Utolsó nap Osakában

Sziasztok!

Elérkezett a hazautazásunk napja is, de még mielőtt indult volna délután a shinkansenünk vissza Tokyoba, még találkoztunk Taka egyik Osakában lakó barátnőjével, Kayo-sannal.

Először is elmentünk okonomiyakit enni egy isteni helyre, nagyon finom okonomiyakit ettünk! 

És közben jól el is beszélgettünk. Kayo-san időnként megkérdezte, hogy ezt most értettem-e, főleg mert a Kansai területeken, így Osakában is kicsit eltérő nyelvet használnak, mint Tokyoban. Nekem mindig is tetszett a kansai nyelvjárás és pár apróságot tudtam is, de azért sok újdonságot is tanultam, amit Takával mind a ketten előszeretettel használtunk ott tartózkodásunk alatt, mintegy örökös humor forrásként, hiszen külfölditől elég szokatlan :D Mikor Kayo-san megtudta, hogy engem mennyire érdekel a kansai nyelvjárás, olyan aranyos volt, hogy egyből felajánlotta, hogy küld nekem könyvet, ami a kansai nyelvjárást tanítja, mert van neki otthon *-* Elvileg a jövőhéten itt is lesz, nagyon örülök neki ^^ Nem csak szavakban, de nyelvtanban is vannak különbségek. Csak pár példa azok kedvéért, akiket esetleg az ilyen nyelvi dolgok is érdekelnek:

A -nai tagadás helyett -hen a használatos, tehát tabenai -> tabehen

és az -iru helyett pedig -haru, tabeteiru -> tabeteharu

Szavaknál pedig pl.: honto ni -> honma ni

                                 sounan da -> sounan ya

                                 sokka -> sayoka

                                 omoshiroi -> omoroi

A "da" létige helyett általában "ya"-t használnak, emellett vannak hangsúlyozás beli különbségek is.

A "metcha" vagyis "nagyon" kifejezés is eredetileg a kansai nyelvjárásban volt használatos, ám ez mára elterjedt és előszeretettel használják akár Toykoban is :)

És a szépsége még a dolognak, hogy városok szerint is lehetnek elérések még nyelvjáráson belül is, tehát hiába a kansai nyelvjárást használják Osakában és Kyotoban is, de mégis vannak eltérések a két város nyelve között ^^

A kis nyelvi kitérő után visszatérve az eseményekhez, miután tele tömünk a pocinkat, még azért elmentünk enni egy kis desszertet is, hiszen ott a "betsu bara", vagyis a külön gyomor az édességeknek és azt is meg kell tömni ^o^

A Pablo nevű helyre mentünk, ahol főként különböző sajttortákat lehet megkóstolni. Én természetesen matcha ízűt kértem és megint csak nem csalódtam kedvenc zöld teás ízemben, mennyei volt! 

 Épp jóízűen fogyasztottuk a finomságokat amikor egyszer csak zene csendült fel a hangulatos üzletben és a felszolgálók táncra perdültek! Egy mini showt tartottak, három számot táncoltak végig az asztalok között, majd mintha mi sem történt volna folytatták a munkát és szolgálták fel újra az édességeket. Nagyon feldobta a hangulatot a dolog, mindenhol vigyorgó arcok és csillogó szemek tapadtak rájuk~

Sajnos viszont lassan indulnunk kellett, ha nem akartuk lekésni a vonatunkat. Kayo-san elkísért minket, kaptunk útravalónak egy kis nasit is omoyage címen, majd útnak indultunk hazafelé.

Megint láttuk a gyönyörű tájakat és a Fujit is *-*

A mellettünk lévő oszlopban két külföldi férfi ült, akik egészen addig érdektelenek voltak irányunkba, míg észre nem vették, hogy én is külföldi vagyok. Na, onnantól kezdve folyamatosan bámultak, valamiért nagyon érdekesnek tűntünk a számukra ^^"

A végére még hoztam pár képet arról a napról, mikor az USJ-ban voltunk. Az a bejegyzés így is elég terjedelmes volt, ráadásul nem akartam a végére még ezeket is beszúrni, megakartam hagyni a Harry Potternek azt a bejegyzést, de most pótlom az elmaradást, hisz ez a bejegyzés amúgy sem nyúlna túl hosszúra :)

Tehát aznap, mikor este elhagytuk a Universalt, még purikuráztunk és tettünk egy sétát Osaka egyik  központi helyén a doutonbori-n, ahol a sok érdekes tábla van az üzletek felett.

 Elsőként is az Ebisu-hídnál lévő a híres és hatalmas Glico futó emberkénél csináltunk képet, hiszen szinte Osaka szimbólumává vált és azt mondják, ha ott nem voltál, akkor nem voltál Osakában sem voltál.

Nem látszom igazán, de nem is nagy baj :'D

Miután ezt is kipipálhattuk nekivágtunk a hosszú utcának. Osakában van egy közkedvelt kifejezés, a "kuidaore", vagyis addig enni, amíg össze nem esel. Ennek megfelelően a doutonborin szinte mást sem látni, mint kisebb és nagyobb éttermeket és utcai ételárusokat.

Mi azért nem akartunk összeesni a sok evéstől, (bár Taka igen csak szereti a hasát) de azért azokat az ételeket, amiket Osakában azt mondják meg kell kóstolni, nem akartuk mi sem kihagyni, így mindenből egy kicsit ettünk.

Reggel az okonomiyakit ugye már kipipálhattuk a listánkon, de még volt hátra pár fogás.

A gyouza ugyan nem feltétlenül van ezen a listán, de mivel imádom betértünk ebbe az üzletbe is, amit lehetetlenség elvéteni, ha valaki gyouzára éhezik.

Már nem üzemel, de fénykorában ez egy "óriáskerék" volt. Azok a kis karikák voltak a kabinok és mentek körbe.

Az utca eleje, innentől kezdődnek majd a finomságokat áruló üzletek. Amit gyorsan megfigyeltem Osakában, hogy rengeteg ember jár biciklivel. Az utca elején elhelyezett szerény mennyiségű kétkerekűből pár ebbe a képbe is belógott. Ez úgy a negyede lehetett.

Ennek a ráknak a lábai még mozogtak is!

A következő fogás pálcikákra tűzdelt, panírban sült finomságok voltak - kushikatsu,  egy aranyos kis útszéli üzletben, nyamm~

Grrrr~

A takoyaki, vagyis a sült tészta gombóckákban lapuló polpip falatkák sem maradhattak ki~

Szintén egy utcai árus bódé volt a szimpatikus választás számunkra.

És ezzel véget is ért az utolsó beszámoló az utazásunkról a Kansai régióban. Csodálatos pár nap volt, minden percét élveztem és végig mosolyognom kellett, ahogy a beszámolókat írva visszaemlékeztem a sok szép élményre, amit ott szereztem.
Kicsit megint jobban megismerhettem Japánt, gyönyörű helyeket láttam, finom ételeket kóstolhattam meg és éltere szóló élményeket szerezhettem. És mindezt a párommal élhettem át, úgyhogy minden szempontból fantasztikus és felejthetetlen utazás volt, aminek a hatása alól még napokig nem tudtam felocsúdni ❤