2015. márc. 4.

Kirándulás a régi fővárosban

Sziasztok!

Utazásunk harmadik napján újból vonatra szálltunk, hogy fél órás robogás után megérkezzünk Japán egykori fővárosába, Kyotoba. Régi hatalmas álmom volt eljutni ebbe a gyönyörű és a régi kultúrával a mai napig teljesen átitatott városba. Szerencsére a város a történelem során nem szenvedett nagy károkat, kulturális jelentősége miatt az atombombát sem dobták le végül a városra. Ennek köszönhetően a mai napig fennmaradtak régi templomok és egyéb gyönyörű helyek. Ezeket terveztük meglátogatni a nap folyamán, hamar a bőség zavarába is kerültünk, hiszen rengeteg látnivaló van és ezeket szinte lehetetlen egy nap alatt végignézni, már ha az ember rendesen szeretné megcsodálni az adott helyet és nem csak elkattintani pár képet és kipipálni azt az "Itt is voltam" listán. Márpedig mi rendesen  megakartunk nézni mindet, így ugyan kevesebb dologra jutott időnk, de azokat teljes mértékben kiélveztük. Amit leginkább sajnálok, hogy a Kinkakuji templomhoz nem sikerült már eljutni, mert addigra bezárták a parkot, ami körülveszi, na de majd legközelebb! :)

A vonatunk Japán második legnagyobb állomására futott be. Az állomás épülete igencsak meglepett, mivel elég futurisztikus, nem erre számítottam a kultúra fővárosában ^^"


Először is vettünk buszjegyet. Ez nagyon jó áron kapható, 500 yenért egy egész napra szóló jegyet lehet venni. Ugyan mind a ketten szeretünk sétálni, de időtakarossági okokból, na meg a hideg idő miatt is döntöttünk végül a tömegközlekedés mellett. Míg az első buszunkra vártunk a hó is szállingózásnak indult és szinte egész nap gyönyörűen hullott, időnként kis szüneteket tartva. Nagyon szeretem a hóesést, ráadásul Kyoto igazán gyönyörű látványt nyújtott a békésen hulló pelyhek függönyén keresztül.
Elsőként is a Fushimi Inari Taisha volt a célpontunk, ami az egyik legnagyobb sinto szentély. Az Inari-hegy lábánál található szentélyhez összesen körülbelül 10.000 (szerintem narancssárga) de hivatalosan vörös torii vezet. A hosszú torii "alagúthoz" vezető úton több gyönyörű szentélyen át lehet eljutni és némi csemegéről is gondoskodnak az út menti árusok. Taka rögtön vett is pálcikán lévő rákhusit, amihez nekem nem sok bizodalmam volt, így mondtam neki, hogy bőven elég lesz nekem csak egy kis falásnyi kóstoló az övéből. Félve haraptam bele a frissen sült, piros husiba, de pozitívan csalódtam, valóban nagyon finom volt!


Az egyik szentélynél vettünk omikuji-t is, ami egy kis jóslat szerűség, és ha valaki nem elégedett az övével, akkor felcsomózza egy erre a célra kialakított helyen és ezzel elkerüli a beteljesülését. Én is felkötöttem, viszont Taka megtartotta, az övé ugyanis nagy szerencsét jósolt :)




Amit még külön élveztem Kyotoban, hogy rengeteg, szebbnél-szebb kimonóba öltözött embert láttunk (főként lányokat), ez még inkább fokozta számomra Kyoto gyönyörűségét. El is döntöttük, hogy amikor legközelebb megyünk, mi is kölcsönzünk majd és úgy járjuk be a többi tervben lévő helyet. Meglepetésünkre nem is drága a bérlés.




Felfelé haladva a cél felé is szebbnél-szebb dolgokat láttunk, engem mégis legjobban a hosszú torii alagút varázsolt el. Mikor még csak ismerkedtem a japán kultúrával szakközépiskolás éveim alatt és megnéztem az Egy gésa emlékiratai c. filmet, már akkor eldöntöttem, hogy ide nekem egyszer el kell jutnom, teljesen lenyűgözött ahogy a kis Chiyo-chan szaladt a sok, narancssárga színű kapu alatt. Szinte hihetetlen, hogy ennek már 10 éve ^^
Élőben sem okozott csalódást a hely, valóban lenyűgöző és magával ragadó, ahogy az ember halad egyre csak előre és nem látja a végét. 








A légvégéig nem mentünk el, hiszen egészen magasan a hegyre vezet fel, mi pedig még sok mindet szerettünk volna látni aznap. Sajnos a korai sötétedés is ellenünk dolgozott, így következő célpontunk felé indultunk. Ez pedig nem volt más, mint a híres Kiyomizu-dera templom. Ez a hatalmas fa építmény idősebb, mint maga a város. Nem véletlenül jelenti a neve, hogy "tiszta víz temploma", hiszen egyik része és terasza egy szakadék fölé lóg ki, alatta pedig egy kisebb vízesés van, melynek szent vize állítólag gyógyító hatású. 
Útközben megpihentünk egy kis üzletben, ahol finom matcha teát lehetett inni. Amúgy is nagy rajongója vagyok ennek a keserű és sokak számára ijesztően zöld színű tradicionális teának, és ha Kyoto, akkor ezt sem hagyhattuk ki ^^

Megérkezve a templomhoz nem csak az ominózus épület nyújtott elképesztő látványt, hanem a kilátás is. A hófelhők miatt ugyan nem láttunk el olyan messzire, mint tiszta időben, de így is az egyik legszebb kilátásban volt részem, amit valaha láttam. Ha becsukom a szemem, újra magam előtt látom az egészet.







Nem hagytuk ki a "megtisztulást" sem, megmostuk a kezünket és ittunk a csoda vízből :)



Innen Gion, a gésák negyede felé vettük az irányt, ezúttal gyalog, hogy egy kicsit sétáljunk is a gyönyörű városban.
Sajnos útközben elkezdett besötétedni, bár az esti Kyoto sem épp csúnya látvány ^^
A szűk kis utcák rendkívül hangulatosak voltak, Kyoto az egyik legszebb város, ahol valaha jártam.
















Olyan szerencsénk volt, hogy az egyik zebránál két maikot, azaz gésa tanoncot is láttunk, gyönyörűek voltak *w*

Eddigre már átfagytunk rendesen, úgyhogy beültünk egy Starbucksba és nem bírtunk ellenállni a Kyotos termosznak sem. Minden városnak van sajátja, meg is szavaztuk, hogy Kyotoé a legszebb, bár az osakás se volt éppen csúnya ^^
Ezután felszerelkeztünk az egyik 100 yenesből kairo-val, ami egy nagyon praktikus japán holmi. Kis zsákocska, amiben apró kavicsszerűségek vannak, amik kémiai reakcióba lépnek egymással a csomag felbontása után és felmelegednek. Azt a típus vettük, aminek egyik oldala ragad, így fel lehet tapasztani a ruhánkra.

Ezekkel a kis mini fűtőtestekkel a kabátunk alatt még sétáltunk egyet a Kamogawa folyó partján és az állomásra is egy darabon, majd végül újra buszra szálltunk.


Még körbejártuk a hatalmas állomás épületét is, végül búcsút mondtunk a gyönyörű városnak, de eldöntöttük, hogy mindenképpen visszajövünk még ide *-*





Osakába visszaérve ettünk egy finom ráment vacsira egy kis étteremben, majd gyalogosan mentünk vissza a hotelbe, ahol jóleső fáradtsággal dőltünk be az ágyba ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése