Egy varázslatos utazás ~ Roxmortsban jártam ☆

Sziasztok!

Következzen a második Osakában töltött napunk, amikor is az USJ, vagyis az Universal Studió Japan elnevezésű szórakoztatóipari egységben tettünk látogatást.

Reggel az állomásra menet egy okonomiyakihoz hasonló, kyabetsuyaki elnevezésű finomságot árultak, így ez lett a reggelink. Mennyei volt!

Úgy kell elképzelni az USJ-t, mint Disneyland egy Universalos kiadását, Mickey egér helyett Pókember :D

Sok, az Universal Studió keze alatt született filmet felvonultatott az igen nagy kiterjedésű park, többek között a már említett Pókember, Jurassic Park, Vissza a jövőbe, valami cápás és pár számomra ismeretlen is, valamint a most nagy népszerűségek örvendő anime, az Attack on Titan sem maradhatott ki. De számomra mégis csak egy volt, ami igazán érdekes volt és torokszorítóan  izgatottá tett, így látogatásunk fő oka is ez volt. Ez a film pedig nem más, mint a Harry Potter!

Irány Osaka! ^o^

Sziasztok!

Múlt hét előtt Takával egy csodálatos utazásra indultunk a Kansai régióban lévő Osakába és Kyotoba!

Régi álmom valósult meg azzal, hogy Japán délebbi részeire is eljuthattam. *O*

Egy szerdai napon indultunk útnak. Eredetileg már kedden szerettünk volna, de egy reggeltől estig tartó konferencián kellett részt vennem az egyetemen, így az utazás a következő napra került áthelyezésre.

Takával a Tokyo állomáson találkoztunk és rögtön indultunk is megkeresni a shinkansen-t, ami 3 óra alatt fog elrepíteni minket a yakuzák és a takoyaki városába, Osakába. 

Könnyen meg is találtuk és épp jókor érkeztünk. Vettünk útravalónak egy kis innivalót és mikor a peronra léptünk már fel is tűnt az előző útjáról érkező szuper expressz. Ekkor már rajtra készen várta a rózsaszínbe öltözött takarítóbrigád a vonat érkezését, majd mikor az utolsó utas is leszállt már masíroztak is fel és hipp-hopp újra tisztára varázsolták és újra útra kész volt. Ekkor szállhattunk fel mi is. A shinkansenen előre meghatározott ülésre szól a jegy, gyorsan meg is találtuk a mi helyünket. Sajnos pont nem ablak mellé szólt a jegyünk, de én rendszeresen kimentem az ajtóhoz én onnan csináltam fotókat és videókat. A repülő ötlete is felmerült, mint opció, de legnagyobb örömömre végül mégiscsak shinkansennel mentünk. Imádok repülni, de még sosem utaztam shinkansennel, így nagyon szerettem volna már kipróbálni, ráadásul olyan csodálatos tájakon robogtunk végig, amit ha repülővel megyünk, nem láthattam volna. Többek között a Fuji hegy mellett is elsuhantunk *o* Lenyűgöző látvány volt, jól eső érzés volt újra látni. Felidéződtek az emlékeim, amikor fent voltunk és a mellette lévő FujiQ vidámparkhoz is rengeteg szép emlék köt.

A  Shinkansen N700 Nozomi típusú vonattal szeltük át a tájat, az internet szerint 270km/h sebességgel. Szebbnél-szebb helyeket láttunk, az egyik kedvencem az volt, mikor kb Nagoya után egyszer csak a táj fehérbe öltözött és mindet beborított a hó.

Nagyon kényelmes utunk volt, olyan volt a vonat belseje, mint egy repülőnek és időnként olyan érzésem is volt, mintha egy repülőn ülnék és nem is egy vonaton. Ami számomra még nagyon tetszett, hogy a kalauz, akárhányszor áthaladt a szerelvényünkön, mikor kinyílt az önműködő ajtó, belépés előtt meghajolt. Ezt a tiszteletkinyilvánítást az utasok felé egyszer sem mulasztotta el megtenni.

Disneyland - Frozen különkiadás

Sziasztok!

Egész jól behoztam a lemaradásomat, ugyanis ez a bejegyzés a február elején DisneyLandban töltött csodás napomról fog szólni, a következőben pedig végre irány Osaka \(^o^)/

Szóval február elején ismét Maihama volt az úti cél, ezúttal Disneyland, ahol Frozen Fantasy néven még márciusig speciális Frozenes előadások mennek. Ettől csak még izgatottabban vártam ezt a napot, mert a Frozen a kedvenceim közé tartozik, rögtön belopta magát a szívembe. És mivel mindig is imádtam a Disneyt, bármikor készem állok egy kis szórakozásra Disney világában ^o^ Egy nagy gyerek vagyok még mindig ^^

Annak ellenére, hogy hétköznap mentünk rengetegen voltak, bár ez nem meglepő egy olyan Disney imádó országban, mint Japán. Kicsiknek és nagyoknak is egyaránt kedvelt szórakozási helye ez a témapark.

Még a vonat is Frozenes külsőt öltött

Shibuyás napok~

Sziasztok!

Még január elején elmentünk egy magyar étterembe ebédelni Eszter, Hiroto, Ági, Keita, valamint én és Taka volt a terv, de előző este sokáig dolgozott, így elaludt, ráadásul neki nagyon messze volt a helyszín és így nem ért oda időben ^^"

Ági már régi barátnőm, még akkor ismerkedtünk össze az interneten amikor először jöttem Japánba, utána ő is tanult abban a nyelviskolában ahol én, jelenleg pedig már boldog házasságban él :) Nemrég Eszterrel is megismerkedtek, így gondoltuk tartunk egy közös ebédet. 

Ági is vezet blogot, amit itt találtok: http://annieinjpn.blogspot.com ;)

Így végül ötösben ebédeltünk meg az Omotesandon lévő Gerbeaud nevű magyar étteremben, ahol nagyon finomat ettünk és végig nagyon jó volt a hangulat ^O^ Nagyon örültem, hogy végre sikerült találkozni Ágival, mert eddig mindig elkerültük egymást és nem sikerült összehozni egy találkát. 

 

(Eszti kérésére van a kép Rilakkumákkal cenzúrázva ^^)

Látogatás a Császári Palotában ☆

Sziasztok! ✿ฺ

Január 2-án felkerekedtünk, hogy látogatást tegyünk a Császári Palotába, ahova egy évben kétszer léphet be a nagyérdemű: az egyik időpont december 23., a császár születésnapja alkalmából a másik pedig január 2. az új év alkalmából.

A császár székhelye évszázadokon keresztül Kyoto volt és a hatalmat valójában a sógun gyakorolta. Azonban a sógunátus bukása után az akkori Edo-kastélyba, a mai Császári Palotába költözött át a császári család és él azóta is ott. Sok átalakításon esett át azóta a palota és a császári család rezidenciájának múltja sem nyúlik vissza olyan régre, mint a hatalmas kiterjedésű épületegyüttes többi részéé. Nehéz elképzelni, hogy Tokyo egykor egy jelentéktelen kis falucska volt, Tokugawa Ieyasunak és Meiji Császárnak köszönheti felemelkedését. Tokugawa áthelyezte az akkor még Edo nevű városba a székhelyét és ezt követően indult a város fejlődésnek. Majd mikor a mindössze 17 éves Meiji Császár Edoba költözött nevezte át a várost Tokyonak, vagyis keleti fővárosnak. Sajnos az eredeti palotából mára kevés rész maradt meg a sok tűzvész miatt, ami Tokyoban pusztított. 

Az egykori sóguni erődítményt egy hatalmas vizesárok veszi körbe és hajdan több ellenőrző ponton kellett keresztül haladnia annak, aki szeretett volna a sógun elé járulni. Ez ma sincs másképp, aki be akar jutni, azt bizony több ponton is ellenőrzik. Miután Esztiékkel találkoztunk a Tokyo állomáson rögtön a palota felé is vettük az utunkat. Hatalmas tömeg volt és hamarosan már egy japán zászló birtokában haladhattunk tovább, amit lelkesen osztogattak a látogatóknak. Ezután következett két ellenőrző pont is, ahol belekukkantottak a táskákba, végigtapiztak (a nőket női őrök), sőt Ancsinak még a kameráját is be kellett kapcsolnia. 

Szilveszter ☆

Sziasztok!

Így február közepén ez is elérkezett, íme a beszámoló a szilveszterről! ^^

Ugyan Japánban a szilveszter nem a buli napja, inkább olyasmi, mint nálunk a Karácsony, a családjukkal töltik ezt a napot, másnap pedig irány a szentélylátogatás.

Mi Ancsival viszont magyar módira vettük a figurát és igenis bulizni akartunk menni. Nem is volt nehéz dolgunk találni egy jó kis bulit, mert a japán fiatalok is szeretnek bulizni és azért a december utolsó napját ők is jó alkalomnak tartják egy kis ereszd el a hajamra.

Fel is kerekedtünk késő délután Roppongi irányába, a kiszemelt Maharaja nevű klubba, ahol international party volt, éjfélig korlátlan alkoholfogyasztással.

Az örök gaz csábító: 100 yenesek

 Sziaszok!

Most egy kicsit rendhagyó bejegyzés következik :)

Tegnap anyával skypeoltam és mutogattam neki, hogy micsoda kis kincsekre tettem már szert mióta itt vagyok, méghozzá javarészt a 100 yenes boltokból.

Tokyo híres arról, hogy a világ egyik legdrágább városa. És ez így is van. A lakás (általában mindenki albérletben lakik) nagyon drága, egy autó fenntartása is szintén nem pénztárca kímélő, viszont a tömegközlekedés sem sorolható az olcsóságok közé. A gyümölcs is elég drága, és persze a márkáknak és a puccos éttermeknek itt is ugyanúgy megvan az ára, mint bárhol másutt a világban. Viszont azért lehet itt olcsón is vásárolni, méghozzá nem is rossz dolgokat, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember :) És itt jönnek  a képbe a 100 yenes boltok, amik nekem, mint ösztöndíjjal itt tanuló diáknak, akit nem vet fel a pénz, igazi megváltás, hiszen a vásárlás öröméről nekem sem kell lemondanom :) A 100 yenes boltokban TÉNYLEG minden 100 yen (egész pontosan 108 yen, mert a 8 yen az adó). Ha valami esetleg mégis többe kerülne, azt alaposan feltüntetik, de az eladásra kínált portéka 95%-ban a 100 yenes kategóriába tartozik. Az otthoni 100 forintosoktól ebben máris nagyban különbözik. A másik hatalmas különbség a minőség! Itt tényleg jó, használható és nem gagyi dolgokat kap az ember a pénzéért. És a választék nem is elenyésző, úgyhogy kedvünkre lehet válogatni. Van itt minden, nasik, tészták, ételalapanyagok, instant tészták, csokik, üdítők, vitaminok, konyhai és fürdőszobai kiegészítők, papír-írószer, kozmetikum, körmös dolgok, játékok, némi ruházati cikk és még sorolhatnám. Na és hogy én miket is vettem eddig ott? Valószínűleg nem lesz teljes a lista, úgyhogy a teljesség igénye nélkül nézzük miket találtam a 100 yenes gyűjteményemben: 

Éjszaka az állomáson

Sziasztok!

Az időrendet kicsit felborítva, egy rövid kis beszámoló következik a tegnap éjszakámról, ami igen érdekesre sikeredett xD

Takával és az egyik barátnőjével, valamint szintén az ő külföldi párjával mentünk egy szórakozóhelyre, mert Daniel (a külföldi pár) egyik haverja azon a helyen DJ.
Jól éreztük magunkat, jó volt a zene, volt korlátlan fogyasztású csoki fondü eperrel, banánnal, kiwivel, na meg töménytelen mennyiségű chips. Iszogattunk is mellé, jó hangulatban telt az este, az utolsó vonattal indultam haza. (Kb négyen kérdezték csak meg az este alatt, hogy félvér vagyok-e, amin már meg sem lepődöm, mert sűrűn előfordul, pedig én nem látok magamon ázsiai vonásokat ^^")
Viszont már elég fáradt voltam és a kellemes ringatózástól könnyedén elaludtam a vonaton, (na meg a többi alvó utas látványa is eléggé álmosító volt) ami sokszor megesik, viszont így még sosem jártam. Nem ébredtem fel Sakadonál, ahol át kell szállnom egy másik vonatra! (ｼ;ﾟДﾟ)ｼ
Mivel az utolsó vonat volt, így visszajönni már nem tudtam, ráadásul a net is lefogyott a telómról, na meg le is merült hamarosan a telefonom is, így még írni se tudtam senkinek, hogy nyakig ülök a kaksiban. Nem volt elég pénzem taxival sem hazajönni, így kénytelen voltam az első, reggel 5-kor induló vonatot az állomáson megvárni... x'D

Ashikage - Illumination

Sziasztok! ｡◕‿◕｡

Szélsebesen haladunk 2015 felé!

Tehát ott maradt abba a történet fonala, hogy búcsút vettem Shibuyán Esztitől és mentem Takához.

Már elég későre járt mire hazaértünk, így arra a napra már nem is maradt semmi, másnap pedig hosszan lustálkodtunk. Délután pedig autóba pattantunk és  Ashikaga felé vettük az irányt.

Taka szülei elszerettek volna Ashikagébe, mert ott van Japán legszebbnek megszavazott illumination-je. Nagyjából egy órás kocsikázásra volt, útközben a gyönyörű naplementét csodáltuk *-*

 

Első találkozás Esztivel :)

Sziasztok!

Rettenetes elmaradásom következő pótlása következik　ᕙ(⇀‸↼‶)ᕗ

Ideje lennem legalább már átlépni 2015-be, úgyhogy itt az utolsó előtti bejegyzés a múlt évből!

Mielőtt rátérnék a címhez hű témára, először is had mutassam be az új telómat:

Sony Xperica C3, hófehér színben *-*

Otthon elvileg (még?) nincs forgalomban. Az előző telóm már megfáradt kissé és itt amúgy sem tudtam használni, így mindenképpen kellett vennem egy újat. A választékot igencsak leszűkítette az, hogy olyat szerettem volna venni, amit majd otthon is tudok használni és az ára is megfizethető. Sajnos a japán telefonok többsége külföldön nem használható, mert más frekvenciát használ és ez az Iphonera is vonatkozik, ami ráadásul sim-lockos is és azt csak okostelón hajlandó a szolgáltató feloldani. Így hiába kaptam ajándékba egyet, sajnos telefonálási funkciókat nem tud betölteni, úgyhogy most a már jól megszolgált Ipodom helyére lépett és zenét hallgatok rajta, na meg kiváló kanji szótár is egyben ^^

De őszintén szólva cseppet sem bánom, hogy újra androidot használok, mert sokkal jobban szeretem, a hibái ellenére is :)

Nem egy pici készülék és ráment egy havi ösztöndíjamnak a fele, de nagyon szeretem ❤

"Where Dreams Come True"

Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkinek Sikerekben és Boldogságban Gazdag, Álmok valóra váltásában bővelkedő Boldog Új Évet Kívánni! *^O^*

Ugyan már véget ért a 2014-es év, de még mindig van elmaradásom, így most kicsit visszarepülünk az időben ^^

Még november végén Takával DisneySea-be mentünk, ez volt az ő szülinapi ajándéka nekem, mert tudja, hogy mennyire szeretem a Disney-t *^^*

Japánban DisneyLand és DisneySea is van méghozzá egymás mellett a kettő, csak DisneySea, a nevéből is sejthetően a tengeren van, így egy kis vonat visz oda, természetesen itt már belépve a Disney világába, így a megszokott vonatoktól eltérően Mickey egér fej formájú ablakokkal és kapaszkodókkal, valamint kis kanapékkal. Ellenben a bárhol használatos Pasmo kártyánk itt is használható az utazási díj kifizetésére, így ezzel nincs külön macera. ^^ 

Karácsonyosdi~

Sziasztok! :)

 Az idei karácsonyom volt az eddigi legrendhagyóbb és a legkevésbé karácsonyos karácsonyom. Azt leszámítva is, hogy ez volt az első alkalom, hogy a családomtól külön töltöttem ezt az ünnepet, sok különbséget szolgáltatott egy idegen, ráadásul nem is keresztény országban töltött karácsony.

Itt Japánban a karácsony inkább amolyan második Valentin-nap féleség számba megy, a párok együtt elmennek valahova és közösen, romantikusan ünnepelnek. Akinek pedig nincs párja vagy a barátaival ünnepel vagy a TV előtt tömi magába a karácsonyi tortát, mert hogy itt ilyen is van. Tejszínhabos-epres piskóta torta.
Ha már átvették a nyugattól az ünneplést, még ha meg is reformálták, akkor már a karácsonyi hangulatot idéző kellékek sem maradhatnak el, ergo minden karácsonyi fényárban úszik és lépten-nyomon karácsonyfákba ütközhetünk meg Mikulásokba. Na és a karácsonyi zenéket sem felejtik el zengeni az üzletek. Szóval a karácsonyi hangulatom meg is volt, egészen karácsony napjáig, amikor is kénytelen voltam realizálni, hogy itt ez a nap olyan, mint a többi. Felkeltünk reggel és szépen bementünk az óráinkra. A különbség csak annyi volt, hogy az ebédszünetünkben tartottak nekünk a koli nappali/étkező részében egy kis karácsonyi eszem-iszomot, majd a nap további részében még óráink voltak. 

Hegyet másztunk

Sziasztok!

Szokásos elmaradás pótló bejegyzés következik ^^

Még november elején kerekedtünk fel, hogy elmenjünk a Takao nevű hegyre megcsodálni az őszi levélsárgulást. Japánban ősszel előszeretettel mennek el megnézni a kouyo-nak nevezett jelenséget, vagyis a gyönyörű pirosba és sárgába borult leveleket. Ezt pedig momiji-nek hívják.
Taka  szervezte a programot, amire végül a tervezettnél kevesebben tudtak eljönni, de a kis csapatunkkal így is nagyon jól éreztük magunkat :)

Termesztésen rögtön kalandosan sikerült a kezdés. Ancsival és Lível ugyanis sikerült eltolnunk valamit, így majdnem egy órás késéssel sikerült megérkezni a találkozó helyszínére. Mivel akkor még egyikünk sem rendelkezett kommunikációra is alkalmas telekommunikációs készülékkel, szólni sem tudtunk Takának, hogy bocsesz, iparkodunk ^^"

Megérkezve rögtön neki is vágtunk a magaslatnak. Több lehetőségközül mi a legkönnyebb utat választottuk rendkívül sportosan. A hideg ellenére még így is rendesen megizzadtunk mire felküzdöttük magunkat, útközben többször is tartottunk pihenőt és néhány ruhadarabunktól is megváltunk. Elég könnyen vettem volna az akadályt, csak a gyenge tüdőm miatt volt időnként kicsit nehézkes a túra. De azért így is biztosra vettem, hogy másnap köszönthetem az izomlázat, de végül mégsem, aminek kifejezetten örültem, ezek szerint mégsem vagyok annyira tunya, mint gondoltam ^^

Komasai \(^o^)/

Sziasztok!

Lassan már szokásossá válik, hogy azzal kezdem a bejegyzéseimet, hogy nem volt időm írni, ezért az elmaradás ^^ És ugyan már december eleje van, úgyhogy a hosszú hiátus után most visszaugrunk egészen november legelejére (ez így leírva szörnyen hangzik, hát hogy telhet ilyen gyorsan az idő!?)

Készül a plakát, Ágival alkottuk :)

Ezek a lámpionok
már jó pár nappal előbb jelezték,
itt bizony készül valami :)

A kultúra napja Japánban november 3, mivel hogy ekkor született a hajdani Meiji császár és ennek alkalmából országszerte bunkasai, vagyis kultúra ünnep nevezetű eseményeket tartanak. Ebből mi sem maradunk ki, 3 napos iskolai fesztivál volt az egyetemen, aminek mi is aktív résztvevői voltunk.

Vegyes felvágott

Sziasztok!

Végre itt a péntek, már nagyon vártuk mindannyian, mert ez a hét is úgy telt el, hogy alig volt egy szusszanásnyi időm se. Ebben a legrosszabb az, hogy nincs időm beszélni azokkal, akikkel szeretnék. Ráadásnak ott az időeltolódás is... Amikor lenne egy kis szabadidőm tuti, hogy épp mindenki alszik a világ másik felén ^^

A másik pedig, hogy Takával sincs időm találkozni ;__;

A chibai hétvége után kezdődtek el a tokyoi óráink. Az utazgatással elég sok idő elmegy és elég későn szoktunk hazaesni, főleg ha még boltba is kell menni hazafelé. Az órák egész érdekesek, bár az még a jövő rejtélye, hogy angolul miként fogok egy 4-5 oldalas esszét írni japán irodalmi témában ^^

Ezen a héten jött az egyetemünkre a cseh miniszterelnök, így megint meg kellett jelennünk a kosztümünkben és bájos mosoly keretében a cseh zászlót lengetve üdvözölni az uraságot. Majd egy hosszú előadást végigülni, amin mi Ancsival sikeresen bealudtunk. De szerencsére ez itt normális :D Ma az egyik óránkon egy japán srác még horkolt is, amíg fel nem riadt a saját maga keltette zajra xD Persze mi meg pukkadtunk a nevetéstől :D

Amúgy amióta itt vagyunk többet volt majdnem rajtam kosztüm, mint egész eddigi Földi pályafutásom alatt. Mindennek rendezvényt, ceremóniát, előadást kell tartani és feszíteni puccba vágva, mint pók a lucernásban.

Múlt hét előtti héten is, az egyetlen délutánunkra, ami szabad lett volna még kivételesen, a csütörtökire jól beraktak nekünk egy újabb popsinyaló eseményt, mert küldött az egyetemere két tanárt a drága kormányunk. Igaz, hogy a japánok egyet kértek, de kaptak kettőt is!

A két új magyar tanár a tokyoi kampuszon tanít, így gyanítjuk, hogy következő félében megint kapunk oda kötelező órákat.

Egy csodálatos hétvége Chibában

Sziasztok!

Holnaptól újra suli, sajnos véget ért ez a rövid kis szünet. De a mai napot még kihasználom, hogy írjak egy újabb beszámolót a chibai kalandjaimról.

Egy hosszabbacska bejegyzésnek nézünk eléb, úgyhogy nasit készíts! :)

Még október végén az egyetem elvitt minket Chibába, egész pontosan a Kamogawa városában lévő kampuszra, a Josai International Universityre. Rettenetesen korán, reggel 4-kor kellett kelni, ugyanis elég hosszú az út. Mindenki elég kókadt volt, de gyönyörű volt útközben a kilátás, így abban gyönyörködtünk és kaptunk az útra nassolni valót is. Mondjuk még mindig nem értem azt a nagy hájpot ami övezi az Oreot, egy teljesen átlagos keksz. A Győri Édes szerintem bármikor simán veri ^^

Fehér tigrist láttam!

Sziasztok!

Rettenetesen elvagyok maradva, de mostanában egy lélegzetvételnyi időnk nem volt.  Mikor végre lett végre egy szabad délutánunk, az egyemen egy nappal előtte szólt, hogy dolog van. Kis se láttunk az utóbbi időben a teendőkből, de most végre van pár szabad napunk, úgyhogy lehet pihenni és behozni az elmaradásokat tanulás terén is ^^

Kihasználva a szünetet itt is a következő beszámoló arról, amikor Takával a Soubu Doubutukouen nevezetű állatkert-vidámpark keverékbe mentünk.

Az állatkert Taka városától nem messze van, így rám megint hosszabb vonatozás várt, de ott voltam időben és elindultunk felfedezni az állatkertet :) 

Nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy már csak ezért is izgatottan vártam a napot, ráadásul egy állatkert és egy vidámpark fúziója a hely, így alig vártam, hogy végre megint hullámvasutazhassak *o* Végül az időhiányában kimaradt, mert annyira elvoltunk az állatokkal, hogy észre sem vettük hogy elment a nap. De nem bántam, mert fantasztikusan éreztem magam! Rengeteg édes és gyönyörű állatot láttunk, a legtöbbet legszívesebben hazahoztam volna *w* Mindig mondtam is, hogy "Szeretnék egy ilyet is tartani *O*" A végére már mielőtt mondhattam volna, Taka már magától mondta "Szeretnél egy ilyen állatot is!" xD

Játék nap

 Sziasztok!

Szokás szerint el vagyok maradva, de most gyorsan jelentkezek egy rövid kis beszámolóval :)

Egyik szerdai napon történt, hogy nekünk V4-es diákoknak nem voltak óráink, hanem helyette a helyi alsó középsulisok jöttek hozzánk egy kis játékos napra.

(V4 = A Visegrádi Együttműködés,  Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete)

A program célja az volt, hogy a japán diákok gyakorolják kicsit az angolt, mert hamarosan 6 hetet fognak eltölteni Ausztráliában. Gondoltam is hogy, na velem aztán jó gyakoroló partnerre tesznek szert, mikor én magam se állok a helyzet magaslatán. Mondjuk mióta itt vagyunk örömmel fedeztem fel, hogy többet értek, mint gondoltam. Na de önállóan egy mondatot összerakni, az tényleg nem megy. De ismerve a japán angol nyelv oktatást azért annyira nem pánikoltam, sejtettem, hogy az én szintemet ők se szárnyalhatják toronymagasan túl. Igazam is lett, kb 1 lány volt aki tudott hosszabb mondatokat is összerakni és nem csak egy szavas mondatokban beszélt ^^

Mikor megérkeztünk ők már bent ültek és érdeklődve figyeltek minket. Először is ki kellett állnunk eléjük és egyesével bemutatkoznunk, majd utána szétosztottak minket. Egy asztalhoz 3 V4-es diák került, majd vetésforgóban haladtunk mindig tovább, így minden asztalhoz odajutottunk és játszottunk. Aranyos kis játékok voltak, nem igazán a nehézségi fok volt a fő szempont úgy éreztem, hanem tényleg, hogy kommunikáljunk egymással angolul.

Azonban mielőtt még elkezdtük volna a játékos feladatokat, a kb 30 fős japán osztály meglepett minket egy szép énekkel. A sulijuk himnuszát énekelték el nekünk, mert hogy itt minden sulinak, sőt még ovinak is van saját himnusza :)

Szemgolyó a koktélban

Sziasztok!

Sajnos ide is megérkezett az ősz, állandóan borús az idő és sokat esik.

Szerencsére egyik nap, mikor Takával Harajukuba mentünk még szép idő volt :)

Most nem szúrtam el, a megbeszélt napon sikerült ott lenni a megbeszélt helyen :D

Harajuku állomáson találkoztunk és rögtön a Meiji szentély felé vettük az irányt. Épp haladunk a célunk felé, mikor egy külföldi lány nagy lelkesen leszólít és csillogó szemekkel angolul kérdez tőlem valamit. Feltehetőleg külföldiségem láttán arra számított, hogy kérdését megértem és kielégítő válasszal tudok szolgálni. De lelkesedése gyorsan lelohadni látszott mikor meglátta a zavart a szemeimben és realizálta, hogy egy kukkot sem értettem, majd a döbbent arc, mikor helyettem Taka válaszolta meg szépen angolul a kérdését. Úgy éreztem nem igazán állt össze neki a dolog, hogy a japán srác válaszolt neki angolul, ellenben a külföldi lány úgy nézett rá, mintha legalábbis 3 feje lenne :D

Az állomástól nem messze van a szentély. Egy szép széles, hatalmas fákkal és bokrokkal övezett út vezet a szentélyig. Japán sokoldalúsága itt is megmutatkozott. Kb 10 perc sétára van Tokyo egyik legnyüzsgőbb és leghíresebb utcája, nem messze autók és vonatok haladnak sebesen és rengeteg ember igyekszik a dolgára. Ellenben ott van mellette ez a tökéletesen csendes és nyugodt hely, ráadásul messzire se kell menni. Imádom ezt a kettősséget ^^ Legyünk akár Tokyo szívében vagy a szélén, de a felhőkarcolók városában rengeteg ilyen természetközeli, csendes helyet találni, ahova belépve az embernek olyan érzése támad, hogy egy teljesen új világba csöppent és az előbbi zsongó-bongó várostól messzire került.

A Meji szentélyhez vezető út bejárata

Egy kicsit az egyetemről

Sziasztok!

Lenne bőven mit mesélni, megint sok kalandom volt, de sajnos idő híján vagyok, így egy rövidebb bejegyzésre van most csak időm, így gondoltam mesélek egy kicsit az egyetemről.

Először is kezdjük az órarendemmel, íme:

(ami bevallom, Lí-chan blogjáról loptam, mert lusta disznó vagyok begépelni, de itt megtekinthetitek a forrást: http://szovaljapan.blogspot.hu/)

Hétfő

-Japán irodalom angol nyelve fordítása - Kioicho Kampusz, Tokyo, angolul (az angolt még csak csak megértem, de önállóan nem tudok mondatot összetenni, úgyhogy vicces lesz. Viszont tegnap volt az első óránk és úgy tűnt, az óra címe nem fedi teljesen a valóságot. Szóval van esélyem elkerülni a csúfos kudarcot)

-EU politikája és gazdasága - Kioicho Kampusz, Tokyo, angolul