"Where Dreams Come True"

Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkinek Sikerekben és Boldogságban Gazdag, Álmok valóra váltásában bővelkedő Boldog Új Évet Kívánni! *^O^*

Ugyan már véget ért a 2014-es év, de még mindig van elmaradásom, így most kicsit visszarepülünk az időben ^^

Még november végén Takával DisneySea-be mentünk, ez volt az ő szülinapi ajándéka nekem, mert tudja, hogy mennyire szeretem a Disney-t *^^*

Japánban DisneyLand és DisneySea is van méghozzá egymás mellett a kettő, csak DisneySea, a nevéből is sejthetően a tengeren van, így egy kis vonat visz oda, természetesen itt már belépve a Disney világába, így a megszokott vonatoktól eltérően Mickey egér fej formájú ablakokkal és kapaszkodókkal, valamint kis kanapékkal. Ellenben a bárhol használatos Pasmo kártyánk itt is használható az utazási díj kifizetésére, így ezzel nincs külön macera. ^^ 

Karácsonyosdi~

Sziasztok! :)

 Az idei karácsonyom volt az eddigi legrendhagyóbb és a legkevésbé karácsonyos karácsonyom. Azt leszámítva is, hogy ez volt az első alkalom, hogy a családomtól külön töltöttem ezt az ünnepet, sok különbséget szolgáltatott egy idegen, ráadásul nem is keresztény országban töltött karácsony.

Itt Japánban a karácsony inkább amolyan második Valentin-nap féleség számba megy, a párok együtt elmennek valahova és közösen, romantikusan ünnepelnek. Akinek pedig nincs párja vagy a barátaival ünnepel vagy a TV előtt tömi magába a karácsonyi tortát, mert hogy itt ilyen is van. Tejszínhabos-epres piskóta torta.
Ha már átvették a nyugattól az ünneplést, még ha meg is reformálták, akkor már a karácsonyi hangulatot idéző kellékek sem maradhatnak el, ergo minden karácsonyi fényárban úszik és lépten-nyomon karácsonyfákba ütközhetünk meg Mikulásokba. Na és a karácsonyi zenéket sem felejtik el zengeni az üzletek. Szóval a karácsonyi hangulatom meg is volt, egészen karácsony napjáig, amikor is kénytelen voltam realizálni, hogy itt ez a nap olyan, mint a többi. Felkeltünk reggel és szépen bementünk az óráinkra. A különbség csak annyi volt, hogy az ebédszünetünkben tartottak nekünk a koli nappali/étkező részében egy kis karácsonyi eszem-iszomot, majd a nap további részében még óráink voltak. 

Hegyet másztunk

Sziasztok!

Szokásos elmaradás pótló bejegyzés következik ^^

Még november elején kerekedtünk fel, hogy elmenjünk a Takao nevű hegyre megcsodálni az őszi levélsárgulást. Japánban ősszel előszeretettel mennek el megnézni a kouyo-nak nevezett jelenséget, vagyis a gyönyörű pirosba és sárgába borult leveleket. Ezt pedig momiji-nek hívják.
Taka  szervezte a programot, amire végül a tervezettnél kevesebben tudtak eljönni, de a kis csapatunkkal így is nagyon jól éreztük magunkat :)

Termesztésen rögtön kalandosan sikerült a kezdés. Ancsival és Lível ugyanis sikerült eltolnunk valamit, így majdnem egy órás késéssel sikerült megérkezni a találkozó helyszínére. Mivel akkor még egyikünk sem rendelkezett kommunikációra is alkalmas telekommunikációs készülékkel, szólni sem tudtunk Takának, hogy bocsesz, iparkodunk ^^"

Megérkezve rögtön neki is vágtunk a magaslatnak. Több lehetőségközül mi a legkönnyebb utat választottuk rendkívül sportosan. A hideg ellenére még így is rendesen megizzadtunk mire felküzdöttük magunkat, útközben többször is tartottunk pihenőt és néhány ruhadarabunktól is megváltunk. Elég könnyen vettem volna az akadályt, csak a gyenge tüdőm miatt volt időnként kicsit nehézkes a túra. De azért így is biztosra vettem, hogy másnap köszönthetem az izomlázat, de végül mégsem, aminek kifejezetten örültem, ezek szerint mégsem vagyok annyira tunya, mint gondoltam ^^

Komasai \(^o^)/

Sziasztok!

Lassan már szokásossá válik, hogy azzal kezdem a bejegyzéseimet, hogy nem volt időm írni, ezért az elmaradás ^^ És ugyan már december eleje van, úgyhogy a hosszú hiátus után most visszaugrunk egészen november legelejére (ez így leírva szörnyen hangzik, hát hogy telhet ilyen gyorsan az idő!?)

Készül a plakát, Ágival alkottuk :)

Ezek a lámpionok
már jó pár nappal előbb jelezték,
itt bizony készül valami :)

A kultúra napja Japánban november 3, mivel hogy ekkor született a hajdani Meiji császár és ennek alkalmából országszerte bunkasai, vagyis kultúra ünnep nevezetű eseményeket tartanak. Ebből mi sem maradunk ki, 3 napos iskolai fesztivál volt az egyetemen, aminek mi is aktív résztvevői voltunk.

Vegyes felvágott

Sziasztok!

Végre itt a péntek, már nagyon vártuk mindannyian, mert ez a hét is úgy telt el, hogy alig volt egy szusszanásnyi időm se. Ebben a legrosszabb az, hogy nincs időm beszélni azokkal, akikkel szeretnék. Ráadásnak ott az időeltolódás is... Amikor lenne egy kis szabadidőm tuti, hogy épp mindenki alszik a világ másik felén ^^

A másik pedig, hogy Takával sincs időm találkozni ;__;

A chibai hétvége után kezdődtek el a tokyoi óráink. Az utazgatással elég sok idő elmegy és elég későn szoktunk hazaesni, főleg ha még boltba is kell menni hazafelé. Az órák egész érdekesek, bár az még a jövő rejtélye, hogy angolul miként fogok egy 4-5 oldalas esszét írni japán irodalmi témában ^^

Ezen a héten jött az egyetemünkre a cseh miniszterelnök, így megint meg kellett jelennünk a kosztümünkben és bájos mosoly keretében a cseh zászlót lengetve üdvözölni az uraságot. Majd egy hosszú előadást végigülni, amin mi Ancsival sikeresen bealudtunk. De szerencsére ez itt normális :D Ma az egyik óránkon egy japán srác még horkolt is, amíg fel nem riadt a saját maga keltette zajra xD Persze mi meg pukkadtunk a nevetéstől :D

Amúgy amióta itt vagyunk többet volt majdnem rajtam kosztüm, mint egész eddigi Földi pályafutásom alatt. Mindennek rendezvényt, ceremóniát, előadást kell tartani és feszíteni puccba vágva, mint pók a lucernásban.

Múlt hét előtti héten is, az egyetlen délutánunkra, ami szabad lett volna még kivételesen, a csütörtökire jól beraktak nekünk egy újabb popsinyaló eseményt, mert küldött az egyetemere két tanárt a drága kormányunk. Igaz, hogy a japánok egyet kértek, de kaptak kettőt is!

A két új magyar tanár a tokyoi kampuszon tanít, így gyanítjuk, hogy következő félében megint kapunk oda kötelező órákat.

Egy csodálatos hétvége Chibában

Sziasztok!

Holnaptól újra suli, sajnos véget ért ez a rövid kis szünet. De a mai napot még kihasználom, hogy írjak egy újabb beszámolót a chibai kalandjaimról.

Egy hosszabbacska bejegyzésnek nézünk eléb, úgyhogy nasit készíts! :)

Még október végén az egyetem elvitt minket Chibába, egész pontosan a Kamogawa városában lévő kampuszra, a Josai International Universityre. Rettenetesen korán, reggel 4-kor kellett kelni, ugyanis elég hosszú az út. Mindenki elég kókadt volt, de gyönyörű volt útközben a kilátás, így abban gyönyörködtünk és kaptunk az útra nassolni valót is. Mondjuk még mindig nem értem azt a nagy hájpot ami övezi az Oreot, egy teljesen átlagos keksz. A Győri Édes szerintem bármikor simán veri ^^

Fehér tigrist láttam!

Sziasztok!

Rettenetesen elvagyok maradva, de mostanában egy lélegzetvételnyi időnk nem volt.  Mikor végre lett végre egy szabad délutánunk, az egyemen egy nappal előtte szólt, hogy dolog van. Kis se láttunk az utóbbi időben a teendőkből, de most végre van pár szabad napunk, úgyhogy lehet pihenni és behozni az elmaradásokat tanulás terén is ^^

Kihasználva a szünetet itt is a következő beszámoló arról, amikor Takával a Soubu Doubutukouen nevezetű állatkert-vidámpark keverékbe mentünk.

Az állatkert Taka városától nem messze van, így rám megint hosszabb vonatozás várt, de ott voltam időben és elindultunk felfedezni az állatkertet :) 

Nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy már csak ezért is izgatottan vártam a napot, ráadásul egy állatkert és egy vidámpark fúziója a hely, így alig vártam, hogy végre megint hullámvasutazhassak *o* Végül az időhiányában kimaradt, mert annyira elvoltunk az állatokkal, hogy észre sem vettük hogy elment a nap. De nem bántam, mert fantasztikusan éreztem magam! Rengeteg édes és gyönyörű állatot láttunk, a legtöbbet legszívesebben hazahoztam volna *w* Mindig mondtam is, hogy "Szeretnék egy ilyet is tartani *O*" A végére már mielőtt mondhattam volna, Taka már magától mondta "Szeretnél egy ilyen állatot is!" xD

Játék nap

 Sziasztok!

Szokás szerint el vagyok maradva, de most gyorsan jelentkezek egy rövid kis beszámolóval :)

Egyik szerdai napon történt, hogy nekünk V4-es diákoknak nem voltak óráink, hanem helyette a helyi alsó középsulisok jöttek hozzánk egy kis játékos napra.

(V4 = A Visegrádi Együttműködés,  Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete)

A program célja az volt, hogy a japán diákok gyakorolják kicsit az angolt, mert hamarosan 6 hetet fognak eltölteni Ausztráliában. Gondoltam is hogy, na velem aztán jó gyakoroló partnerre tesznek szert, mikor én magam se állok a helyzet magaslatán. Mondjuk mióta itt vagyunk örömmel fedeztem fel, hogy többet értek, mint gondoltam. Na de önállóan egy mondatot összerakni, az tényleg nem megy. De ismerve a japán angol nyelv oktatást azért annyira nem pánikoltam, sejtettem, hogy az én szintemet ők se szárnyalhatják toronymagasan túl. Igazam is lett, kb 1 lány volt aki tudott hosszabb mondatokat is összerakni és nem csak egy szavas mondatokban beszélt ^^

Mikor megérkeztünk ők már bent ültek és érdeklődve figyeltek minket. Először is ki kellett állnunk eléjük és egyesével bemutatkoznunk, majd utána szétosztottak minket. Egy asztalhoz 3 V4-es diák került, majd vetésforgóban haladtunk mindig tovább, így minden asztalhoz odajutottunk és játszottunk. Aranyos kis játékok voltak, nem igazán a nehézségi fok volt a fő szempont úgy éreztem, hanem tényleg, hogy kommunikáljunk egymással angolul.

Azonban mielőtt még elkezdtük volna a játékos feladatokat, a kb 30 fős japán osztály meglepett minket egy szép énekkel. A sulijuk himnuszát énekelték el nekünk, mert hogy itt minden sulinak, sőt még ovinak is van saját himnusza :)

Szemgolyó a koktélban

Sziasztok!

Sajnos ide is megérkezett az ősz, állandóan borús az idő és sokat esik.

Szerencsére egyik nap, mikor Takával Harajukuba mentünk még szép idő volt :)

Most nem szúrtam el, a megbeszélt napon sikerült ott lenni a megbeszélt helyen :D

Harajuku állomáson találkoztunk és rögtön a Meiji szentély felé vettük az irányt. Épp haladunk a célunk felé, mikor egy külföldi lány nagy lelkesen leszólít és csillogó szemekkel angolul kérdez tőlem valamit. Feltehetőleg külföldiségem láttán arra számított, hogy kérdését megértem és kielégítő válasszal tudok szolgálni. De lelkesedése gyorsan lelohadni látszott mikor meglátta a zavart a szemeimben és realizálta, hogy egy kukkot sem értettem, majd a döbbent arc, mikor helyettem Taka válaszolta meg szépen angolul a kérdését. Úgy éreztem nem igazán állt össze neki a dolog, hogy a japán srác válaszolt neki angolul, ellenben a külföldi lány úgy nézett rá, mintha legalábbis 3 feje lenne :D

Az állomástól nem messze van a szentély. Egy szép széles, hatalmas fákkal és bokrokkal övezett út vezet a szentélyig. Japán sokoldalúsága itt is megmutatkozott. Kb 10 perc sétára van Tokyo egyik legnyüzsgőbb és leghíresebb utcája, nem messze autók és vonatok haladnak sebesen és rengeteg ember igyekszik a dolgára. Ellenben ott van mellette ez a tökéletesen csendes és nyugodt hely, ráadásul messzire se kell menni. Imádom ezt a kettősséget ^^ Legyünk akár Tokyo szívében vagy a szélén, de a felhőkarcolók városában rengeteg ilyen természetközeli, csendes helyet találni, ahova belépve az embernek olyan érzése támad, hogy egy teljesen új világba csöppent és az előbbi zsongó-bongó várostól messzire került.

A Meji szentélyhez vezető út bejárata

Egy kicsit az egyetemről

Sziasztok!

Lenne bőven mit mesélni, megint sok kalandom volt, de sajnos idő híján vagyok, így egy rövidebb bejegyzésre van most csak időm, így gondoltam mesélek egy kicsit az egyetemről.

Először is kezdjük az órarendemmel, íme:

(ami bevallom, Lí-chan blogjáról loptam, mert lusta disznó vagyok begépelni, de itt megtekinthetitek a forrást: http://szovaljapan.blogspot.hu/)

Hétfő

-Japán irodalom angol nyelve fordítása - Kioicho Kampusz, Tokyo, angolul (az angolt még csak csak megértem, de önállóan nem tudok mondatot összetenni, úgyhogy vicces lesz. Viszont tegnap volt az első óránk és úgy tűnt, az óra címe nem fedi teljesen a valóságot. Szóval van esélyem elkerülni a csúfos kudarcot)

-EU politikája és gazdasága - Kioicho Kampusz, Tokyo, angolul

Ösztöndíj átadó ceremónia

Sziasztok!

Ha már itthon fekszem betegen, gondoltam kicsit pótlom a lemaradásaimat, úgyhogy itt a következő  beszámoló :)

Még Szeptember 30-án hivatalosak voltunk a "Scholarship Awarding Ceremony" nevezetű eseményre, amit az egyetem Tokyoban lévő kampuszán rendeztek.

Reggel 8-ra kellett Kawakado állomáson találkoznunk Ogata-sannal, aki ugye a reptéren is várt minket. Japánban 10 perccel a megbeszélt időpont előtt illik ott lenni, így meg is jelentünk 7.50-kor a csinos fekete zakónkat felöltve a megbeszélt helyen. Ogata-san is megérkezett pár perc múlva és már indultunk is. Sakadoban át kell szállni, és a srácok is ott csatlakoztak be hozzánk, majd Ogata-san tartott egy rövid tájékoztatást a napról.

Még egy átszállás várt ránk Wakoushiban, onnan már a Yurakcho vonalon haladtunk tovább, ami zsúfoltabb volt már jóval, mint amit itt vidéken megszoktunk, de a régi reggelekhez képest, amikor még Ryogokuba jártam suliba, ez semmi se volt. Kojimachi állomáson szálltunk le, ahonnan nagyjából 3 perc séta volt a JIU Kioicho kampusz. Jövőhéttől már itt is lesznek óráink, úgyhogy legalább most már könnyen odatalálunk majd :)

Mert egyszer mindent ki kell próbálni...

...így van ez a japán kórházzal is, mert miért ne...

Kb 3 napja már nem érzem jól magam és lázas is vagyok, viszont tegnap egész nap teljesen fitt voltam, örültem is, hogy hatott Ancsi és Li-chan gondos ápolása, túl vagyok rajta.

Úgy terveztem, hogy nem megyek suliba, inkább rápihenek egy napot, biztos ami  biztos alapon, de mivel ennyire jól éreztem magam az utolsó órára mégiscsak bementem. Majd kb óra közepén elkezdtem érezni, hogy tuti megint lázas vagyok, tüzelt is rendesen a homlokom, egy tükörtojást lazán meglehetett volna sütni rajta, na meg rázott a hideg. Így óra után rögtön be is mentünk a suli egészségügyi központjába, ahol azonnal meg is mérték a lázamat, 39,5. Közölték, hogy akkor uccu neki, irány a kórház. Tudni kell, hogy Japánban mindennel kórházba mennek, a háziorvos fogalma itt ismeretlen. Úgyhogy jött a taxi és már suhantunk is. Ancsi és Lí olyan aranyosak voltak, hogy ők is elkísértek, meg az egyik sulis dokinéni is jött velünk.

A lábát is???

Sziasztok!

Már megint elért minket egy tájfun, méghozzá az egyik legnagyobb, a Vongfong. Lehet holnap nem is lesz tanítás. Remélem gyorsan átvonul Japán felett és nem okoz nagy károkat.

Takával egyik péntek este elmentünk egy magyar étterembe. Nekem ugyan még nem hiányzik a magyar koszt, viszont Taka szeretett volna magyar kaját enni, így ellátogattunk a Paprika étterembe. Már voltam itt máskor is és akkor is nagyon finomat ettem, nem volt ez másként most se. Takának is nagyon ízlett, gulyáslevest és töltött káposztát evett.

Azért kicsit furi érzés Tokyo közepén egy magyar étteremben ülni, ahol ráadásul magyar rádió szól :D

Taka és a gulyásleves :)

Alienek Kawagoeban

Sziasztok!

Ma elért minket a tájfun, így szobafogságra vagyunk ítélve, a holnapi órák is elmaradnak valószínűleg. Mondjuk nekünk még nincsenek óráink hétfőn, mert azok a tokyoi kampuszon lesznek, de még nem kezdődtek el. A tájfun miatt Taka rám is parancsolt, hogy tessék bent maradni és lustálkodni. Így is tettem. Kialudtam magam, majd a lányokkal főztünk finom curryt ebédre és utána sziesztaként befejeztük a Trónok Harca első évadát, amit Lí-chan még nem látott, így most ezt pótoljuk. Mondjuk nem túl könnyed sorozat, de azért nem ülte meg a gyomrunkat :D

Még terveztem mára tanulást, de előbb gyorsan egy blogbejegyzés, hogy végre utolérjem magam :)

Múlthéten hétfőn a suliban kezdtünk és elvittek minket az Alien registrationra a városházába, vagyis minket, kis alieneket beregisztrálni, hogy itt tartózkodunk. A japán személyigazolványunk hátuljára kaptunk szép kis matricát a hivatalossá vált lakcímünkkel. Valamint megkaptuk a TB kártyánkat is. Japánban természetesen a TB kártya is más, mint otthon. A hátulján van egy rész, ahol 3 pont közül lehet választani. Az egyik szerint már agyhalál esetén is, másik estben pedig ha leállt a szíved és meghaltál ajánlod fel a szerveid, vagy az utolsó opció, miszerint nem ajánlod fel. Ezt persze mindenki maga dönti el, bekarikázza az általa választottat, aláírja, majd a kapott matricával leragasztja, így rejtve marad, hogy ki mit választott. Nekem ez a rendszer tetszik, így mindenki szabadon választhat.

Gratulálok Kaorin...

Ez a mai nap... :'D

Tegnap megbeszéltük Takával, hogy ma találkozunk. Fel is keltem reggel, szépen elkészültem és indultam, ahogy nagy kislányoz illik. Ikebukuro állomás hatalmas, úgyhogy bolyongtam egy kicsit, mire megtaláltam az átszállásomat, így kis késéssel érkeztem meg. De Taka nem volt sehol o__o Mindig időben érkezik, de gondoltam bármi közbe jöhetett, hát vártam. És csak vártam, vártam. Mikor már nem érkezett meg 1 óra várakozás után sem, kezdtem gyanút fogni, hogy bizony valamit elnézhettem. De mivel még nincs telefonom nem tudtam felhívni se. Ráadásul rájöttem, hogy amikor voltunk bevásárolni a boltban elköltöttem a pénzemet és nem töltöttem újra munícióval a pénztárcámat, így ott álltam 400 yennel Tokyo közepén és még szólni se tudtam senkinek. Remek. Már láttam magamat ahogy csövesként tengetem az életemet Tokyo egyik aluljárójában xD

A hatalmas pánik közben egyszer csak megláttam egy McDonald's táblát és ekkor eszembe jutott, hogy ha az otthoni Mekikben van wifi, hátha a japán Mekikben is van. (Japánban nagyon kevés helyen van wifi) Elő is kaptam az iPodomat, wifi bekpacs és indulás a Meki irányába. Szerencsémre el se kellett mennem a Mekiig, mikor az egyik üzlet előtt wifit fogott a kis drágám, ráadásul működőképes wifit *-* Rég örültem ennyire internet kapcsolatnak :D Ahogy megnéztem az üzeneteimet rögtön rá is eszméltem a baklövésemre, ugyanis a találka nem mára, hanem holnapra volt megbeszélve, csak kicsit eltévedtem a kanjik sűrűjében ^^"

Egy kis esti muri

Tegnap este épp kényelmesen bevackolva magam a puha ágyikómba és a Rilakkuma plüssömet szorongatva izgultam az egyik kedvenc sorozatomat, az Elcserélt lányokat nézve, mikor a szomszéd szobából hatalmas sikolyt hallok. Rögtön tudtam, ez bizony a "csótánysikoly" lesz és Livi szobájából érkezett. Még időm se volt lemászni az ágyról mikor Ancsi rám tört, hogy azonnal likvidálni kell egy csótányt, így a pizsimben (Lanus Mickey egeres pólója + bugyi kombó, a tökéletes csótányvadász hacuka) megközelítettem a veszélyzónát. Egy ideig az ajtón csak a fejünket mertük bedugni és szemléltük a helyet, ahol Livi látta a csótányt eltűnni az egyik polc alatt. Végül, hatalmas bátorságomat fitogtatva egy esernyővel felvértezve beléptem a szobába és amilyen messziről csak lehetett, rettegve kukkantottam be a polc alá, de a betolakodónak nyoma sem volt. Ezután már a lányok kicsit felbátorodva bemerészkedtek a szobába és közös erővel igyekeztük felkutatni Livi újdonsült, nem kívánatos lakótársát. Az elején igen csak óvatos és félénk volt a kutatásunk, de ahogy egyre csak hiába kerestük, úgy feledkeztünk meg egyre inkább az undorral vegyes félelmünktől. De csak nem akadtunk a nyomára a betolakodónak. Mivel a hosszas kereső hadjáratunk, aminek keretében Livi egész szobáját a feje tetejére állítottuk nem járt sikerrel, kezdtük feladni a reményt és némi tanácskozással egybekötött pihenőt tartottunk. Épp a padlón ülve hevesen magyaráztam valamit, amikor Livi felsikkantott és arcának torzulásából biztos voltam a veszélyben és félve néztem a hátam mögé. Ezt nem kellett volna. A csótány, nem is kicsi, gyors iramban közelített felém, így sikoltva rontottam ki a szobából, amit követően Livi szintén sikoltva rávetette magát (na azért tisztes távolságot tartva) a csótányra és hatalmas adag srpayt nyomott rá, elgázosítva a szobát. Mikor már biztosak voltunk benne, hogy a szerencsétlen jószág kilehelte a lelkét, jött a hatalmas dilemma, hogy ki lesz az a bátor hős, aki kiviszi a szobából. Végül Ancsi nyerte el a megtisztelő címet és egy vastag újságpapírt használva, a szőrös lábait immár égnek meresztő csótányt ellavírozta a klotyóig és búcsút véve tőle meg vízi csúszdáztatta.

Ugyan a kis kalandunk után lassan éjszaka 1 óra volt, még az ágyamba visszabújva folytattam a sorozatnézést.

És a közösségi szellem határtalan szárnyalásáról is meggyőződhettünk, ugyanis a sikoltozás ellenére sem érkezett segítségünkre senki a többi szobából. De legalább később lesz majd min nevetni :D 

1 óra utazás, 1 tál rámen

Sziasztok!

Az első hétvégét Takánál töltöttem *w* Pénteken megvolt az évnyitó, amiről már írtam korábban, és izgatottan vártam a másnapot, hogy újra találkozzunk és meglássam, hogy hol lakik. Viszont izgultam is egy kicsit, mert ez egyet jelentett azzal, hogy megismerem a családját ^^

Reggel időben keltem, mert nagyjából 2 óra vonat utat jelent, mire Kawakado állomásról megérkezem Satte-ba. Mindkét városka ugyan Saitama prefektúrában helyezkedik el, mégis elég messze van, 3 átszállással lehet legkönnyebben menni.

Az állomáson várt Taka a bátyjával, Tomoval. Hát szerintem egyáltalán nem hasonlítanak, de nem én vagyok az első aki ezt mondja állítólag :D

Útközben még Masato, Takáék egyik barátja is csatlakozott hozzánk. Masato és Taka osztálytársak voltak gimiben :) Egy aranyos kis kávézóba ültünk be, én matcha latteét ittam *O* Sosem tudom megunni (*^^*)

In Wonderland~ ☆

Sziasztok!

A hétfő után szerdán megint találkoztunk Takával, ezúttal Ikebukuroban volt a találka, Taka indítványozására, hogy nehogy megint lekéssem az utolsó vonatot ^^

Étterembe mentünk, de nem egy sima, átlagos étterembe ám! Hanem Alice Csodaországban témájú étterembe *o* Az egész hely Alice dizájnban fürdött, nagyon jól nézett ki. A felszolgáló lány, szintén a filmhez illő öltözékben, végig úgy fogalmazott, mintha mi magunk is Csodaországba csöppentünk volna.

Végre vele ♥︎

Sziasztok!

Japánban töltött harmadik napom egy olyan nap volt, amit már nagyon izgatottan vártam és már sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz. De hogy így fog indulni, arra nem számítottam.

Mivel délután 5 óráig dolgozik, így fél 6-ra volt megbeszélve, hogy végre találkozunk a párommal *o* Előző este ez időeltolódás miatt hajnali 3-ig nem jött álom a szememre, majd másnap "reggel" fekszem az ágyba, érzem, hogy jó lenne még aludni, de még mielőtt a másik oldalamra fordulnék, azért gondoltam ránézek az időre. DÉLUTÁN 4 ÓRA (((( ;°Д°)))) Már fél órája úton kellett volna lennem, hogy a megbeszélt időpontra ott legyek, én meg még pizsiben, kócosan, kómás fejjel akkor ébredtem...

Mint akit katapultáltak ugrottam ki az ágyból és rekord gyorsasággal neki álltam készülni.

Közben küldtem szegény Takának egy emailt, hogy kissé megtréfált az időeltolódás és magyar idő szerint reggel sikerült felkelnem, és szánom-bánom, de rohanok...

Ahol a következő egy évben okosodni fogunk: az egyetem

Sziasztok!

Ma szabadnapunk van, úgyhogy máris itt a következő bejegyzés :) Ezúttal az egyetemet szeretném megmutatni nektek. Hatalmas! Főleg, ha az otthoni egyetememhez viszonyítom. Viszont könnyen átlátható, úgyhogy felesleges volt előzetesen aggódnom, hogy tuti el fogok tévedni, ami amúgy sem szokásom ^^

Sok zöld terület van, szerintem szép és barátságos. Az óráink majd pénteken kezdődnek, úgyhogy arról a részéről még nincs tapasztalat, de izgatottan várom. És tegnap kiderült, hogy hétfőn és csütörtökön a Tokyoban lévő kampuszon lesznek óráink, úgyhogy hetente kétszer már tuti, hogy megyek Tokyoba, ezt ki is fogom használni és órák utánra tervezek majd programokat Tokyoban \(^o^)/

Túl vagyunk két egyetemi rendezvényen is. Az egyik, ami miatt hamarabb is jöttünk a tervezettnél, az a The World Assembly for Women in Tokyo (WAW! Tokyo 2014) nevezetű esemény volt, ami főként a nők esélyegyenlőségéről szólt. Miután az egész cserediák sereglet kis zászlókat lengetve köszöntötte a különböző országokból érkezett fejeseket (úgy éreztem magam, mint egy idomított cirkuszi majom. Még zászlólengetési próba is volt!)  hosszú beszédeket hallgathattunk meg angolul az elalvás elleni kényszerrel küzdve. A küzdelmünket segítette amikor észrevettük, hogy mögöttünk Kei-chan milyen vicces pozícióban szenderült álomba és ezután azért küzdöttünk, hogy ne kezdjünk el hangosan röhögni xD

Miután ennek a résznek vége lett egy tea party következett, ahol szintén hallhattunk rövidebb beszédeket, de már közben tömhettünk magunkba mindenféle finomságot.