2015. febr. 26.

Egy varázslatos utazás ~ Roxmortsban jártam ☆

Sziasztok!

Következzen a második Osakában töltött napunk, amikor is az USJ, vagyis az Universal Studió Japan elnevezésű szórakoztatóipari egységben tettünk látogatást.

Reggel az állomásra menet egy okonomiyakihoz hasonló, kyabetsuyaki elnevezésű finomságot árultak, így ez lett a reggelink. Mennyei volt!


Úgy kell elképzelni az USJ-t, mint Disneyland egy Universalos kiadását, Mickey egér helyett Pókember :D
Sok, az Universal Studió keze alatt született filmet felvonultatott az igen nagy kiterjedésű park, többek között a már említett Pókember, Jurassic Park, Vissza a jövőbe, valami cápás és pár számomra ismeretlen is, valamint a most nagy népszerűségek örvendő anime, az Attack on Titan sem maradhatott ki. De számomra mégis csak egy volt, ami igazán érdekes volt és torokszorítóan  izgatottá tett, így látogatásunk fő oka is ez volt. Ez a film pedig nem más, mint a Harry Potter!
Bevallom őszintén, sokáig nem érdekelt a Harry Potter, számomra kimaradt a tömegekkel együtt való fanolás. Az első részt ugyan én is megnéztem anno a moziban, mert nehogy már kimaradjak belőle, ha már ilyen tömeg fanatizmust váltott ki. Csalódottan távoztam és sehogy sem értettem miért rajong mindenki ezért. Innentől kezdve nem is foglalkoztam vele, de nagyon örülök, hogy egy véletlen folyamán mégis adtam neki még egy esélyt. Úgy alakult ugyanis, hogy egy unalmas délutánon, amikor anyukám egyik barátnőjénél voltunk és nekem semmi dolgom nem volt megláttam a polcán az ötödik kötetet, a Főnix rendjét. Jobb dolgom nem lévén elkezdtem olvasni, majd mikor anyukám barátnője felajánlotta, hogy nyugodtam vigyem haza és olvassam el, nem akartam megbántani így hazavittem. És ugyan egy ideig érintetlenül hevert az asztalomon, egy nap mégis elkezdtem elolvasni. És onnantól kezdve csak úgy faltam az oldalakat és ugyan vaskos könyv, de gyorsan kiolvastam. Viszont ugye a történettel kapcsolatos előismereteim igen szegényesek voltak, így nem volt minden tiszta. Gyorsan kölcsön is kértem unokatestvéremtől a többi részt és olvasásba kezdtem. Rájöttem, hogy a film miatt tévesen ítéltem meg és nagyon örültem, hogy a kezembe akadt a könyv. Újra megszerettem az olvasást, amit az általános iskola sikeresen kiirtott belőlem. Miután elolvastam egy kötetet megnéztem a hozzá tartozó filmváltozatot is, de mindig csalódást okozott és felháborodva álltam fel értelmetlen és sokszor logikátlan változtatások láttán. Sokszor éreztem volna hiányt és zavaros, tisztázatlan részeket a történetben, ha a könyveket nem olvasom. Mára megbarátkoztam a filmekkel is, bár még mindig vallom, hogy azok csak a könyv borítóját dolgozták fel.

A kis kitérőm után kanyarodjunk is  vissza az USJ-ban történt eseményekhez, ugyanis előkelő helyet foglal el az életem legboldogabb napjai listán.

Már a vonatról leszállva egészen a Stúdióig mindenhol a filmgyár szereplői bukkantak fel plakátok formájában és a tömeg egyenletesen tartott a hatalmas boltíves bejárat felé. Belépéskor rögtön egy ominózus méretű Universal földgömb fogadott minket, ami fáradhatatlanul forgott körbe, miközben vizet permetezett maga körül.



Az elmaradhatatlan fotózkodj Universal földgömbbel kép elkészülte után a kasszákhoz mentünk ahol gyorsan meg is kaptuk a jegyeinket, egyikről Harry, másikról pedig Ron nézett vissza ránk. 
Én ekkorra már teljesen euforikus állapotban voltam. Továbbhaladva rögön egy bolt kirakatában talárokat láttam, így már száguldottam is befelé, hogy felfedezzem a helyet. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere! 
Belépve nem is tudtam először hova rohanjak, csak álltam és néztem. Végül a varázspálcákat szemrevételeztem felocsúdásom után elsőkét. A főbb szereplők pálcái mind ki voltak téve és meg is lehetett őket fogni, na meg utána vásárolni. Az összeset alaposan végignéztem, de egy volt köztük amit igazán kerestem, az pedig Piton professzoré volt ^^ Rá is leltem elég gyorsan és boldogan szorongattam. Végül aztán nehezen ugyan, búcsút vettem tőle.
Volt még bőven felfedezni való a boltban, többek között a Edevis tükre és a sok csoki békán és egyéb fan cuccokon és plüssökön kívül talárok is. De itt még nem vettünk semmit, nem akartunk rögtön az elején, hiszen a lényeg még csak ezután várt ránk. 







Először is elindultunk szétnézni. Én folyamatosan a Roxfortot kerestem, hiszen egy akkora várat nem lehet olyan könnyen elrejteni, gondoltam én. De csak nem akartak a toranyai felbukkanni sehogy sem. Végül aztán a távolban csak kiszúrtam, hogy ott csúcsosodik a kastély *O* Rohamléptekben meg is indultunk, de nem jutottunk teljesen a közelébe, ugyanis egy erdő állta az utunkat, ahhoz pedig, hogy oda beléphessünk egy külön jegy kellett. Az ezt kibocsájtó automata keresésére is indultunk azon nyomban és detektív képességeinket latba vetve meg is találtuk kis idő múlva. Be kellett dugni a gépbe a jegyünket, ami leolvasta a rajta lévő vonalkódot és már ki is köpte a jegyünket, rajta az időponttal amikor végre mi is beléphetünk a csodák birodalmába. Csak a Harry Potterhez van ilyen külön jegy, ugyanis érthető módon az tart számot a legnagyobb érdeklődésre, így szabályozni kell a beengedést. Nekünk addig még hátra volt 2 órahossza, úgyhogy addig újból nekiindultunk, hogy jobban felfedezzünk a park többi részét is. Mivel imádok hullámvasutazni szeretünk volna felülni rá, de a kijelzőn szereplő 2 órás várakozási idő eltántorított ettől és inkább másfelé indultunk. Először is a Jurassic Park részleg felé mentünk, mert Taka gyerekkorában imádta, na meg úgy általában a dinoszauruszokat is, kb százat tudott fejből is! ^^ Lány létemre én is nagyon szerettem őket és mindig a képernyőre tapadtam, ha valami dokumentum filmet adtak róluk. Eléggé eldugott részen volt, nem is voltak sokan, ráadásul egy hatalmas bolton kívül nem is nagyon volt semmi. 

Számomra ismeretlen filmből
Attack on Titan
Pókember világa
Mintha hirtelen Amerikába hoppanáltunk volna ^^


Hamm bekapi~

McGalagony professzor is jelen volt!
Azt hitte, ha cirmos helyett egy fekete macska bőrébe bújik, nem ismerem fel :D


Ezután Taka mondta, hogy látott valami horroros helyet ami felkeltette a kíváncsiságát, így arra ettük az irányt. Pont szerencsénk volt, mert kb 10 percet kellett várni a beengedésig. Bent egy horror színház volt és egy musicalt láthattunk, amit nagyon élveztem! Imádom a musicaleket ez pedig különösen szórakoztató volt. Ismert slágereket nézhettünk végig horror külsőbe bújtatva vámpír, vérfarkas, Frankenstein és más horrorisztikus alakok előadásában. A nagyjából 20 perces előadás nagyon szórakoztató volt, még szívesen néztem volna tovább is. Nagyon jól énekeltek és táncoltak, a fő kedvencem Wolfy, a vérfarkas volt. Szerintem ő táncolt a legjobban, annyira könnyedén és természetesen, nagyon tetszett a mozgáskultúrája. ^^

A horror színház
Lassan kezdtünk megéhezni is és megláttunk egy bódét, ahol guszta pulyka combokat árultak, és szemmel láthatólag közkedveltségnek örvendett, mert hosszú sor kígyózott előtte. Mi is beálltunk és a gyors és precíz kiszolgálásnak köszönhetően nem is kellett sokat sorban állnunk.
A park melletti hatalmas tó partján kerestünk magunknak helyet és miközben élveztük a gyönyörű napsütést jóízűen eszegettünk. Közben kis verebek is körénk gyűltek, mi pedig szívesen osztoztunk velük az ennivalón :)
Pulyka combik
Úgy eltelt az idő, hogy lassan ideje volt Roxmorts felé venni az irányt, de belefutottunk pont egy előadásba. Négy fiatal afroamerikai srác énekelt és táncolt egy színpadon, fantasztikusak voltak! Végig széles mosoly ült az arcukon, energikusak voltak, látszott mennyire élvezik, és hogy a zene a lényük része. Fergeteges előadás volt, kedvem lett volna velük együtt táncra perdülni, de inkább csak maradtam a diszkrét billegésnél ^^
Miután véget ért viszont már tényleg semmi sem állíthatott meg, irány Roxmorts!

Nagyon tetszett, hogy a többivel ellentétben Harry Potter világa teljesen el volt szigetelve a park többi részétől, így a látogató teljesen beleélhette magát. A jegyünk ellenőrzése után egy erdőn keresztül közelíthettük meg a varázsló falut, miközben az elrejtett hangszórókból a filmekből jól ismert betétdalok zengtek, hozzájárulva a tökéletes átszellemüléshez. Leírhatatlan volt az érzés, ahogy a fák koronái közül egyre jobban kibontakoztak előttünk a Roxfort tornyai, a szívem már a torkomban dobogott és legszívesebben rohantam volna. Végül felbukkant előttünk Roxmorts falu bejáratának vadkannal díszített boltíves kapuja. Ahogy beléptem rajta nem akartam hinni a szememnek, annyira tökéletes és gyönyörű volt, mintha valóban abban a világban lennék. Életre kelt előttem a lapokról a falu, megelevenedtek a betűk. Láttam a sok, már a könyvek oldalairól jól ismert helyet, ahol nyüzsögtek az emberek, sokan talárban és mézsört kortyolgatva. Könnyek szöktek a szemebe, annyira hihetetlen volt. Taka hosszasan nézett rám, majd mikor látta, hogy a sírás kerülget megkérdezte hogy "Te sírsz?" Én meg "Ááááá, neeem!" Ekkor kitört belőlünk a nevetés, ezzel megúsztam,hogy tényleg elsírjam magam és belevetettük magunkat a forgatagba. 




Elsőként a Roxfort expresszt néztük meg, ami folyamatosan eregette a füstöt a kéményén, és időnként oldalt is hatalmas füst tört ki belőle, amit viszont nem tudtam. Így mikor épp mellette álltam közös fotó elkészítésének céljából, igencsak rám hozta a frászt a dolog, amit Taka pont megörökített xD Alig találtam ki a hatalmas gomolygó fehér füstből, nagyon nevettünk. A következő célpontként a mézsört árusító bódét szemeltük ki. Sorban állás közben kiszúrtam egy mozgó Sirius kőrözési plakátot, amihez rögtön oda is kellett rohannom. Erről videó instán: link

Miután visszatértem Takához a sorba hamarosan felbukkant egy hölgy és feljegyezte mit szeretnénk majd inni, ezzel is felgyorsítva a kiszolgálás folyamatát. Taka, mint teljesen járatlan személy Harry Potter világában rám bízta a döntést, ami egyértelmű volt. Meleg vajsör, hiszen a könyvben is mindig azt isznak. Ráadásul azt a változatot kértük, amihez járt az ajándék korsó is. Mindig annyira jól hangzott számomra a vajsör és akárhányszor olvastam, mindig összefutott a nyál a számba, így izgatottan kortyoltam bele és nem csalódtam! Isteni finom volt! Nem mondom, jó édes volt, de mint az édes ízek nagy kedvelőjének, ez plusz pontnak számított. A finomságunk elfogyasztása közben két lányt figyeltem, egyikük Griffendéles, míg a másikuk Mardekáros talárban volt és szemmel láthatólag igen jó hangulatban voltak, jókat nevettek. Érdekes látvány volt a két ellenséges ház talárját viselő boldogan nevetgélő lányt látni ebben a közegben :D


A vajsörünk elfogyott és ekkor láttuk, hogy valami készül, mert gyűlik a tömeg. Egy mini acapella koncert volt, természetesen a filmzenékből válogatva. Két fiú és két lány énekelt, valamint volt egy karmester lány is. Társuk még volt két hatalmas, bársony párnákon gubbasztó varangy is. Őket az egyik fiú és lány tartotta. Zseniálisak voltak, gyönyörű hangjuk volt.




A koncert végeztével következett a Roxfort felfedezése. A tópartról gyönyörködtünk egy kicsit benne, aztán indultunk, hogy megnézzük, mit is rejtenek a hatalmas falak. Szerencsére nem nagyjából csak fél órás sorban állásra kellett számítani és szerencsénk volt, mert mi voltunk az utolsó turnus, akik még aznap beléphettek. Sajnos ugyanis a park csak 6 óráig volt nyitva és ekkor már közeledett az 5 óra. Hogy a várakozást szórakoztatóvá tegyék egy hosszabb szakaszon a gyógynövénytan óra üvegházán keresztül haladt a sor, ahol sok mágikus növényt, mint a mandragóra is láthattunk.



Közben persze Taka továbbképzést kapott, mert se a filmeket nem látta, se a könyveket nem olvasta, így számára minden ismeretlen volt. Nekem pedig a nagy lelkesedésemben be nem állt a szám, amit ő figyelmesen hallgatott. Ennek nagyon örültem, mert be kell vallanom, kicsit féltem ettől a naptól abban a tekintetben, hogy ugye az én kedvemért mentünk és féltem, hogy Taka nem fogja élvezni ^^" De szerencsére nem így volt, nagyon örültem neki, hogy ő is jól érzi magát és érdeklődve fordult a dolgok felé. A nap végén mondta is, hogy őszintén, nem várta, hogy ennyire jó lesz ez a nap. Boldog voltam, hogy ezt hallhattam *^^*
A kastély bejárata felé tartva megint egyre jobban izgultam, nagyon kíváncsi voltam, mi vár ránk odabent. Alig hittem el, mikor átléptem a küszöbön, hogy tényleg ott vagyok és akár meg is érinthetem a hatalmas kastély kőfalait, amit nem is mulasztottam el. Ámulattal pásztáztam végig a félhomályba burkolózó kastély belsejét, miközben a tömeggel haladtunk előre. A falakon ott lógtak a jól ismert festmények, amik mozogtak és több is diskurzust folytatott egymással.





Áthaladtunk Dumbledore dolgozószobáján is, aki ott állt méltóságteljesen az íróasztala mögött és tőle megszokottan pár bölcsességet osztott meg velünk. Ahogy tovább haladtunk láttunk még más ismerős helyeket is, végül egy csomagmegőrző következett, amibe betettük a táskánkat még mit sem sejtve, majd a tömeg megállt és várakozott. Eközben a Teszleg süvegtől hallhattunk intelmeket a ránk váró dolgokkal kapcsolatban. Itt már egyre jobban gyanakodtam és igaznak bizonyult a feltételezésem, egy hullámvasút várt ránk! De nem a megszokott, hagyományos fajta! Nem egymás mögé ültünk kettesével, hanem egymás mellé és oldal irányba indultunk el. A lábunk a levegőben lógott és egyszerre csak elnyelt a sötétség és kezdődött a kaland. Belezuhantunk szó szerint az események sűrűjébe, hiszen ez egy 3D-s hullámvasút volt. Elkezdtünk zuhanni, megjelent a zord időjárástól vészjósló hangulatba burkolózott Roxfort, mi pedig csak zuhantunk, miközben Harry folyamatosan kiabált. Végül a tóba való becsapódás előtti utolsó pillanatban sikerült felemelkedni, olyan volt, mintha mi magunk is seprűre pattantunk volna. Ekkor bukkant fel Harry is a látóterünkben a Tűzvillámon és mondta, hogy kövessük őt. Érezhető volt, hogy valami gond van, egy pillanatra Hagriddal is találkoztunk az egyik torony tetjén, aki egy hatalmas bilincses láncot mutatott nekünk, majd elkezdünk megint zuhanni, ezúttal háttal. Majd megjelent a bilincs egykori foglya is, a magyar mennydörgő sárkány. Innen kezdetét vette az előle való menekülés, ami kicsit sem volt zökkenőmentes. Egy idő múltán úgy tűnt sikerült lerázni, de ekkor felbukkant egy rendesen megépített hatalmas sárkány, aki hatalmas füstöt fúj, sikerült pont telibe találni az arcomat xD Bemenekültünk a Tiltott Rengetegbe, ahol viszont Aragóg és hatalmas pókcsaládja várt miket "vacsorára", így újabb menekülés vette kezdetét a sötét, pókhálós erdő sűrűjében. Mikor sikerült kimenekülnünk onnan, akkor egy Griffendél-Mardekár kviddiccs meccs kellős közepén találtuk magunkat és megindult a hajsza a cikesz után, ellenfelünk pedig Draco volt. A küzdelem közben azonban hirtelen dementorok bukkantak fel és támadtak ránk. Harry szarvas alakú patrónusa űzte el végül a dementorokat és mentett meg minket, mielőtt még azok kiszívhatták volna a lelkünket. Ezután újból Harryt követtük, hogy biztonságba vigyen minket. Hamarosan fel is bukkant előttünk a Roxfort és a tó felett repülve közeledtünk hozzá. Berepülve a kapun roxfortos társaink és Dumbledore professzor fogadott minket üdvrivalgással, hogy épp bőrrel megúsztuk az eseményeket . És itt ért véget a kaland, talpunk alatt újra padló volt. Fantasztikus volt, teljes mámorban távoztam. Taka is nagyon élvezte, ugyan nem igazán tudta mi is történik vele, de ez azt hiszem minden előismeret nélkül is igazi adrenalin bomba volt.

Kifelé menet szemügyre vettük az ottani boltot is, ahol olyan varázspálcákat is árultak, amiknek a végében lévő kis LED lámba azt a benyomást keltette, minta épp a lumos bűbájjal világítanánk. Persze ez még drágább volt, mint a sima változata. Szintén az egész boltot felvásároltam volna és vittem volna haza, de minden önfegyelmemet bevetve távoztam. Ekkora kint már teljesen besötétedett és sajnos az üzleteket is zárva találtuk már, pedig nagyon szerettem volna bemenni Zonkó csodabazárjába, a Mézesfalásba és Ollivander pálca boltjába is, na de majd legközelebb!


Viszont hiába volt már záróra, mégsem paterolták ki az embereket. Míg az üzletekben zárták a kasszát és előkészültek a másnapra, addig még az emberek mászkálhattak bent, pedig már 6 óra múlt. Sokan mégis távoztak, aminek örültem, hiszen így a hullámzó tömeg nélkül is gyönyörködhettem a faluban. Mások is voltak, akik kihasználták, hogy megfogyatkozott az emberek száma, és egész fotósorozatot készítettek. A zene is szólt továbbra is, valamint a Roxfort expressz fáradhatatlanul ontotta továbbra is magából a gőzt.


Hermione báli ruhája





 Nehéz szívvel ugyan, de lassan muszáj volt búcsút vennem ettől a csodás helytől, de persze eldöntöttem hogy mindenképpen visszalátogatok még ide, és akkor csakis ide, a park többi részét kihagyva. Nagyon nem akaródzott mennem, Taka pedig türelmesen várta, hogy erőt vegyek magamon és hazainduljunk. Kifelé menet még rábukkantunk Ronék kék Fordjára *-*

A park többi része is csodaszép volt este, úgyhogy lassan haladtunk csak kifelé. Még nyitva volt az a bolt, ahol reggel a napot kezdtük és mivel nehezen tudtam elszakadni a helytől, bementünk még egyszer. Mikor épp a talárokat nézegettem, mondta Taka, hogy próbáljam fel az egyiket és csinál rólam képet *o* Semmi nem utalt rá, hogy tilos lenne, így már bele is ugrottam egy Griffendéles talárba *O* De úgy éreztem hiányzik még valami, méghozzá a varázspálca! Gyorsan el is csentem egyet a megvásárolásra kitettek közül, méghozzá persze Pitonét *-* Szegény, Griffendéles talárban az ő pálcájával xD Elnézést Professzor úr :D

Gyaru boszi :D
Hosszasan élvezkedtem, hogy viselhetem a roxfortos uniformist, Taka pedig jót szórakozott rajtam ^^
Persze elég borsos ára volt, úgyhogy búcsút intettem neki.
Végül nem távoztunk azért üres késsel, mert Taka indítványozására és az én legnagyobb örömömre vettünk egy csoki békát *w* Mikor kézbe vettem igencsak meglepődtem a súlyán, elég nehéz volt. Az egész béka tömör csoki! Aaaaaa~ Épp most is engem figyel, miközben ezeket a sorokat írom, mivel nem volt még szívem megenni szegényt xD  A benne lévő kártyáról pedig Hugrabug Helga mosolyog rám, a kedvenc házam alapítója *-*

El sem tudom mondani, milyen csodálatos nap volt! Hogy ott lehettem, hogy átélhettem ezt a sok csodát és hogy Taka is tudta velem együtt élvezni. Hazafelé végig a film zenéjét dúdolta :D

Köszönöm, hogy átélhettem ezt sok fantasztikus élményt! Nem csak ezt a napot, de az összeset, amit Japánban tölthetek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése