Játék nap

 Sziasztok!

Szokás szerint el vagyok maradva, de most gyorsan jelentkezek egy rövid kis beszámolóval :)

Egyik szerdai napon történt, hogy nekünk V4-es diákoknak nem voltak óráink, hanem helyette a helyi alsó középsulisok jöttek hozzánk egy kis játékos napra.

(V4 = A Visegrádi Együttműködés,  Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete)

A program célja az volt, hogy a japán diákok gyakorolják kicsit az angolt, mert hamarosan 6 hetet fognak eltölteni Ausztráliában. Gondoltam is hogy, na velem aztán jó gyakoroló partnerre tesznek szert, mikor én magam se állok a helyzet magaslatán. Mondjuk mióta itt vagyunk örömmel fedeztem fel, hogy többet értek, mint gondoltam. Na de önállóan egy mondatot összerakni, az tényleg nem megy. De ismerve a japán angol nyelv oktatást azért annyira nem pánikoltam, sejtettem, hogy az én szintemet ők se szárnyalhatják toronymagasan túl. Igazam is lett, kb 1 lány volt aki tudott hosszabb mondatokat is összerakni és nem csak egy szavas mondatokban beszélt ^^

Mikor megérkeztünk ők már bent ültek és érdeklődve figyeltek minket. Először is ki kellett állnunk eléjük és egyesével bemutatkoznunk, majd utána szétosztottak minket. Egy asztalhoz 3 V4-es diák került, majd vetésforgóban haladtunk mindig tovább, így minden asztalhoz odajutottunk és játszottunk. Aranyos kis játékok voltak, nem igazán a nehézségi fok volt a fő szempont úgy éreztem, hanem tényleg, hogy kommunikáljunk egymással angolul.

Azonban mielőtt még elkezdtük volna a játékos feladatokat, a kb 30 fős japán osztály meglepett minket egy szép énekkel. A sulijuk himnuszát énekelték el nekünk, mert hogy itt minden sulinak, sőt még ovinak is van saját himnusza :)

Szemgolyó a koktélban

Sziasztok!

Sajnos ide is megérkezett az ősz, állandóan borús az idő és sokat esik.

Szerencsére egyik nap, mikor Takával Harajukuba mentünk még szép idő volt :)

Most nem szúrtam el, a megbeszélt napon sikerült ott lenni a megbeszélt helyen :D

Harajuku állomáson találkoztunk és rögtön a Meiji szentély felé vettük az irányt. Épp haladunk a célunk felé, mikor egy külföldi lány nagy lelkesen leszólít és csillogó szemekkel angolul kérdez tőlem valamit. Feltehetőleg külföldiségem láttán arra számított, hogy kérdését megértem és kielégítő válasszal tudok szolgálni. De lelkesedése gyorsan lelohadni látszott mikor meglátta a zavart a szemeimben és realizálta, hogy egy kukkot sem értettem, majd a döbbent arc, mikor helyettem Taka válaszolta meg szépen angolul a kérdését. Úgy éreztem nem igazán állt össze neki a dolog, hogy a japán srác válaszolt neki angolul, ellenben a külföldi lány úgy nézett rá, mintha legalábbis 3 feje lenne :D

Az állomástól nem messze van a szentély. Egy szép széles, hatalmas fákkal és bokrokkal övezett út vezet a szentélyig. Japán sokoldalúsága itt is megmutatkozott. Kb 10 perc sétára van Tokyo egyik legnyüzsgőbb és leghíresebb utcája, nem messze autók és vonatok haladnak sebesen és rengeteg ember igyekszik a dolgára. Ellenben ott van mellette ez a tökéletesen csendes és nyugodt hely, ráadásul messzire se kell menni. Imádom ezt a kettősséget ^^ Legyünk akár Tokyo szívében vagy a szélén, de a felhőkarcolók városában rengeteg ilyen természetközeli, csendes helyet találni, ahova belépve az embernek olyan érzése támad, hogy egy teljesen új világba csöppent és az előbbi zsongó-bongó várostól messzire került.

A Meji szentélyhez vezető út bejárata

Egy kicsit az egyetemről

Sziasztok!

Lenne bőven mit mesélni, megint sok kalandom volt, de sajnos idő híján vagyok, így egy rövidebb bejegyzésre van most csak időm, így gondoltam mesélek egy kicsit az egyetemről.

Először is kezdjük az órarendemmel, íme:

(ami bevallom, Lí-chan blogjáról loptam, mert lusta disznó vagyok begépelni, de itt megtekinthetitek a forrást: http://szovaljapan.blogspot.hu/)

Hétfő

-Japán irodalom angol nyelve fordítása - Kioicho Kampusz, Tokyo, angolul (az angolt még csak csak megértem, de önállóan nem tudok mondatot összetenni, úgyhogy vicces lesz. Viszont tegnap volt az első óránk és úgy tűnt, az óra címe nem fedi teljesen a valóságot. Szóval van esélyem elkerülni a csúfos kudarcot)

-EU politikája és gazdasága - Kioicho Kampusz, Tokyo, angolul

Ösztöndíj átadó ceremónia

Sziasztok!

Ha már itthon fekszem betegen, gondoltam kicsit pótlom a lemaradásaimat, úgyhogy itt a következő  beszámoló :)

Még Szeptember 30-án hivatalosak voltunk a "Scholarship Awarding Ceremony" nevezetű eseményre, amit az egyetem Tokyoban lévő kampuszán rendeztek.

Reggel 8-ra kellett Kawakado állomáson találkoznunk Ogata-sannal, aki ugye a reptéren is várt minket. Japánban 10 perccel a megbeszélt időpont előtt illik ott lenni, így meg is jelentünk 7.50-kor a csinos fekete zakónkat felöltve a megbeszélt helyen. Ogata-san is megérkezett pár perc múlva és már indultunk is. Sakadoban át kell szállni, és a srácok is ott csatlakoztak be hozzánk, majd Ogata-san tartott egy rövid tájékoztatást a napról.

Még egy átszállás várt ránk Wakoushiban, onnan már a Yurakcho vonalon haladtunk tovább, ami zsúfoltabb volt már jóval, mint amit itt vidéken megszoktunk, de a régi reggelekhez képest, amikor még Ryogokuba jártam suliba, ez semmi se volt. Kojimachi állomáson szálltunk le, ahonnan nagyjából 3 perc séta volt a JIU Kioicho kampusz. Jövőhéttől már itt is lesznek óráink, úgyhogy legalább most már könnyen odatalálunk majd :)

Mert egyszer mindent ki kell próbálni...

...így van ez a japán kórházzal is, mert miért ne...

Kb 3 napja már nem érzem jól magam és lázas is vagyok, viszont tegnap egész nap teljesen fitt voltam, örültem is, hogy hatott Ancsi és Li-chan gondos ápolása, túl vagyok rajta.

Úgy terveztem, hogy nem megyek suliba, inkább rápihenek egy napot, biztos ami  biztos alapon, de mivel ennyire jól éreztem magam az utolsó órára mégiscsak bementem. Majd kb óra közepén elkezdtem érezni, hogy tuti megint lázas vagyok, tüzelt is rendesen a homlokom, egy tükörtojást lazán meglehetett volna sütni rajta, na meg rázott a hideg. Így óra után rögtön be is mentünk a suli egészségügyi központjába, ahol azonnal meg is mérték a lázamat, 39,5. Közölték, hogy akkor uccu neki, irány a kórház. Tudni kell, hogy Japánban mindennel kórházba mennek, a háziorvos fogalma itt ismeretlen. Úgyhogy jött a taxi és már suhantunk is. Ancsi és Lí olyan aranyosak voltak, hogy ők is elkísértek, meg az egyik sulis dokinéni is jött velünk.

A lábát is???

Sziasztok!

Már megint elért minket egy tájfun, méghozzá az egyik legnagyobb, a Vongfong. Lehet holnap nem is lesz tanítás. Remélem gyorsan átvonul Japán felett és nem okoz nagy károkat.

Takával egyik péntek este elmentünk egy magyar étterembe. Nekem ugyan még nem hiányzik a magyar koszt, viszont Taka szeretett volna magyar kaját enni, így ellátogattunk a Paprika étterembe. Már voltam itt máskor is és akkor is nagyon finomat ettem, nem volt ez másként most se. Takának is nagyon ízlett, gulyáslevest és töltött káposztát evett.

Azért kicsit furi érzés Tokyo közepén egy magyar étteremben ülni, ahol ráadásul magyar rádió szól :D

Taka és a gulyásleves :)

Alienek Kawagoeban

Sziasztok!

Ma elért minket a tájfun, így szobafogságra vagyunk ítélve, a holnapi órák is elmaradnak valószínűleg. Mondjuk nekünk még nincsenek óráink hétfőn, mert azok a tokyoi kampuszon lesznek, de még nem kezdődtek el. A tájfun miatt Taka rám is parancsolt, hogy tessék bent maradni és lustálkodni. Így is tettem. Kialudtam magam, majd a lányokkal főztünk finom curryt ebédre és utána sziesztaként befejeztük a Trónok Harca első évadát, amit Lí-chan még nem látott, így most ezt pótoljuk. Mondjuk nem túl könnyed sorozat, de azért nem ülte meg a gyomrunkat :D

Még terveztem mára tanulást, de előbb gyorsan egy blogbejegyzés, hogy végre utolérjem magam :)

Múlthéten hétfőn a suliban kezdtünk és elvittek minket az Alien registrationra a városházába, vagyis minket, kis alieneket beregisztrálni, hogy itt tartózkodunk. A japán személyigazolványunk hátuljára kaptunk szép kis matricát a hivatalossá vált lakcímünkkel. Valamint megkaptuk a TB kártyánkat is. Japánban természetesen a TB kártya is más, mint otthon. A hátulján van egy rész, ahol 3 pont közül lehet választani. Az egyik szerint már agyhalál esetén is, másik estben pedig ha leállt a szíved és meghaltál ajánlod fel a szerveid, vagy az utolsó opció, miszerint nem ajánlod fel. Ezt persze mindenki maga dönti el, bekarikázza az általa választottat, aláírja, majd a kapott matricával leragasztja, így rejtve marad, hogy ki mit választott. Nekem ez a rendszer tetszik, így mindenki szabadon választhat.

Gratulálok Kaorin...

Ez a mai nap... :'D

Tegnap megbeszéltük Takával, hogy ma találkozunk. Fel is keltem reggel, szépen elkészültem és indultam, ahogy nagy kislányoz illik. Ikebukuro állomás hatalmas, úgyhogy bolyongtam egy kicsit, mire megtaláltam az átszállásomat, így kis késéssel érkeztem meg. De Taka nem volt sehol o__o Mindig időben érkezik, de gondoltam bármi közbe jöhetett, hát vártam. És csak vártam, vártam. Mikor már nem érkezett meg 1 óra várakozás után sem, kezdtem gyanút fogni, hogy bizony valamit elnézhettem. De mivel még nincs telefonom nem tudtam felhívni se. Ráadásul rájöttem, hogy amikor voltunk bevásárolni a boltban elköltöttem a pénzemet és nem töltöttem újra munícióval a pénztárcámat, így ott álltam 400 yennel Tokyo közepén és még szólni se tudtam senkinek. Remek. Már láttam magamat ahogy csövesként tengetem az életemet Tokyo egyik aluljárójában xD

A hatalmas pánik közben egyszer csak megláttam egy McDonald's táblát és ekkor eszembe jutott, hogy ha az otthoni Mekikben van wifi, hátha a japán Mekikben is van. (Japánban nagyon kevés helyen van wifi) Elő is kaptam az iPodomat, wifi bekpacs és indulás a Meki irányába. Szerencsémre el se kellett mennem a Mekiig, mikor az egyik üzlet előtt wifit fogott a kis drágám, ráadásul működőképes wifit *-* Rég örültem ennyire internet kapcsolatnak :D Ahogy megnéztem az üzeneteimet rögtön rá is eszméltem a baklövésemre, ugyanis a találka nem mára, hanem holnapra volt megbeszélve, csak kicsit eltévedtem a kanjik sűrűjében ^^"

Egy kis esti muri

Tegnap este épp kényelmesen bevackolva magam a puha ágyikómba és a Rilakkuma plüssömet szorongatva izgultam az egyik kedvenc sorozatomat, az Elcserélt lányokat nézve, mikor a szomszéd szobából hatalmas sikolyt hallok. Rögtön tudtam, ez bizony a "csótánysikoly" lesz és Livi szobájából érkezett. Még időm se volt lemászni az ágyról mikor Ancsi rám tört, hogy azonnal likvidálni kell egy csótányt, így a pizsimben (Lanus Mickey egeres pólója + bugyi kombó, a tökéletes csótányvadász hacuka) megközelítettem a veszélyzónát. Egy ideig az ajtón csak a fejünket mertük bedugni és szemléltük a helyet, ahol Livi látta a csótányt eltűnni az egyik polc alatt. Végül, hatalmas bátorságomat fitogtatva egy esernyővel felvértezve beléptem a szobába és amilyen messziről csak lehetett, rettegve kukkantottam be a polc alá, de a betolakodónak nyoma sem volt. Ezután már a lányok kicsit felbátorodva bemerészkedtek a szobába és közös erővel igyekeztük felkutatni Livi újdonsült, nem kívánatos lakótársát. Az elején igen csak óvatos és félénk volt a kutatásunk, de ahogy egyre csak hiába kerestük, úgy feledkeztünk meg egyre inkább az undorral vegyes félelmünktől. De csak nem akadtunk a nyomára a betolakodónak. Mivel a hosszas kereső hadjáratunk, aminek keretében Livi egész szobáját a feje tetejére állítottuk nem járt sikerrel, kezdtük feladni a reményt és némi tanácskozással egybekötött pihenőt tartottunk. Épp a padlón ülve hevesen magyaráztam valamit, amikor Livi felsikkantott és arcának torzulásából biztos voltam a veszélyben és félve néztem a hátam mögé. Ezt nem kellett volna. A csótány, nem is kicsi, gyors iramban közelített felém, így sikoltva rontottam ki a szobából, amit követően Livi szintén sikoltva rávetette magát (na azért tisztes távolságot tartva) a csótányra és hatalmas adag srpayt nyomott rá, elgázosítva a szobát. Mikor már biztosak voltunk benne, hogy a szerencsétlen jószág kilehelte a lelkét, jött a hatalmas dilemma, hogy ki lesz az a bátor hős, aki kiviszi a szobából. Végül Ancsi nyerte el a megtisztelő címet és egy vastag újságpapírt használva, a szőrös lábait immár égnek meresztő csótányt ellavírozta a klotyóig és búcsút véve tőle meg vízi csúszdáztatta.

Ugyan a kis kalandunk után lassan éjszaka 1 óra volt, még az ágyamba visszabújva folytattam a sorozatnézést.

És a közösségi szellem határtalan szárnyalásáról is meggyőződhettünk, ugyanis a sikoltozás ellenére sem érkezett segítségünkre senki a többi szobából. De legalább később lesz majd min nevetni :D 

1 óra utazás, 1 tál rámen

Sziasztok!

Az első hétvégét Takánál töltöttem *w* Pénteken megvolt az évnyitó, amiről már írtam korábban, és izgatottan vártam a másnapot, hogy újra találkozzunk és meglássam, hogy hol lakik. Viszont izgultam is egy kicsit, mert ez egyet jelentett azzal, hogy megismerem a családját ^^

Reggel időben keltem, mert nagyjából 2 óra vonat utat jelent, mire Kawakado állomásról megérkezem Satte-ba. Mindkét városka ugyan Saitama prefektúrában helyezkedik el, mégis elég messze van, 3 átszállással lehet legkönnyebben menni.

Az állomáson várt Taka a bátyjával, Tomoval. Hát szerintem egyáltalán nem hasonlítanak, de nem én vagyok az első aki ezt mondja állítólag :D

Útközben még Masato, Takáék egyik barátja is csatlakozott hozzánk. Masato és Taka osztálytársak voltak gimiben :) Egy aranyos kis kávézóba ültünk be, én matcha latteét ittam *O* Sosem tudom megunni (*^^*)

In Wonderland~ ☆

Sziasztok!

A hétfő után szerdán megint találkoztunk Takával, ezúttal Ikebukuroban volt a találka, Taka indítványozására, hogy nehogy megint lekéssem az utolsó vonatot ^^

Étterembe mentünk, de nem egy sima, átlagos étterembe ám! Hanem Alice Csodaországban témájú étterembe *o* Az egész hely Alice dizájnban fürdött, nagyon jól nézett ki. A felszolgáló lány, szintén a filmhez illő öltözékben, végig úgy fogalmazott, mintha mi magunk is Csodaországba csöppentünk volna.

Végre vele ♥︎

Sziasztok!

Japánban töltött harmadik napom egy olyan nap volt, amit már nagyon izgatottan vártam és már sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz. De hogy így fog indulni, arra nem számítottam.

Mivel délután 5 óráig dolgozik, így fél 6-ra volt megbeszélve, hogy végre találkozunk a párommal *o* Előző este ez időeltolódás miatt hajnali 3-ig nem jött álom a szememre, majd másnap "reggel" fekszem az ágyba, érzem, hogy jó lenne még aludni, de még mielőtt a másik oldalamra fordulnék, azért gondoltam ránézek az időre. DÉLUTÁN 4 ÓRA (((( ;°Д°)))) Már fél órája úton kellett volna lennem, hogy a megbeszélt időpontra ott legyek, én meg még pizsiben, kócosan, kómás fejjel akkor ébredtem...

Mint akit katapultáltak ugrottam ki az ágyból és rekord gyorsasággal neki álltam készülni.

Közben küldtem szegény Takának egy emailt, hogy kissé megtréfált az időeltolódás és magyar idő szerint reggel sikerült felkelnem, és szánom-bánom, de rohanok...

Ahol a következő egy évben okosodni fogunk: az egyetem

Sziasztok!

Ma szabadnapunk van, úgyhogy máris itt a következő bejegyzés :) Ezúttal az egyetemet szeretném megmutatni nektek. Hatalmas! Főleg, ha az otthoni egyetememhez viszonyítom. Viszont könnyen átlátható, úgyhogy felesleges volt előzetesen aggódnom, hogy tuti el fogok tévedni, ami amúgy sem szokásom ^^

Sok zöld terület van, szerintem szép és barátságos. Az óráink majd pénteken kezdődnek, úgyhogy arról a részéről még nincs tapasztalat, de izgatottan várom. És tegnap kiderült, hogy hétfőn és csütörtökön a Tokyoban lévő kampuszon lesznek óráink, úgyhogy hetente kétszer már tuti, hogy megyek Tokyoba, ezt ki is fogom használni és órák utánra tervezek majd programokat Tokyoban \(^o^)/

Túl vagyunk két egyetemi rendezvényen is. Az egyik, ami miatt hamarabb is jöttünk a tervezettnél, az a The World Assembly for Women in Tokyo (WAW! Tokyo 2014) nevezetű esemény volt, ami főként a nők esélyegyenlőségéről szólt. Miután az egész cserediák sereglet kis zászlókat lengetve köszöntötte a különböző országokból érkezett fejeseket (úgy éreztem magam, mint egy idomított cirkuszi majom. Még zászlólengetési próba is volt!)  hosszú beszédeket hallgathattunk meg angolul az elalvás elleni kényszerrel küzdve. A küzdelmünket segítette amikor észrevettük, hogy mögöttünk Kei-chan milyen vicces pozícióban szenderült álomba és ezután azért küzdöttünk, hogy ne kezdjünk el hangosan röhögni xD

Miután ennek a résznek vége lett egy tea party következett, ahol szintén hallhattunk rövidebb beszédeket, de már közben tömhettünk magunkba mindenféle finomságot.

Irány Tokyo~

Sziasztok!

 

Már több, mint egy hete itt vagyok és már most sok minden történt velem. Az, hogy itt vagyok valahogy egyáltalán nem furcsa, vagy szokatlan érzés. Olyan, mintha mindig is itt éltem volna és egy kis Magyarországon tett kiruccanás után hazaértem volna. Ismerős helyek, ismerős ízek, mintha mindig is az életem részei lettek volna. Az élmények pedig egyre csak gyarapodnak.

Erről az egyetem is gondoskodik, rögtön a második nap elvittek minket Tokyoba. Ráadásul mindent az egyetem fizetett nekünk! Útiköltség, kaja, belépő. Mikor mondták, hogy ők állják az egész napot, eléggé hihetetlennek tűnt, de tényleg így volt. Hátmennyirenagyonaranyosakmár! ♥

Szóval reggel felkerekedtünk (az ébredés elég nehezen ment) és útnak indultunk a hatalmas metropolisz, Tokyo felé. Kawakado, ahol az egyetem és a kollégium is van egy nem túl nagy, de bájos városka Saitama prefektúrában, egy átszállással és kb 50 perc alatt lehet beérni Tokyo egyik legnyüzsgőbb negyedébe, Ikebukuroba.

 

Kawakado állomás 

Kristály csillár ✯

Sziasztok!

Igyekszem szorgoskodni, de elég mozgalmasak a napok, úgyhogy kevés időm van gépközelbe kerülni. Ami nem is gond, hiszen nem is azért jöttem, hogy a gép előtt tespedjek :) Viszont ez azzal jár, hogy kezdek lemaradásba kerülni már így az elején a bloggal ^^ De most felkapom a történések fonalát onnantól, hogy landoltunk Japánban, a Narita reptéren.

A gépről aránylag gyorsan lejutottam és iparkodtam is a már ismerős falak között az ellenőrző és beléptető kapuk felé. A mozgó járdákon hipp-hopp az első állomáshoz meg is érkeztem. Szépen kis is vártam a soromat, majd mikor nyújtom az útlevelem és a sulitól a papírt átirányított a hölgy máshova, hogy a diákoknak arra. Ugyanis új rendszer van, amit én nem tudtam, még 3 éve nem így volt ^^ Egy lány már várakozott a kijelölt helyen, mint kiderült ő is a JUra jött, Adelának hívják és cseh. Már épp kezdett pánikolni, úgyhogy örült a felbukkanásomnak. Most a diákok beléptetése úgy zajlik, hogy már egyből a reptéren kapunk egy személyigazolványszerűséget. Ezt elég gyorsan le is bonyolították, úgyhogy máris egy személyazonosságot igazoló kártya birtokában haladhattunk tovább a bőröndjeink felé, ahol a szlovák lánnyal, Veronikával is összetalálkoztunk.

Koli, avagy a következő 1 évem lakhelye

Sziasztok!

Ígérem, hamarosan lesz bejegyzés az eddigi eseményekről, de mióta megérkeztem alig van lélegzetvételnyi időm, és a többiekkel együtt még mindig küzdünk az időeltolódásból adódó alvási/ébrenléti problémákkal, de lassan kezdjük megszokni.

Úgyhogy időszűkében most inkább egy képes beszámolót hoztam a koliról, ahol majdnem egy éven át fogok lakni, így gondoltam megmutogatom kicsit （＾ｖ＾）

Az egyetemtől gyalog max. 5 percre van a koli, az udvarra kilépve látszik az egyetem.

Van csudálatos műfüvünk is és biztonsági kamera őrzi a bejáratot.

Miután bepittyenettük az ajtón a megfelelő szupertitkos beléptető kódot (mellesleg a számok helye mindig máshol van, szóval tényleg muszáj a számokat megjegyezni, nem úgy mint az otthoni kolinál, ahol a mozdulatsor volt meg ^^)  belépünk és egy szép tágas előszoba fogad. Itt a cipőt természetesen le kell venni és külön, szoba szerint a saját polcra felrakni és papucsra cserélni. Én mezítlábas típus vagyok, így én ezt a papucs szolgáltatást nem igazán vettem még igénybe~

 

Az előszobából balra kanyarodva, majd megint balra a folyosó végén van egy szintén tágas konyha-étkező. Itt is van mindenkinek saját polca szoba szerint, valamint két nagy hűtő is. Egyik az első, míg a másik a második emeleté. A kajára rá kell írni a szobaszámot, így nincs keveredés és nem hammoljuk meg más eledelét. Mondjuk mi még semmit nem tettünk bele, a szobánkban lévő kis hűtő eddig kielégítette az igényinket.

Van több rizsfőzőgép, vízforraló, mikró, sok edény, lábas szóval nagyon komfortos, lehet sütni-főzni kedvünkre.

 

A szemetet természetesen szelektíven gyűjtjük a konyhában erre a célra elhelyezett kukákban. A tetején lévő képekkel illusztrált leírás ad némi kiindulási pontot mit hova, de azért nem minden volt tiszta az elején ^^

 

A földszinten van még egy fürdőkádas fürdőszoba és egy zuhanyzó is. Én eddig a zuhanyt választottam. Ma szó szerint hideg zuhanyként ért minket, hogy nem volt meleg víz. Történt ugyanis, hogy meglepett ma minket egy földrengés és ilyenkor a gáz automatikusan biztonsági okokból lezáródik. Viszont mire ezt észrevettük már este volt, így a gázszolgáltató csak holnap reggel tud kijönni. (・・。)ゞ

A zuhanyzó tipikus japán style, a víz középen gyűlik össze és folyik le. Két része van, az egyikben lehet vetkőzi/öltözködni a másikban pedig lebonyolítani a pancsit.

Az emeleten nincs zuhanyzó, csak egy sima mosdó pár hatalmas mosógéppel kiegészülve, amik amúgy a lenti zuhanyban is vannak. Még nem használtuk őket, de majd lesz a használatukról eligazítás holnapután, ami azért ránk fér :'D

Valamint van lent is és fent is egy-egy WC helyiség. Sokkal kulturáltabb, mint a pesti koli volt. És persze a WC fűthető ülőkés, popsi öblítős, távirányítónak beillő gombpanellel. Viszont felfedeztük, hogy rendelkezik néminemű hiányossággal. Zenélni ez a modell nem tud :D

A WC-ben külön papucska van készítve, ezt illik/kell/javallott használni.

A képen elég hosszúnak tűnik a folyosó, pedig valójában annyira azért nem az ^^

És végül a szobám, amiben próbálkozom a rend megtartásával inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nekem ez sose ment (⌒_⌒;)

Alvási célokra az emeletes ágyat választottam, az mindig is tetszett és így megmarad a másik ágy, hogy pakolja rá ezt-azt. Már látom is magam előtt, ahogy csinos kis ruhahalom fog tornyosulni rajta rövidesen~

Nagyon tágas és kényelmes szoba, van légkondi, saját hűtő és rizsfőző. Én máris nagyon szeretem, kis otthonos (｡’▽’｡)♡

 

Csináltunk ma Ancsival videót is a koliról, amire reményeim szerint a média szakos tanáraim nem fognak rábukkani, mert nem vagyok biztos benne, hogy maradéktalanul elégetettek lennének a frenetikus teljesítményemmel (^^")

A hangomat továbbra sem szeretem felvételen (se), sőt visszahallgatva arra is rádöbbentem, hogy pösze vagyok kissé xD Ez volt a nap tanulsága.

Igyekszem legközelebb egy tartalmasabb beszámolóval készülni, most lesz pár szabadnapunk, úgyhogy majd szorgoskodom (੭ˊ͈ ꒵ˋ͈)੭̸*✧⁺˚

Felhők felett~

Sziasztok Bogyókák!

Épp a gépen ülök, már végig néztem 3 filmet, megtömtem a pocimat, játszottam is, de már nem tudok mit kezdeni magammal és még hátra van 2 óra a felhők között töltött időből, így úgy döntöttem, az első beszámolóm megírásába kezdek.

Délelőtt 11.40-kor száll fel a gépem. Természetesen, ahogy az már nálam lenni szokott, nem ment minden simán. A chek-innél közölték, hogy túl nehéz a bőröndöm, nem engedik át… Volt már, hogy 5 kilóval volt nehezebb, nem problémáztak. Most bezzeg igen. Így valóra válhatott az a mindig is dédelgetett álmom, hogy a reptér közepén kelljen szétkapni a bőröndömet, lehetőleg a melltartóimat is szemügyre téve… Végül magamra vettem még egy szoknyát, rövidnadrágot és pulcsit. A hátsó fertájam jelentősen megnövekedett ezáltal, csodásan festettem, mi tagadás.

Ezen a kisebb nehézségen miután túlestem már simán ment minden, bár az igaz, hogy jól végig motoztak, mert gyanús volt a rengeteg gönc rajtam xD

Az út Helsinkiig kb 2 óra volt. Kaptunk rágcsát, semmi különös.

Pajtis hét és utolsó simítások

Sziasztok!

Hát ez is elérkezett. Egy hét múlva újra repülőre ülök, hogy álmaim országába menjek. Mindjárt itt az idő, ennek ellenére furcsa mód, még nyugodt vagyok. Pedig a szobám közepén ott terpeszkedik a bőröndöm, benne a ruha halom és körülötte egyéb más dolgok, amik a bepakolásra várnak. De az agyam még nem fogta fel. Talán így védekezik az ellen, hogy nehogy egyszer csak felébredjek és kiderüljön, csak álmodtam az egészet ^^

még teniszpálya is van

Sziasztook :)

 

Az ügyintézéssel jól állok, minden papírt sikerül beszereznem és pénteken fel is adtam őket postán. Ma pedig nagy meglepetésemre az útlevelem is megérezett. Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan elkészül, de nagyon örülök neki :) Holnap megyek is a postára, hogy a fénymásolatát a többi papír után küldjem~

Barangoltam egy kicsit a Josai honlapján, és mikor megláttam, hogy mekkora területen terpeszkedik, és milyen sok épülettel, kissé megijedtem, hogy itt hogy fogok én eligazodni :'D Csak éppen hogy nagyobb, mint a Károli x'D

Életemben először

Sziasztok!

Múlt hét végén megkaptam a szükséges papírokat, így ezen a héten nekiálltam elintézni a ezet a kinti egyetemhez. Egy elég csinos kis listát kaptam a szükséges papírokról és dokumentumokról. Vannak köztük kitöltendők és beszerzendők is. Hétfőn neki is láttam a beszerzendők első körének, valamint az útlevelet is elmentem megigényelni. Az első sokk ekkor ért. Ott kezdődött, hogy július 14-re akartak időpontot adni... Így átmentem máshova, ahol szerencsére egyből megtudtam igényelni az útlevelemet. Azonban... Kb 20 nap mire elkészül, viszont július 5-ig ki kell érni postán az útlevél fénymásolatnak a többi papírral együtt. Gyorsított eljárást lehet kérni, ami potom 19.000 ft-ot kóstál o__o Így hát maradtam normál 20 napos változatnál és reménykedtem benne, hogy nem lesz gond. Írtam is egy emailt a Josainak a fennálló helyzetről. Gyorsan jött is a válasz, szerencsére nagyon kedvesek és megértőek voltak :)