2015. márc. 22.

Pár nap Satteban~

Sziasztok!

Még március első hétvégéjét Takánál töltöttem Satteban. Péntek este találkoztunk Shin-Okuboban, kicsit nézelődtünk a koreai negyedben, főként a kpop boltokban.
Még mindig nagyon szeretem a kpopot, de arra jöttem rá, hogy a régi fangörcsök megszűntek. Már nem szaladgálok fel-alá a boltban, hogy wááá, B.A.P, wááááá 2NE1, wáááá~ Már nem az érdekel, hogy minél több cuccot szerezzek, hanem hogy élvezzem a zenéjüket. Azért persze csillogó szemekkel végig néztem a portékát, de ezúttal könnyű szívvel hagytam őket ott ^^

Mivel nem egy túl hosszú utca része ez, így elég gyorsan végig is haladtunk rajta, majd Taka indítványozására átmentünk Shinjukube, mert van ott egy olyan étterem, ahol mindenféle ázsiai ország ételét meg lehet kóstolni. Egyszer volt már ott és annyira tetszett neki, hogy megint szeretett volna elmenni.
Nem egy hagyományos értelemben vett étterem. Nem puccos, sima fa padlója van és az üzleteket sima függönyök választják el többnyire. Amúgy sem vagyok a puccos helyek kedvelője, az ilyen laza hangulatú helyeket sokkal jobban szeretem. Találtunk is gyorsan egy szimpatikus helyet, az indiai tulaj lelkesen invitált is befelé minket. Földön ülős alacsony asztalkához ültünk és az étlapon annyi mennyeinek tűnő étel volt, hogy hamar a bőség zavarába kerültünk, hogy mit is kóstoljunk meg.
Még mielőtt bármit is rendeltünk volna rögtön kaptunk egy tál színes rák pelyhet, ami nagyon finom volt!

Végül döntésre jutottunk a rendelést illetően:

(ha jól emlékszem) vietnámi leves - husi, zöldségek, tészta volt benne, nagyon fini volt!

És finom húsos batyu Bhutánból. Előtte nem is tudtam, hogy létezik ilyen ország, de nem akartam tudatlan maradni, így már elő is kaptam a telóm és rákerestem. Egy apró, de lélegzetelállítóan gyönyörű ország! Fel is került az "azok az országok, ahova biztosan elszeretnék jutni" listámra!


A következő nap főként lustálkodással telt meg sétáltunk kicsit Satteban.
Taka bátyja is csatlakozott hozzánk és az egyik kedvenc helyüket is felkerestük. Egy kis furgon szerűségből árul egy nagyon kedves férfi mindenféle finom italt. Nem állandóan van ott, de amikor igen, akkor Taka szeret elmenni, mert egy örök vidám emberke, akivel jól el lehet beszélgetni.

Este pedig közös gyouza készítés volt a családdal! *O* Ezt élveztem a legjobban az egész ott töltött időből. Együtt csináltuk a finom vacsit teljesen családias hangulatban. 
Elször is közösen mentünk el megvenni a hozzávalókat. Az egyik polcon pedig magyar mézre bukkantam!

Hazatérve együttes erővel készült a vacsi, Taka lelkesen mutatta, hogy hogyan kell a kis batyukat megformálni. Nem akartam letörni a lelkesedését, így nem árultam el neki, hogy nem ez az első alkalom, otthon is csináltam ám én már gyouzát :D
És végül ügyesebbnek is bizonyultam nála, csinosabb kis batyuk kerültek ki a kezem alól, ráadásul az övéi többször is szétjöttek itt-ott xD

A kezdet


 a folyamat

és a végeredmény~


Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy milyen, amikor az egész család együtt eszik. Nem sokszor volt ilyenben részem, így különösen élveztem. Taka nővére megdicsért, hogy milyen ügyes gyozákat csináltam, erre Taka mondja, hogy de azt ami a nővére tányérján van pont ő csinálta. Erre a nővére: "Hát, látszik is" xD A szurkálódás köztük egyébként teljesen általános. Az apukájuk pedig folyton kérdezgetett minden féléről. Valamiért nagyon kedvel, Taka mondja, hogy sokat szokott rólam beszélni és facebookon is mindig nézegeti, hogy miket rakok ki ^^
A vacsi elfogyasztása után pedig kocsiba ültünk Takával és a bátyjával, hogy az egyik kedvenc kávézójukba menjünk el. Már egészen megszoktam, hogy hirtelen ötlettől vezérelve autókázunk kicsit, hogy elmenjünk enni vagy inni valamit.
Egy nagyon barátságos helyre mentünk, tele volt mindenféle antik dologgal és főként a fa dominált, mint építőelem.
Én egy finom matcha lattet kértem, Taka pedig valami kávé szerűséget. A hab tetején pedig ügyesen elkészített rajzocskák voltak *-*

Az asztal végében szépen sorakozott több könyv is, azokat nézegettük. Az egyik dínós könyv nagyon tetszett, ahogy lapozta az ember, dínók emelkedtek ki az oldalak közül papírból. A könyv közepén egy hatalmas fej bukkant elő, ami osztatlan sikert aratott nálunk :D

Hazafelé pedig, szintén hirtelen ötlettől vezérelve megálltunk egy Round1-nál ami épp útba esett. Ez egy hatalmas játékterem hálózat és az a különlegessége, hogy nem csak a tipikus játéktermi gépek vannak, hanem különféle sportolási lehetőségek is vannak, általában a felső szinteken. Tenisz, golf, ping-pong, kosárpálya, műbika, íjászat, stb.


Mi először is asztali hokiztunk. Taka bátyja volt kettőnk ellen, de levert minket xD
Majd dárcoztunk. Utoljára szerintem általános sulis koromban volt a kezemben dárc nyíl, de nagyon élveztem :D

Másnap megint a lustálkodás jegyében telt, estefele mentünk el egy kicsit a közelben. Az egyik helyen találtunk Wonka csokit, így eldöntöttük, hogy este megnézzük a Charlie és a csokigyár c. filemt, mert Taka még nem látta és hozzá Wonka csokit eszünk *w*
Megint családi vacsi volt, ezúttal yakiniku, vagyis sült husi volt a menü.
Az asztal közepére helyezett sütőlapon frissen sült a hús, közben pedig a mindenféle egyéb finomságból tömtünk magunkba.A levesnek egészen olyan íze volt, mint a frankfurti levesnek, és minthogy annak igen nagy kedvelője vagyok, nagy élvezettel fogyasztottam, nyammm~

A boltban előre készen lehet vásárolni a vékonyra szelt husit a yakinuku sütéshez.



Este pedig az eltervezett program, a filmnézés~
Továbbra is nagyon szeretem ezt a filmet és Takának is nagyon tetszett, főként az umpalumpák :D


Másnap Taka délután dolgozott, így együtt mentünk be Tokyoba, mert utána nekem még Esztivel volt találkám. Eszti szeretne japán nyelviskolába járni, így elvittem az én régi iskolámba. Akihabarában találkoztunk, onnan még két megálló Ryogoku.
Rettenetesen nosztalgikus volt újra ott lenni, mintha el sem telt volna közben majdnem 3 év. Az üzletek, a park, mind régi ismerősként köszöntött útközben. Majd mikor befordultunk a suli utcájába és megláttam a fent magasló Manabi feliratot, elszorult a szívem. Nagyon szerettem ide járni. Sokat tanultam és imádtam a tanárjaimat is. Nagyon jó, interaktív óráink voltak, ahol beszélnünk kellett, használni a megtanulandó nyelvtanokat, szavakat. Naponta írtunk tesztet, így folyamatosan ösztönöztek a tanulásra, mégis remek hangulat volt mindig.
Ahogy beléptem a tanári ajtaján láttam a sok ismerős arcot, mindegyik elmélyülten a munkájába temetkezve. Majd mikor köszöntem egyikük felnézett, pár másodpercig nézte, hogy kik ezek, majd láttam a felismerést a szemében amivel egy időben mosoly terült szét az arcán. Felkiáltott, hogy Kuraudia-saaan! Mire az összes tanár felnézett és boldogan üdvözöltek *^^*
Fantasztikus érzés volt újra ott lenni és beszélgetni velük, még arra is emlékeztek, hogy melyik osztályba és kikkel jártam együtt. Majd az egyik asztalnál telepedtünk le, hogy Eszter megtudjon pár dolgot a suliról és feliratkozzon. Olyan kedvesek voltak, hogy mivel velem ment be, még kedvezményt is adtak neki :)
Végül elérkezett a búcsú ideje és távoztunk. Hazafelé azzal a vonat vonallal mentem miután elköszöntem Esztitől is, amivel anno mindennap jártam a suliba. A sok emlék mind ott kavargott a fejemben és úgy éreztem a mellkasom menten kidurran a sok boldog érzéstől, még majdnem meg is könnyeztem ^^

Sokat kellett küzdeni, mire sikerült összeszednem a pénzt erre az iskolára, de megérte. Nem bántam meg, hogy érettségi után dolgoztam, hogy kint tanulhassak. Így ugyan csúsztam az egyetemmel, de életre szóló élményekkel gazdagodtam ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése