem pont az ellenkező irány. Alapból mindig az ellenkező irányba indul el, a bátyja, ha együtt mennek valahova, már tudja, és ha Taka az mondja, hogy jobbra, akkor Tomo balra fordul xD Persze nem hitt nekem, gondolta, hogy megint ezért szívatom. Végül is nekem mindegy, felőlem mehetünk arra is, legalább várost nézünk :D Már megyünk egy ideje, amikor végül is persze kiderült, hogy az ellenkező irányba indultunk el x'DDD

Szóval fordulhatunk is vissza, így viszont már annyi lett az idő, hogy be is tudtunk jelentkezni a hotelünkbe.

A hotelbe menet:

Osaka híres az érdekes és feltűnő tábláiról, rögön találkoztunk is egyel

Kilátás a szobánk ablakából

Egy kicsi, de takaros szobánk volt. Nem időztünk ott sokáig. Írtam barátnőmnek, Mayukának, hogy mi mostantól ráérünk, mikor találkozzunk. Mayuka már régi barátnőm, még anno 2011-ben Akanishi Jin koncerten ismerkedtünk össze és azóta is tartjuk a kapcsolatot és ha van alkalmunk, találkozunk is :)

A hotel előtt találkoztunk, mert mint kiderül, pont egy olyan hotelt sikerült kiválasztani, ami nagyon közel van a lakásához és gyalog is gyorsan ott volt. Összeismerkedtek Takával és rövid időn belül egy hullámhosszra is kerültek, úgy beszélgettek, mintha régi barátok lennének. Szeretem, hogy Taka ilyen nyílt és barátságos ^^ Nagyon jó volt újra látni Mayukát, semmit sem változott :)

Viszont tudni kell róla, hogy csak úgy, mint Taka, ő is mindig elvéti az irányt, de azért csak sikerült némi kitérő után megtalálni azt a Starbucksot :D

Starcbucksba menet:

Egy kicsit ott beszélgettünk és odaadtam Mayukának is az ajándékot, amit vittem neki. Egy kis magyar finomság volt, de sajnos egyre inkább megcsappannak a készleteim, amiket ajándékozás céljából hoztam magammal. Kapott puding port is, mert amikor Magyarországon volt nagyon ízlett neki és vett is pár zacskó Dr. Oetkert. Viszont már elfelejtette, hogy hogyan is kell elkészíteni, így elmondtam neki. És ami kissé meghökkentet, hogy a zacsira írt 1/2 litert nem tudta értelmezni, csak amikor mondtam neki, hogy 500 ml. Ugyanis itt minden ml-ben van megadva. Bár ugyan a matematika terén nem jeleskedem, ezt még én is át tudom váltani ^^"

Az ablak mellett ülve kellemesen beszélgettünk és sokat nevettünk, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kinti asztalok egyikénél egy fiatal nő épp agy széket borít be serényen újságpapírral. Már akkor is gyanakodtam a tevékenység célját illetően, és végül feltételezésem igaznak bizonyult: a vele lévő shiba kutyusnak készítette elő a helyet, aki látható rutinnal helyezkedett el az őt megillető helyen. Majd amíg a gazdi bement rendelni, addig ő méltóságteljesen ücsörgött és szemlélte a járókelőket a székéből. Gazdi vissza is tért hamarosan a zsákmánnyal, egy habos csokoládés itallal, valamint két kanállal. Az egyik a kutyusé volt, azzal kapott pár nyalásnyit a habból. Annyira jó volt őket nézni, látszott a köztük lévő hatalmas szeretet és bizalom. Igazi barátok voltak. ❤ Régi vágyam egy shiba kutyus, remélem amikor végre én is megoszthatom az otthonom eggyel, akkor köztünk is hasonló kapcsolatot sikerül felépteni. ｡^‿^｡

Az Osaka vár volt a következő célpontunk, így neki is indultunk. A várost több folyó is átszeli, ez miatt a "Kelet Velencéje" nevet is megkapta, és a város régi neve, Naniwa 浪速, ami gyors hullámokat jelent is ezt tükrözi. Nagyon szeretem a természetet és a víz különösen a kedvenceim közé tartozik, mind a tenger, mind a tavak, folyók, így nekem különösen tetszett Osaka. A sok gyönyörű folyó és a felettük átívelő hidak *-* Ezt Budapesten is szeretem, főleg hogy a Szabadság-hídon naponta haladok át az egyetemre menet ❤

Újfent át is haladtunk az egyik hídon, majd a folyópart mentén tartottunk a palota felé. Sokan futottak, kutyát sétáltattak vagy catch ball-t játszottak, ami közkedvelt szabadidős tevékenység Japánban. Viszont  egyszer csak felfigyeltünk rá, hogy a túlparton a messzeségben ott magaslik a Palota, tehát elvétettük az irányt xD Nem is tudom mire számítottam, hiszen két notórius eltévedővel indultam neki xD

Mondjuk nem bántam, mert örültem, hogy a folyóparton sétáltam és egy újabb hídon átkelve könnyen tudtuk korrigálni a navigációs bakit :)

Catch ball

A folyó part mentén végig sakura fák sorakoznak, tavasszal gyönyörű *-*

Ahogy egyre közelebb értünk a kastélyhoz, úgy lettem egyre izgatottabb, hogy végre a sok kép után élőben is láthatom. A számomra vártnál ugyan kisebb volt, de nem okozott csalódást, eszméletlen szép volt! *O* És ha belegondolok, hogy mennyi történelmi esemény történt ott, akkor végig fut a hátamon a hideg, persze jó értelemben. Még 1583-ban kezdte meg az építését Toyotomi Hideyoshi védelmi feladatok ellátásának szempontjából. A történelem során kiegészült új részekkel, de sajnos természeti csapásokat és háborús sérüléseket is elszenvedett, elég súlyosakat 1945-ben a bombázások idején, de szerencsére mindig helyrehozták, így ma nyitva áll a látogatók előtt.

A vár tövében egy mutatványos-bűvész-zsonglőr szórakoztatta a tömeget és mi is csatlakoztunk, mert tényleg nagyon ügyes volt, ráadásul írtó jó dumája volt a srácnak, dőltünk a nevetéstől :D

Közeledünk!

Végül is ez is a "kutyasétáltatás" egy módja :D

Amikor kezdett sötétedni indultunk egy olasz étterembe, ahol Taka egy régi barátja dolgozik, még Franciaországban ismerkedtek meg, amikor mind a ketten ott tanultak. Taka Mayukát is meginvitálta, hogyha van kedve tartson velünk. Legnagyobb örömömre szabad volt az estéje és szívesen csatlakozott hozzánk. :) Megint rövidebb kóválygás következett a helyet keresve. Mikor Taka mondta, hogy na ez az utca ismerős neki, akkor Mayuka mondta, hogy dehát mind egyforma xD

Végül sikerült megtalálni a helyet, egy nagyon hangulatos kis étterem volt. Taka barátja boldogan üdvözölt minket és hellyel kínált, méghozzá a pultnál, amit én különösen élveztem. Amíg Takával nosztalgiáztak, mi pedig ettük a sok finomságot, addig én lenyűgözve figyeltem, hogy milyen rutinnal készülnek az ételek. Merthogy tökéletesen rá lehetett látni az elkészítés folyamatára. Még sosem voltam úgy étteremben, hogy nézhettem, hogyan készülnek az ételek, amik végül az asztalra kerülnek, csak már a végeredményt láthattam és ízlelhettem. Itt viszont a szemem előtt keltek életre az ételköltemények, ráadásul olyan rutinnal készítette el őket Taka barátja, mint én a tojásrántottát.

Nekünk is nagyon finomat készített, pedig voltak félelmeim néhány tengeri dolog láttán, de alaptalannak bizonyultak, mert mennyei volt minden! A kagylós tészta pedig különösen ízlett, ami meglepetés volt számomra, mert nem gondoltam volna ^^

Ez 3 főre

A kagylós tészta

És a desszert

2-3 órát tölthettünk el ott miután hazafelé vettük az irányt. Nem volt hideg és mindannyian szívesen sétáltunk volna még, így gyalog indultunk neki. Útba esett az egyik hely, amit Mayuka szeretett volna megmutatni, az osakai oroszlán, ami őt a Lánchíd oroszlánjaira emlékeztette és valóban, a picit kisebb testvérei voltak *-* Az állatok királyát megformáló szobrok után már nem voltunk messze a hoteltől, ahol búcsút vettünk Mayukától. Remélem hamarosan újra láthatom (*‿*✿) 

Ayaka nemsokára jön vissza egy kis időre Japánba, mert zongora koncertje lesz és akkor Mayuka tervezi, hogy eljön Tokyoba és tartunk egy napot hármasban is a tervek szerint. Izgatottan várom már *-*

Egy rövid szakaszon vonattal mentünk

Tágas!

És érdekes színű!

Ugyan még csak az első nap volt, de már akkor rengeteg fantasztikus új élménnyel gazdagodtam és jól el is fáradtunk. Bár nehezen jött álom a szememre, ha arra gondoltam, hogy holnap micsoda új kalandok várnak rám! Mert irány Az Universal Japan Studió és irány a Roxfort! ^O^

Ui.:

Pár érdekesség:

A hotelben nem volt 4. emelet, ugyanis a 4 kanjijának egyik olvasata a "shi", ami a halál kanjijának olvasata is.

És a fő érdekesség: A papírzsepi és a műszempillák kereszteződése. A büszke alkotó pedig természetesen én vagyok xD