Ghibli kiállításon jártunk~

Sziasztok!

Még márciusban ellátogattunk Ancsival egy Ghibli kiállításra. Koyama tanárnőtől kaptuk a tippet, az egyik órára hozta magával az itt is látható (nem tavalyi) szórólapot.

Rögtön megtetszett az ötlet, így egyből el is döntöttük, hogy elmegyünk megnézni.
Az eredeti terv az volt, hogy akkor összekötjük az utunkat a Mitakában található Ghibli Múzeummal is, csakhogy arra nem számítottunk, hogy oda nagyjából 1,5-2 hónappal előtte meg kell venni a jegyet, amit előzetesen neten vagy a Lawsonban lehet beszerezni. Mikor neten akartuk ezt lebonyolítani döbbentünk rá a dologra, így maradt csak a kiállítás, de utólag nem is bántuk, mert így is eltöltöttünk ott egy egész napot.

Csak egy időszakos kiállítás volt, nekünk a végén sikerült végül eljutni. Az Edo-Tokyo Open-air Architectural Museum adott otthon a kiállításnak.

Sajnos bent tilos volt a fotózás, így arról nincsenek képeim, ezt a kettőt itt alább a netről sikerült beszerezni. Főként amúgy rajzok voltak kiállítva a Ghibli rajzfilmekből, de olyan gyönyörűen megrajzolva, hogy volt, amelyikről elhittem volna, hogy fénykép. Eszméletlen volt.

A kedvencünk mégis a képeken is látható onsen a Chihiroból. Hatalmas volt és hihetetlen aprólékossággal volt megépítve a makett, legszívesebben fogtuk volna és uzsgyi! Bár ez már a méreteiből adódóan is lehetetlen vállalkozás lett volna :D

Orvosi vizsgálat japán módra és betekintés a tantárgyfelvételbe

Sziasztok!

Most egy kis kitérőt teszek a kirándulásos beszámolóktól és a ma délelőtt történt orvosi vizsgálatunkról mesélek kicsit, mert hogy itt ez is merőben más, mint otthon.

Kezdjük ott, hogy otthon az egyetemen nincs is orvosi vizsgálat. Ellenben itt minden év elején van.

A sulihoz jön az orvosi osztag a felszerelésivel és mindenféle eszközökkel együtt.

A lányoknak reggel 9 órakor, a fiúknak fél 10-kor kellett megjelenni a helyszínen.

Először is mindenki kap egy kék fóliát, ami két kitöltendő papírt és egy kis zacsit, benne meghosszabbított fülpiszkálóra emlékeztető valamivel, erre később térek ki. A két papír kitöltésekor olyan alapvető adatokat kérnek csak, mint név, diákszám, születési dátum és nem. A továbbiakban ők folytatják a töltögetést, minden állomásnál rákerül egy újabb adat az egészségi állapotunkról.

Elsőként a tüdőröntgen van, ami remek lenne, ha egy éven belül nekünk ez már nem a 3. lett volna. Kellett egy otthon, amit a többi egyéb papírral együtt ki kellett küldeni az ösztöndíjhoz. Aztán mikor megjöttünk csak nekünk, külföldi diákoknak is rendeztek egy ilyen orvosi vizsgálatot, majd fél évvel később ma a harmadik. 

Onsenezés Hakonéban~

Sziasztok!

Itt a megígért folytatás és ezúttal már tényleg a Hakonéban tett kis kirándulásunkról lesz szó :)

Délelőtt indultunk a Limited Express Romancecar elnevezésű vonattal. Ezúttal is gyönyörű tájakon robogott át velünk a vonat, nagyjából 2 óra alatt meg is érkeztünk Hakonéba, az onsenekről híres városkába.

Nem így tervezett nap

Sziasztok!

Vége a márciusnak és én még csak a hónap elején történtek beszámolójánál tartok. Mentségemre legyen szólva, rendesen kihasználjuk a szünetet és sokat megyünk erre-arra, így nincs időm írni, amiről lehetne pedig egyre csak gyűlik. Ez persze jó, így nem is panasznak szánom, csak helyzetvázolás volt :)

Még van egy hetünk hátra a szünetből, amiből időnként azért az iskola is elbitorol pár napot. Vagy egy újabb unalmas konferencia, vagy holnap orvosi vizsgálat, már megint. Gondolom ez minden félévben van, mert előzőben is volt. Ha ennyi idő alatt tüdőbajos lettem, akkor az holnap kiderül. Arra is kíváncsi leszek, hogy megint 3 centivel kevesebbet mérnek-e, mint otthon voltam :D Nem mintha nem örülnék, ha vesztettem volna a magasságomból, de erre egyenlőre kevés esélyt látok, majd egy 30 év múlva már valószínűbb lesz.

Kalandozás a tenger világában~

Sziasztok!

Szorgoskodok, úgyhogy máris itt az újabb beszámoló. Főként a képek fognak dominálni (amik feltöltése közben egy kis földrengés volt az imént). 

Anicsval március első szombatján Tokyoba mentünk. Az Ikebukuroban található Sunshine City nevezetű pláza volt a célunk, annak is a legteteje. Ugyanis a sok üzlet és vásárló ember feje fölött pár emelettel egy hatalmas akvárium van. Elképesztő volt belegondolni, hogy több hektoliter víz alatt mászkálunk mindannyiszor, amikor betérünk valamiért ebbe a hatalmas plázába, és hogy rengeteg élőlény éli kis életét emeletekkel feljebb.

Mint azt már említettem egy előző bejegyzésemben, nagy szerelmese vagyok a víznek, így a tengernek is, valamint a benne lévő élővilágnak. Mikor Ancsi mondta, hogy menjünk el a Sunshine Aquariumba, rögtön örömmel rábólintottam, mert nem tudok betelni az ilyen helyekkel, teljesen lenyűgöznek ezek az élőlények.

A belépő nem vészes, ráadásul a Manten nevezetű planetárium is helyett kapott még itt és ha egybe veszi az ember a jegyet, akkor úgy olcsóbb. Mi is így tettünk, ugyan a planetáriumot végül megbántuk. Még általános iskolás koromban voltam ugyan utoljára planetáriumban, de emlékeimben az nagyon jó élményként él, egy kis utazás volt a galaxisban. Most is ilyesmire számítottunk, de sajnos nem ezt kaptuk. A Hayabusa 2 - Return to the Universe elnevezésű műsorra váltottunk jegyet. A félgömb alakú plafonra kivetített filmben nem sokat láthattunk a galaxisból, ellenben egy űrszonda összerakását és felépítését az utolsó csavarig láthattuk és hallhattuk, majd az űrbe való feljuttatása és ottani feladatai is ismertetésre kerültek. Bevallom, én többször bele is aludtam, de akárhányszor kinyitottam a szememet nem sok különbséget láttam az előzőhöz képest, így igazából teljesen nyugodtan csuktam be újból a szememet ^^"

Szóval innen csalódottan távoztunk, de előtte az akvárium fantasztikus volt! *-* Láttunk gyönyörű és érdekes állatokat is, növényeket is, nagyon jól éreztük magunkat ^o^

Pár nap Satteban~

Sziasztok!

Még március első hétvégéjét Takánál töltöttem Satteban. Péntek este találkoztunk Shin-Okuboban, kicsit nézelődtünk a koreai negyedben, főként a kpop boltokban.

Még mindig nagyon szeretem a kpopot, de arra jöttem rá, hogy a régi fangörcsök megszűntek. Már nem szaladgálok fel-alá a boltban, hogy wááá, B.A.P, wááááá 2NE1, wáááá~ Már nem az érdekel, hogy minél több cuccot szerezzek, hanem hogy élvezzem a zenéjüket. Azért persze csillogó szemekkel végig néztem a portékát, de ezúttal könnyű szívvel hagytam őket ott ^^

Mivel nem egy túl hosszú utca része ez, így elég gyorsan végig is haladtunk rajta, majd Taka indítványozására átmentünk Shinjukube, mert van ott egy olyan étterem, ahol mindenféle ázsiai ország ételét meg lehet kóstolni. Egyszer volt már ott és annyira tetszett neki, hogy megint szeretett volna elmenni.

Nem egy hagyományos értelemben vett étterem. Nem puccos, sima fa padlója van és az üzleteket sima függönyök választják el többnyire. Amúgy sem vagyok a puccos helyek kedvelője, az ilyen laza hangulatú helyeket sokkal jobban szeretem. Találtunk is gyorsan egy szimpatikus helyet, az indiai tulaj lelkesen invitált is befelé minket. Földön ülős alacsony asztalkához ültünk és az étlapon annyi mennyeinek tűnő étel volt, hogy hamar a bőség zavarába kerültünk, hogy mit is kóstoljunk meg.

Még mielőtt bármit is rendeltünk volna rögtön kaptunk egy tál színes rák pelyhet, ami nagyon finom volt!

Templom nézés Tokyoban~

Sziasztok! :)

Még február végén Ancsival tettünk egy kis templom néző túrát.

Mivel már hó vége volt, igencsak a pénzünk a végét járta, de ennek ellenére nem szerettünk volna itthon ülni, így olyan programot szerveztünk, ami ingyenes. Főként Ancsié az érdem, mert ő nézte ki azokat a gyönyörű helyeket, ahol aznap jártunk. Kész kis haditerve volt a napra :)

Innen Sakadoból minden út Ikebukuroba vezet, odáig van is bérletünk, így első napirendi pontunk is ott volt, méghozzá a Tokyo Metropolitan Art Space, de csak kívülről ^^

 

Yokohama~

Sziasztok!

Az utóbbi napokban annyi programom volt, hogy nem jutott időm a további beszámolókra, de most végre gép elé kerültem, itt is következő bejegyzés :)

Még február vége felé Takával újból útra keltünk, de ezúttal egy rövidebb kirándulásra mentünk, Yokohamába~

Nosztalgikus volt újra ott lenni, hiszen 3 éve nem jártam már ott, de változatlanul nagyon szép város :) Mivel imádom a vizet, a tengert, így különösen szeretem Yokohamát kikötő város lévén ^^

 

Utolsó nap Osakában

Sziasztok!

Elérkezett a hazautazásunk napja is, de még mielőtt indult volna délután a shinkansenünk vissza Tokyoba, még találkoztunk Taka egyik Osakában lakó barátnőjével, Kayo-sannal.

Először is elmentünk okonomiyakit enni egy isteni helyre, nagyon finom okonomiyakit ettünk! 

És közben jól el is beszélgettünk. Kayo-san időnként megkérdezte, hogy ezt most értettem-e, főleg mert a Kansai területeken, így Osakában is kicsit eltérő nyelvet használnak, mint Tokyoban. Nekem mindig is tetszett a kansai nyelvjárás és pár apróságot tudtam is, de azért sok újdonságot is tanultam, amit Takával mind a ketten előszeretettel használtunk ott tartózkodásunk alatt, mintegy örökös humor forrásként, hiszen külfölditől elég szokatlan :D Mikor Kayo-san megtudta, hogy engem mennyire érdekel a kansai nyelvjárás, olyan aranyos volt, hogy egyből felajánlotta, hogy küld nekem könyvet, ami a kansai nyelvjárást tanítja, mert van neki otthon *-* Elvileg a jövőhéten itt is lesz, nagyon örülök neki ^^ Nem csak szavakban, de nyelvtanban is vannak különbségek. Csak pár példa azok kedvéért, akiket esetleg az ilyen nyelvi dolgok is érdekelnek:

Kirándulás a régi fővárosban

Sziasztok!

Utazásunk harmadik napján újból vonatra szálltunk, hogy fél órás robogás után megérkezzünk Japán egykori fővárosába, Kyotoba. Régi hatalmas álmom volt eljutni ebbe a gyönyörű és a régi kultúrával a mai napig teljesen átitatott városba. Szerencsére a város a történelem során nem szenvedett nagy károkat, kulturális jelentősége miatt az atombombát sem dobták le végül a városra. Ennek köszönhetően a mai napig fennmaradtak régi templomok és egyéb gyönyörű helyek. Ezeket terveztük meglátogatni a nap folyamán, hamar a bőség zavarába is kerültünk, hiszen rengeteg látnivaló van és ezeket szinte lehetetlen egy nap alatt végignézni, már ha az ember rendesen szeretné megcsodálni az adott helyet és nem csak elkattintani pár képet és kipipálni azt az "Itt is voltam" listán. Márpedig mi rendesen  megakartunk nézni mindet, így ugyan kevesebb dologra jutott időnk, de azokat teljes mértékben kiélveztük. Amit leginkább sajnálok, hogy a Kinkakuji templomhoz nem sikerült már eljutni, mert addigra bezárták a parkot, ami körülveszi, na de majd legközelebb! :)

A vonatunk Japán második legnagyobb állomására futott be. Az állomás épülete igencsak meglepett, mivel elég futurisztikus, nem erre számítottam a kultúra fővárosában ^^"

Egy varázslatos utazás ~ Roxmortsban jártam ☆

Sziasztok!

Következzen a második Osakában töltött napunk, amikor is az USJ, vagyis az Universal Studió Japan elnevezésű szórakoztatóipari egységben tettünk látogatást.

Reggel az állomásra menet egy okonomiyakihoz hasonló, kyabetsuyaki elnevezésű finomságot árultak, így ez lett a reggelink. Mennyei volt!

Úgy kell elképzelni az USJ-t, mint Disneyland egy Universalos kiadását, Mickey egér helyett Pókember :D

Sok, az Universal Studió keze alatt született filmet felvonultatott az igen nagy kiterjedésű park, többek között a már említett Pókember, Jurassic Park, Vissza a jövőbe, valami cápás és pár számomra ismeretlen is, valamint a most nagy népszerűségek örvendő anime, az Attack on Titan sem maradhatott ki. De számomra mégis csak egy volt, ami igazán érdekes volt és torokszorítóan  izgatottá tett, így látogatásunk fő oka is ez volt. Ez a film pedig nem más, mint a Harry Potter!

Irány Osaka! ^o^

Sziasztok!

Múlt hét előtt Takával egy csodálatos utazásra indultunk a Kansai régióban lévő Osakába és Kyotoba!

Régi álmom valósult meg azzal, hogy Japán délebbi részeire is eljuthattam. *O*

Egy szerdai napon indultunk útnak. Eredetileg már kedden szerettünk volna, de egy reggeltől estig tartó konferencián kellett részt vennem az egyetemen, így az utazás a következő napra került áthelyezésre.

Takával a Tokyo állomáson találkoztunk és rögtön indultunk is megkeresni a shinkansen-t, ami 3 óra alatt fog elrepíteni minket a yakuzák és a takoyaki városába, Osakába. 

Könnyen meg is találtuk és épp jókor érkeztünk. Vettünk útravalónak egy kis innivalót és mikor a peronra léptünk már fel is tűnt az előző útjáról érkező szuper expressz. Ekkor már rajtra készen várta a rózsaszínbe öltözött takarítóbrigád a vonat érkezését, majd mikor az utolsó utas is leszállt már masíroztak is fel és hipp-hopp újra tisztára varázsolták és újra útra kész volt. Ekkor szállhattunk fel mi is. A shinkansenen előre meghatározott ülésre szól a jegy, gyorsan meg is találtuk a mi helyünket. Sajnos pont nem ablak mellé szólt a jegyünk, de én rendszeresen kimentem az ajtóhoz én onnan csináltam fotókat és videókat. A repülő ötlete is felmerült, mint opció, de legnagyobb örömömre végül mégiscsak shinkansennel mentünk. Imádok repülni, de még sosem utaztam shinkansennel, így nagyon szerettem volna már kipróbálni, ráadásul olyan csodálatos tájakon robogtunk végig, amit ha repülővel megyünk, nem láthattam volna. Többek között a Fuji hegy mellett is elsuhantunk *o* Lenyűgöző látvány volt, jól eső érzés volt újra látni. Felidéződtek az emlékeim, amikor fent voltunk és a mellette lévő FujiQ vidámparkhoz is rengeteg szép emlék köt.

A  Shinkansen N700 Nozomi típusú vonattal szeltük át a tájat, az internet szerint 270km/h sebességgel. Szebbnél-szebb helyeket láttunk, az egyik kedvencem az volt, mikor kb Nagoya után egyszer csak a táj fehérbe öltözött és mindet beborított a hó.

Nagyon kényelmes utunk volt, olyan volt a vonat belseje, mint egy repülőnek és időnként olyan érzésem is volt, mintha egy repülőn ülnék és nem is egy vonaton. Ami számomra még nagyon tetszett, hogy a kalauz, akárhányszor áthaladt a szerelvényünkön, mikor kinyílt az önműködő ajtó, belépés előtt meghajolt. Ezt a tiszteletkinyilvánítást az utasok felé egyszer sem mulasztotta el megtenni.

Disneyland - Frozen különkiadás

Sziasztok!

Egész jól behoztam a lemaradásomat, ugyanis ez a bejegyzés a február elején DisneyLandban töltött csodás napomról fog szólni, a következőben pedig végre irány Osaka \(^o^)/

Szóval február elején ismét Maihama volt az úti cél, ezúttal Disneyland, ahol Frozen Fantasy néven még márciusig speciális Frozenes előadások mennek. Ettől csak még izgatottabban vártam ezt a napot, mert a Frozen a kedvenceim közé tartozik, rögtön belopta magát a szívembe. És mivel mindig is imádtam a Disneyt, bármikor készem állok egy kis szórakozásra Disney világában ^o^ Egy nagy gyerek vagyok még mindig ^^

Annak ellenére, hogy hétköznap mentünk rengetegen voltak, bár ez nem meglepő egy olyan Disney imádó országban, mint Japán. Kicsiknek és nagyoknak is egyaránt kedvelt szórakozási helye ez a témapark.

Még a vonat is Frozenes külsőt öltött

Shibuyás napok~

Sziasztok!

Még január elején elmentünk egy magyar étterembe ebédelni Eszter, Hiroto, Ági, Keita, valamint én és Taka volt a terv, de előző este sokáig dolgozott, így elaludt, ráadásul neki nagyon messze volt a helyszín és így nem ért oda időben ^^"

Ági már régi barátnőm, még akkor ismerkedtünk össze az interneten amikor először jöttem Japánba, utána ő is tanult abban a nyelviskolában ahol én, jelenleg pedig már boldog házasságban él :) Nemrég Eszterrel is megismerkedtek, így gondoltuk tartunk egy közös ebédet. 

Ági is vezet blogot, amit itt találtok: http://annieinjpn.blogspot.com ;)

Így végül ötösben ebédeltünk meg az Omotesandon lévő Gerbeaud nevű magyar étteremben, ahol nagyon finomat ettünk és végig nagyon jó volt a hangulat ^O^ Nagyon örültem, hogy végre sikerült találkozni Ágival, mert eddig mindig elkerültük egymást és nem sikerült összehozni egy találkát. 

 

(Eszti kérésére van a kép Rilakkumákkal cenzúrázva ^^)

Látogatás a Császári Palotában ☆

Sziasztok! ✿ฺ

Január 2-án felkerekedtünk, hogy látogatást tegyünk a Császári Palotába, ahova egy évben kétszer léphet be a nagyérdemű: az egyik időpont december 23., a császár születésnapja alkalmából a másik pedig január 2. az új év alkalmából.

A császár székhelye évszázadokon keresztül Kyoto volt és a hatalmat valójában a sógun gyakorolta. Azonban a sógunátus bukása után az akkori Edo-kastélyba, a mai Császári Palotába költözött át a császári család és él azóta is ott. Sok átalakításon esett át azóta a palota és a császári család rezidenciájának múltja sem nyúlik vissza olyan régre, mint a hatalmas kiterjedésű épületegyüttes többi részéé. Nehéz elképzelni, hogy Tokyo egykor egy jelentéktelen kis falucska volt, Tokugawa Ieyasunak és Meiji Császárnak köszönheti felemelkedését. Tokugawa áthelyezte az akkor még Edo nevű városba a székhelyét és ezt követően indult a város fejlődésnek. Majd mikor a mindössze 17 éves Meiji Császár Edoba költözött nevezte át a várost Tokyonak, vagyis keleti fővárosnak. Sajnos az eredeti palotából mára kevés rész maradt meg a sok tűzvész miatt, ami Tokyoban pusztított. 

Az egykori sóguni erődítményt egy hatalmas vizesárok veszi körbe és hajdan több ellenőrző ponton kellett keresztül haladnia annak, aki szeretett volna a sógun elé járulni. Ez ma sincs másképp, aki be akar jutni, azt bizony több ponton is ellenőrzik. Miután Esztiékkel találkoztunk a Tokyo állomáson rögtön a palota felé is vettük az utunkat. Hatalmas tömeg volt és hamarosan már egy japán zászló birtokában haladhattunk tovább, amit lelkesen osztogattak a látogatóknak. Ezután következett két ellenőrző pont is, ahol belekukkantottak a táskákba, végigtapiztak (a nőket női őrök), sőt Ancsinak még a kameráját is be kellett kapcsolnia. 

Szilveszter ☆

Sziasztok!

Így február közepén ez is elérkezett, íme a beszámoló a szilveszterről! ^^

Ugyan Japánban a szilveszter nem a buli napja, inkább olyasmi, mint nálunk a Karácsony, a családjukkal töltik ezt a napot, másnap pedig irány a szentélylátogatás.

Mi Ancsival viszont magyar módira vettük a figurát és igenis bulizni akartunk menni. Nem is volt nehéz dolgunk találni egy jó kis bulit, mert a japán fiatalok is szeretnek bulizni és azért a december utolsó napját ők is jó alkalomnak tartják egy kis ereszd el a hajamra.

Fel is kerekedtünk késő délután Roppongi irányába, a kiszemelt Maharaja nevű klubba, ahol international party volt, éjfélig korlátlan alkoholfogyasztással.

Az örök gaz csábító: 100 yenesek

 Sziaszok!

Most egy kicsit rendhagyó bejegyzés következik :)

Tegnap anyával skypeoltam és mutogattam neki, hogy micsoda kis kincsekre tettem már szert mióta itt vagyok, méghozzá javarészt a 100 yenes boltokból.

Tokyo híres arról, hogy a világ egyik legdrágább városa. És ez így is van. A lakás (általában mindenki albérletben lakik) nagyon drága, egy autó fenntartása is szintén nem pénztárca kímélő, viszont a tömegközlekedés sem sorolható az olcsóságok közé. A gyümölcs is elég drága, és persze a márkáknak és a puccos éttermeknek itt is ugyanúgy megvan az ára, mint bárhol másutt a világban. Viszont azért lehet itt olcsón is vásárolni, méghozzá nem is rossz dolgokat, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember :) És itt jönnek  a képbe a 100 yenes boltok, amik nekem, mint ösztöndíjjal itt tanuló diáknak, akit nem vet fel a pénz, igazi megváltás, hiszen a vásárlás öröméről nekem sem kell lemondanom :) A 100 yenes boltokban TÉNYLEG minden 100 yen (egész pontosan 108 yen, mert a 8 yen az adó). Ha valami esetleg mégis többe kerülne, azt alaposan feltüntetik, de az eladásra kínált portéka 95%-ban a 100 yenes kategóriába tartozik. Az otthoni 100 forintosoktól ebben máris nagyban különbözik. A másik hatalmas különbség a minőség! Itt tényleg jó, használható és nem gagyi dolgokat kap az ember a pénzéért. És a választék nem is elenyésző, úgyhogy kedvünkre lehet válogatni. Van itt minden, nasik, tészták, ételalapanyagok, instant tészták, csokik, üdítők, vitaminok, konyhai és fürdőszobai kiegészítők, papír-írószer, kozmetikum, körmös dolgok, játékok, némi ruházati cikk és még sorolhatnám. Na és hogy én miket is vettem eddig ott? Valószínűleg nem lesz teljes a lista, úgyhogy a teljesség igénye nélkül nézzük miket találtam a 100 yenes gyűjteményemben: 

Éjszaka az állomáson

Sziasztok!

Az időrendet kicsit felborítva, egy rövid kis beszámoló következik a tegnap éjszakámról, ami igen érdekesre sikeredett xD

Takával és az egyik barátnőjével, valamint szintén az ő külföldi párjával mentünk egy szórakozóhelyre, mert Daniel (a külföldi pár) egyik haverja azon a helyen DJ.
Jól éreztük magunkat, jó volt a zene, volt korlátlan fogyasztású csoki fondü eperrel, banánnal, kiwivel, na meg töménytelen mennyiségű chips. Iszogattunk is mellé, jó hangulatban telt az este, az utolsó vonattal indultam haza. (Kb négyen kérdezték csak meg az este alatt, hogy félvér vagyok-e, amin már meg sem lepődöm, mert sűrűn előfordul, pedig én nem látok magamon ázsiai vonásokat ^^")
Viszont már elég fáradt voltam és a kellemes ringatózástól könnyedén elaludtam a vonaton, (na meg a többi alvó utas látványa is eléggé álmosító volt) ami sokszor megesik, viszont így még sosem jártam. Nem ébredtem fel Sakadonál, ahol át kell szállnom egy másik vonatra! (ｼ;ﾟДﾟ)ｼ
Mivel az utolsó vonat volt, így visszajönni már nem tudtam, ráadásul a net is lefogyott a telómról, na meg le is merült hamarosan a telefonom is, így még írni se tudtam senkinek, hogy nyakig ülök a kaksiban. Nem volt elég pénzem taxival sem hazajönni, így kénytelen voltam az első, reggel 5-kor induló vonatot az állomáson megvárni... x'D

Ashikage - Illumination

Sziasztok! ｡◕‿◕｡

Szélsebesen haladunk 2015 felé!

Tehát ott maradt abba a történet fonala, hogy búcsút vettem Shibuyán Esztitől és mentem Takához.

Már elég későre járt mire hazaértünk, így arra a napra már nem is maradt semmi, másnap pedig hosszan lustálkodtunk. Délután pedig autóba pattantunk és  Ashikaga felé vettük az irányt.

Taka szülei elszerettek volna Ashikagébe, mert ott van Japán legszebbnek megszavazott illumination-je. Nagyjából egy órás kocsikázásra volt, útközben a gyönyörű naplementét csodáltuk *-*

 

Első találkozás Esztivel :)

Sziasztok!

Rettenetes elmaradásom következő pótlása következik　ᕙ(⇀‸↼‶)ᕗ

Ideje lennem legalább már átlépni 2015-be, úgyhogy itt az utolsó előtti bejegyzés a múlt évből!

Mielőtt rátérnék a címhez hű témára, először is had mutassam be az új telómat:

Sony Xperica C3, hófehér színben *-*

Otthon elvileg (még?) nincs forgalomban. Az előző telóm már megfáradt kissé és itt amúgy sem tudtam használni, így mindenképpen kellett vennem egy újat. A választékot igencsak leszűkítette az, hogy olyat szerettem volna venni, amit majd otthon is tudok használni és az ára is megfizethető. Sajnos a japán telefonok többsége külföldön nem használható, mert más frekvenciát használ és ez az Iphonera is vonatkozik, ami ráadásul sim-lockos is és azt csak okostelón hajlandó a szolgáltató feloldani. Így hiába kaptam ajándékba egyet, sajnos telefonálási funkciókat nem tud betölteni, úgyhogy most a már jól megszolgált Ipodom helyére lépett és zenét hallgatok rajta, na meg kiváló kanji szótár is egyben ^^

De őszintén szólva cseppet sem bánom, hogy újra androidot használok, mert sokkal jobban szeretem, a hibái ellenére is :)

Nem egy pici készülék és ráment egy havi ösztöndíjamnak a fele, de nagyon szeretem ❤