2015. febr. 19.

Shibuyás napok~

Sziasztok!

Még január elején elmentünk egy magyar étterembe ebédelni Eszter, Hiroto, Ági, Keita, valamint én és Taka volt a terv, de előző este sokáig dolgozott, így elaludt, ráadásul neki nagyon messze volt a helyszín és így nem ért oda időben ^^"
Ági már régi barátnőm, még akkor ismerkedtünk össze az interneten amikor először jöttem Japánba, utána ő is tanult abban a nyelviskolában ahol én, jelenleg pedig már boldog házasságban él :) Nemrég Eszterrel is megismerkedtek, így gondoltuk tartunk egy közös ebédet. 
Ági is vezet blogot, amit itt találtok: http://annieinjpn.blogspot.com ;)

Így végül ötösben ebédeltünk meg az Omotesandon lévő Gerbeaud nevű magyar étteremben, ahol nagyon finomat ettünk és végig nagyon jó volt a hangulat ^O^ Nagyon örültem, hogy végre sikerült találkozni Ágival, mert eddig mindig elkerültük egymást és nem sikerült összehozni egy találkát. 

(Eszti kérésére van a kép Rilakkumákkal cenzúrázva ^^)

Taka is befutott az ebéd végére, de sajnos Ágiéknak menni kellett, mert még dolguk volt a délután folyamán, így négyesben töltöttük a nap további részét.
Először is játékterembe mentünk, ahol purikurát természetesen csinálni kellett, na meg a Taiko no Tatsujin sem maradhatott el.

Majd abba a Tokyu Plázában lévő Starbucksba mentünk, ahol már előzőleg is voltunk Takával, és mivel a Pláza tetején van, gyönyörű a kilátás *-*



Hosszasan időztünk ott, nagyon jól elbeszélgettek a srácok meg mi is Esztivel~
Ezt követően sétáltunk egy kicsit, végül Shibuyán kötöttünk ki. Nekem nagyon tetszett az Alice Csodaországban étterem amikor Takával az Ikebukuroban lévő párjában voltunk, Eszti pedig még nem volt és ki szerette volna próbálni, így következő programként az Alice étteremre esett a választásunk.
Ahogy az várható volt, gyönyörűen meg volt csinálva ez is, Esztivel megállás nélkül fotóztunk XD
Koktéloztunk és sütiztünk, minden nagyon finom volt *w* 





Étlap



















Közben Disney betétdal instrumentálok szóltak, amiknek a nagy részét fel is ismertem, de volt egy, amit tudtuk, hogy ismerünk, de sehogy se akart beugrani, hogy melyik az. Végül megszületett a megoldás, de engem nem hagyott nyugodni, hogy szerintem nem az. Végül itthon beugrott, rá is kerestem és tényleg az volt :D Aladdin - Egy új élmény *-* Na meg a Frozen zenéje többször is szólt, amit persze nekem énekelnem kellett a nem túl csodálatos hangomon. Ez szintén fokozta a hangulatot XD
Már kezdett későre járni mikor kijöttünk, úgyhogy el is búcsúztunk. Nagyon jó nap volt ♪


Esztivel hamarosan megint találkoztunk, szokás szerint Shibuyában. Először is elmentünk rament enni a már jól bejáratott helyünkre, nyammm~



Utána a Shibuya109-be akartunk menni nézelődni kicsit, de sajnos már zárva találtuk, de nem estünk kétségbe. Akkor irány a Forever21! *w*
Nem is távoztunk kincsek nélkül, hiszen találtam egy láncos fülgyűrűt a leárazott részlegnél potom 69 yenért! Kis kutakodás után ráleltünk még egyre, így Esztinek is találtunk.
Valamint még egy rózsás gyűrűt is találtam, ami szintén akciós volt, így összesen 180 yent, ha fizettem! *O*
 
görbe orr, yeyy~~












A purikura persze most sem maradhatott el (。⌒∇⌒)。

Sajnos kicsit későn találkoztunk, így ezután indulnom is kellett, ha nem akartam lekésni az utolsó vonatot (pedig legalább már rutinos lettem volna az állomáson éjszakázásban x'D)

Nemsokára pedig Eszti szülinapja volt, így újból Shibuya felé vitt az utam, hogy megünnepeljük némi alkoholizálással ezt a jeles napot ♡^▽^♡
Még itthon a neten kinéztem egy olyan helyet, ahol van nomihoudai, vagyis fix összegért annyit iszol amennyit akarsz lehetőség. Itt 2 órán át lehetett fogyasztani korlátlanul 2000 yenért.
Szokás szerint Hachi szobra előtt volt megbeszélve a találka, de Eszti késett, így addig várakoztam. De nem telt ám unalmasan, elszórakoztattak ott engem!
Álldogálok,  mint az Y generáció tagadhatatlan tagja nyomkodom a telóm közben pedig zenét hallgatok, mikor egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valami furcsa hang szűrödik be. Kiveszem a fülest, egyből rá is jöttem mi az. Egy férfi, aki már vélhetően nem volt szomjas, hangosan kornyikált xDD
A produkció végeztével visszatértem  előzetes tevékenységemhez, amikor arra eszmélek, hogy valaki hozzám beszél. Egy szintén illuminált állapotban lévő egyén próbált angolul kommunikálni velem, majd sikerült megértetni vele, hogy japánul többre mennénk. Azért időnként még pár érthetetlen angol szóval megtoldotta mondanivalóját, de a lényeget így is értettem: meginvitálna némi ital elfogyasztására. Megköszöntem kedvességét, amit sajnos, de vissza kellett utasítanom. Épphogy elment, nem telt bele 3 perc, már egy megint akadt egy ismerkedni vágyó. Ő igen kedves volt, a munkatársait várta, akik sehogy sem akartak megérkezni. Egy újabb meghívást megint csak bezsebelhettem. A kedvencem csak ezután jött. Megint pötyögök zenehallgatás közben, amikor újfent érzékelem, hogy valaki magyaráz. Ekkor ránézek, srácnak szó bennakad, szemei tágra nyílnak, majd felvette a nyúlcipőt és tova futott xD
Eszti ezután nem sokkal érkezett meg és rögtön a kinézet hely felé is vettük az irány. Legalábbis gondoltuk mi, de hamar rá kellett jönnünk, hogy pont ellenkező irányba indultunk xD Végül nagyjából fél órás keresgélés utá sikerült is rálelni. Rengetegen voltak, úgyhogy némi várakozás után tudtunk csak helyet foglalni egy asztalánál. Én a kedvencemet kértem, umeshu-t. Mután Eszti  megkóstolta ő is átváltott arra. 




Már kezdtünk épp jó hangulatba kerülni, amikor Eszti mondja, hogy a mellettünk ülő két pasi már vagy 10 perce bámul. Végül meg is szólítottak minket és a hátralévő időben elszórakoztattak, ami az elején még móka volt, de a végére már kezdett az agyamra menni a mellettem ülő pasi xD De összességében aranyosak voltak :)
Utólag amúgy kiderült, hogy egy japán haverom is aznap este ott volt, csak nem volt benne biztos, hogy én vagyok, így nem jött oda ^^ Én észre se vettem, na meg azt hittem még Amerikában van. Fogunk is hamarosan találkozni, 2011 óra nem volt alkalmunk sajnos.

A 2 óra leteltével távoztunk és felhőtlen hangulatban indultunk purikurázni. Az esti Shibuya forgatagában nem volt különösebben feltűnő két kicsit alkohol ittas lány, teljesen beleillettünk az összképbe, hiszen szombat volt, ráadásul Shibuyán voltunk.
Meg is találtuk a játéktermet és valahogy a purit is sikerült összehozni :D 

Majd megint Taiko no Tatsujin, bár én inkább táncoltam és közben doboltam xD Még megpróbáltam Esztinek halászni valamit, de többszöri próbálkozás után sem jártam sikerrel.
Következő állomás Esztiék lakása volt, ahol rengeteg finomság várt minket, amiket Hiroto vett nekünk.

Igazi nyalánkságok terülj-terülj asztalkája volt! *w*

Olyan hajnali 2 felé tovább indultunk egy közeli helyre, ami hajnali 5-ig nyitva van. Könnyen meg is találtuk. Nagyon hangulatos kis hely volt, helyes fülkékbe lehetett beülni.
Koktélokat iszogattunk, gyouzát ettünk és jót beszélgettünk.



















Még mielőtt hazaindultam volna Eszti fel vitt a lakásuk tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Tokyora,majd olyan 7 körül indultam útnak. Azt hiszem egy nagyon emlékezetes este volt!\(^▽^)ノ


Január utolsó napját is szintén Shibuyán töltöttem Ágival és Esztivel, csaptunk egy csajos napot!
Délután találkoztunk Hachi előtt. Rögtön egy játéktermet is céloztunk meg, de közben kiszúrtam egy cipőboltot, ahol nagyon olcsón árultak lábbeliket én pedig már régóta szerettem volna egy csizmát, így tettünk egy kis kitérőt. Sikerült is találnom nagyon jó áron egy gyönyörűséges darabot, bár nem akartam ennyire magassarkút, de beleszerettem *^^* Le se vettem, a nap további részében az új szerzeményemben billegtem.




















A szokásos purikura és Taiko no Tatsujin következett. A Taiko no Tatsujin kalandos volt, először Áginak nem volt elég százasa, így Eszti kénytelen volt egy mentet egyedül végigjátszani, majd a pénzváltó gép nem akarta felváltani a pénzt, végül pedig nekem érzékelte az ütéseket a dob, míg Esztinek nem. Mondom én, hogy táncolni kell közben, azt szereti :D 

Gondoltuk, hogy jó lenne inni valamit és végül az a hely mellett döntöttünk, ahol Eszti szülinapján is voltunk, hiszen nagyon jól bevált.
Gyorsan lett is helyünk és ismét a 2 órás nomihoudait választottuk.


2 óra múlva nekiindultunk, hogy elmegyünk a Don Quite-ba, aminek ott kellett volna lennie a közelben Eszti szerint, ennek ellenére még a telefonjainkat segítségül hívva sem sikerült rálelnünk 1 óra keresgélés után sem, ráadásul egy ideig körbe-körbe is mentünk xD
Viszont találtunk egy hatalmas, ember méretű bóját, amivel természetesen képet kellett készíteni!

Ugyan le volt kerítve, de nekünk ez sem jelenthetett akadályt xD

Végül feladtuk a keresést és a maradék időben az utolsó vonatig beültünk az állomás melletti Strabucksba.

Nagyon vidám nap volt, alig várom, hogy újra tartsunk egy ilyen napot! (〜^∇^)〜

Jó hosszú bejegyzés lett, de már alig várom, hogy eljussak az Osaka-Kyoto beszámolókhoz! *-*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése